Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)

1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Pálffy István: Novemberi televízió (A Petőfi-év küszöbén)

ge a helyes „vonal", vagy hatásosabb, meg­­ragadóbb lenne-e egyfajta „szuper-művészi" előadóstílus és a profi riporterektől megszo­kott, jó értelemben vett „bűvészkedés". Szí­vesen kérdeznénk ki a film készítőit apró részletekről, műhelytitkokról, pl. milyen szempontok alapján válogatták ki a riport­alanyokat, mi vitte őket országunk egyik-má­sik tájára, azt is szívesen kérdeznénk, „mi maradt dobozban", de azt hiszem, itt nem is az a fontos, hogy az efféle kérdésekre vá­laszt kapjunk, hanem maga a puszta tény, hogy ilyen kérdések, a film keltette intellek­tuális izgalom és reakciók egyenes termékei kikívánkoznak az emberből. Csakúgy, mint ahogy a tanulságok és következtetések fogal­mazódnak meg benne. Oldalakat lehetne írni arról, hogy mit üzen ez a riportfilm a peda­gógusoknak, a szülőknek, gyereknek. Olda­lak helyett hadd idézzem - immár másodszor — Bihari Sándor szavait: „jobban kell ismer­nünk és értenünk Petőfit és - saját érdekünk­ben - igazabban mint eddig". Nem éppen a legrózsásabb ez a tanulság, s a műfaj sajátosságaiból adódóan, nem valami sima, szokványos úton jut el hozzá a Petőfi riportfilm nézője. Nagyon valószínűnek ér­zem (s ha nem így történt, akkor is fenntar­tom, hogy a látszat alapján csakis erre gon­dolhat a szemét látásra használó néző), hogy ez a két tényező igencsak hozzájárult ahhoz, hogy a „Keressük Petőfit" filmsorozat máso­dik része már úgy került a képernyőre, mint­ha „csak felnőtteknek", „csak tizenhat éven felülieknek" szólna, pedig tanulsága „kor­határ nélkül" megszívlelendő. PÁLFFY ISTVÁN Tar Zoltán festménye: Vízimalom Túristvándiban

Next