Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 23. (1972)
1972 / 7. szám - Pervomajszkij, Leonyid: A tudás: (A tudás fája c. kötetből, 1971): (vers, Radó György fordítása) - Pervomajszkij, Leonyid: Villámok emléke (vers, Radó György fordítása) - Pervomajszkij, Leonyid: Babij Jarban (vers, Radó György fordítása)
LEONYID PERVOMAJSZKIJ A tudás A végtelen Mindenség ember nélkül is létezhetne sok-sok milliárd Évig, s pusztulna úgy, ahogy sötét úr Nyeli el egy-egy meteor nyomát. Majd újra önfeledt utakra hívnák A Kozmoszt új erőhatásai - De tudni önnön létezése titkát Ember nélkül sosem lehet neki. Évmilliókig élt immár az ember. És váltották, egymást a Földtekén A nemzedékek állandó ütemmel. S nem volt öröm, sem bánat, sem remény. Vadállatokra megtanult vadászni. Fel is talált evezőt, kereket. Csak önmagát nem tudta megtalálni Sohá: nem ismert még költészetet. (A tudás fája c. kötetből, 1971) Villámok emléke Tavasszal régen én a hajnalt úgy fogadtam. Midőn felém suhant buján dús kerteken. Hogy mint makacs gyerek, csupán egyről faggattam Szívvel-lélekkel: mondd, te mit hozol nekem? Ma, újra átlapozva életem-regényem. Habár a kertem még hajnalkönnytől remeg. Az új reggelt megint a régi módon kérdem. De már hozzáteszem: mit adtam én neked? Babij Javban Állj ide mellém, állj ide fiam. Kezemmel takarom el a szemed, Hogy ne lásd meg saját halálodat. Csak az én véremet az ujjamon. Azt a vért, amely a te véred lett És mindjárt rá fog csorogni a földre .. . (A költészet tanulságai c. kötetből, 1966) RADÓ GYÖRGY fordításai