Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 23. (1972)

1972 / 6. szám - Jókai Anna: Tartozik és követel (színjáték, II. rész)

ILDIKÓ: Hát akkor ebből a születésnap . . . meg a karácsony. . . ÖREG (ijedten): Rá ne támadj, az istenért! A jelenetektől irtózom. Avval lehet elrontani mindent. A szavak meg vannak mérgezve. ILDIKÓ (leül az asztal mellé): De valahogy csak meg kell értetnünk magunkat, nem? . . . Az ember alapvető ösztöne, hogy megértesse magát. . . ÖREG: De nem civódva . . . nem veszekedés szinten. ILDIKÓ: Hát akkor tessék megmondani, hogy csináljam? Ha egyszer érzem, hogy valami nincs jól. . . bennünk . . . vagy körülöttünk? . . . Nem tudom . . . Talán ez a fullasztó négy fal. . . ez a rossz kályha ... az iszonyú hajsza . . . ÖREG: Bár tehetnék valamit. ILDIKÓ (mohón): Ha tehetné . . . megtenné? . . . Már úgy értem, ha kieszelnék valami hasz­nosat . . . velem tartana? Segítene? ÖREG (megsimogatja Ildikó kezét): Rám számíthatsz. Bár hinnétek az öregekben. Bár el­hinnétek, hogy a sok év nem múlhat el hiába. ILDIKÓ (részvéttel): Szörnyű lehet ott kint egyedül. ÖREG: Az öreg ember sosincs egyedül. Vele vannak az emlékei, köztük él és az a legjobb társaság . . . (Meglátja a bejövő Miklóst.) Na, itt a tea. ILDIKÓ (készségesen felugrik, Miklós elé megy): MIKLÓS (várakozó derűvel): Nos, mi van? ILDIKÓ (kifelé menet odasúgja: Minden rendben. Már csak néhány részletkérdés. (Kimegy és szinte azonnal három gyönyörű teáscsészével vissza. Átveszi a csodálkozó Miklóstól a teáskannát és tölt. Az Öreghez.) Ugye keserűen? ÖREG: Igen. (Nézi a szervizt.) Jaj, de gyönyörű darab! ILDIKÓ (hirtelen rávágja): Nászajándék ... Az édesanyámtól kaptuk. MIKLÓS (nyugtalanul): Ildikó . . . ILDIKÓ (makacsul): Igen, igen. Nem emlékszel?. . . (Mindenkinek tölt, ő állva marad és ünnepélyesen.) Hát, drága Miklós bácsi, lenne nekünk egy kis meglepetésünk . . . (Csengetés, odakint ajtócsapódások, Ildikó kis csend után.) Ez biztosan egy vevő . . . Rögtön jövök, egy pillanat. . . (Indul kifelé.) MIKLÓS: Ildikó . . . szerintem ez az anyád. ILDIKÓ: Az anyám? MIKLÓS (feszengve): Mégis csak így helyes, nemde? ILDIKÓ: Idehívtad? Te hívtad ide? ÖREG: Nahát, ez tényleg kellemes meglepetés. . . (Igazit az öltönyén, meglátja a belépő Tercsi mamát, feláll.) TERCSI MAMA (belép. Jól öltözött, csinos. Csak a feje, a komikus luftballon-haj zavaró. Kezében táska. Megáll az ajtóban, félszeg, megilletődött.) MIKLÓS (odaugrik): Kézit csókolom! Már vártuk. TERCSI MAMA: Elnézést, hogy megvárakoztattam a társaságot. De a fodrásznál elhúzódott az idő, a burából nem lehet kiugrani. . . ILDIKÓ (uralkodik magán): Semmi baj . . . ismerkedjetek össze . . . Édesanyám . . . Miklós bácsi. . . TERCSI MAMA (kezet nyújt): Özvegy Sitkovicsné. ÖREG (kezet csókol): Kézit csókolom. (Udvariasan átadja a helyét.) Tessék ide . . . MIKLÓS: Tessék talán a kabátot. . . (Elveszi, leteszi a hátsó karosszékbe.) TERCSI MAMA (arca ragyog): Mondom, most már tényleg szakítok időt, megnézem ezeket a kedves gyerekeket, s mi, örömszülők, nekünk is illik összekerülni végre. . . (Zavar­tan leül az asztal jobb oldalára. Öreg is leül a túloldalra.) ILDIKÓ: Mama, kérsz teát? TERCSI MAMA: Egy ujjnyit, éppen . . . (Ildikó tölt, Tercsi mama körülnéz a feszélyezett csendben.) Hercig . . . igazán hercig! . . . (A zsákokra mutat.) Ez valami modern do­log? MIKLÓS (nevetve): Ez? Alma. (Ildikó leül a díványra.) TERCSI MAMA (nem érti, heherészik): Alma! .. .

Next