Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 22. (1971)
1971 / 4. szám - FIGYELŐ - Zöldi László: "Debrecen, a szabadság őrvárosa" (A Rádió debreceni városműsoráról)
Hármas jubileumot ünnepeltek kiadványukkal a DOTE marxizmus oktatói. Ízléses kiadványuk filozófiai (Kovács László), szociológiai (Szokodi József) és ideológia-történeti (Némedi Dénes) tanulmányok mellett értékes bibliográfiát tartalmaz, amely a munkatársak évtizedes tudományos tevékenységét dokumentálja. Néhány egyéb jubileumi kiadvány felsorolása is ide kívánkozik. Magyar újjászületés címmel az 1944 októbere és 1945 áprilisa közötti helyi események adatait, dokumentumait és bibliográfiáját foglalja össze a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár kiadványa. A népi demokratikus átalakulás (1945-48) helytörténeti esemény naptárát tartalmazza a Megyei Tanács és a Megyei Pártbizottság Archívuma gondozásában megjelent könyv. Említhetnénk még néhány helytörténeti, elsősorban a munkásmozgalmi múltat megörökítő kiadványt, de úgy véljük, az eddigiek alapján is leszögezhetjük: a jubileumi tudományos ülésszakok és kiadványok ismét bizonyítottak. Debrecen komoly kutató gárdával rendelkezik, amely egységes szervezeti összefogás esetén korszerű helytörténeti monográfiát készíthetne. MENYHÁRT LAJOS „Debrecen, a szabadság őrvárosa" A RÁDIÓ DEBRECENI VÁROSMŰSORÁRÓL 1969. december 21-én Debrecent már bemutatták az országnak, Debrecen azonban csupán 1971. március 14-én mutatkozott be az országnak. Ez persze még nem feltétlenül értékítélet, hanem inkább óhatatlanul kikívánkozó felszólítás két városműsor röpke szembesítésére. Annak idején, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának negyedszázados évfordulója alkalmából sugárzott tíz és fél órás óriásműsort utolérte a nagyszabású vállalkozások sorsa: a fürge URH-s kocsik ellenére is nehezen mozduló rádióapparátus jóvoltából éppen a hangélmény befogadásához és feldolgozásához elengedhetetlen intimitás szorult háttérbe. Természetesen a rádiósok még így is tudtak újat, jellemzőt mondani a városról, hiszen a messziről jött vagy innen túlságosan régen elszármazott vendég azt is észreveszi, amit el-eltakar előlünk a megszokás. De a patetikus színezetű nagy történelmi tabló és a jelenbéli hétköznapok kétségkívül hatásos tálalása közül hiányzott a híd: „Debrecen, a szabadság őrvárosa" és „Debrecen, a maradandóság városa" megfejtésre ingerlő kettősségének az ábrázolása, amelyre alighanem csak fejlett önkritikai érzékkel megáldott lokálpatrióták alkalmasak. Ezzel a másfél év során ugyancsak felgyülemlett kíváncsisággal hallgattak a debreceniek mindössze egy órányi bemutatkozását, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy érzékeltetik-e a város ambivalenciáját, megfelelő hangsúlyt kapnak-e a történelmi gyürkőzések, s végül, de nem utolsósorban: vajon a kivételesen rádiószerepléshez jutott debreceni - vidéki! - színészek hogyan állják meg helyüket a hangszigetelt stúdióban? (Harangzúgás, ellenpontozással.) Debrecen bemutatkozása azzal kezdődik, amivel Debrecen bemutatkozása befejeződött. Megszólal a Nagytemplom harangja, s bennem, a hallgatóban irodalmi és olvasmányélményeim alapján elindul egy képzettársítási folyamat, amelyben Méliusz és Csokonai, Kossuth és Ady, Móricz és a mai Debrecen szellemi életének hangadói jelzik az egyes állomásokat. Nos, az összeállító Taar Ferenc és a szerkesztő Padisák Mihály alkalmazkodik ehhez a természetes asszociációsorhoz, alkalmanként azonban ők maguk is terelik a hallgató városra orientált képzeletét. Gulyás Pál műsorindító verse — „Debrecen, akikötő" - művészien sűríti a történelmi előzményeket, s bár a költő nem mondja ki, mégsem esik nehezünkre a református cívistudatra gondolni, amely a bekebelezési törekvések közepette Debrecen, s ami akkoriban vele egyenértékű volt: a haladó szellemiség magyarországi fennmaradását segítette elő. Ám az örökös védekezés önmagába zárkózást, megmerevülést is eredményezett. A cívisérdek most már fojtogatta a friss nedveket. A maradi Debrecennel azonban mindig gyürkőzött a plebejus Debrecen. Csokonai kicsapatásának ez a belső harc volt az igazi oka. Nem valószínű, hogy az összeállító imént vázolt gondolatmenete gyökeresen új szempontból ragadná meg a debreceniségnek nevezett sajátos fogalomkör kettősségét, a témaközelítés mikéntjére mindenesetre jól rávilágít. „Debrecen, a kikötő" és „Debrecen, a szabadság őrvárosa", „Basahalmától és Péterfiáig ájer pezseg" és a Népszava köszönti az elszántan sztrájkoló munkásokat, megelevenednek tehát a város történetének dicső lapjai, ám a műsor készítői úgy jár.