Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)
1973 / 11. szám - VALLOMÁSOK CSOKONAIRÓL - Kiss Tamás: Komáromi előjáték (regényrészlet)
kereszt. Még a városháza fölé is jutott egy kis torony, tetején német réz csillog, s a sétálója alatt ott az óra. Pedig még nincs húsz esztendeje a nagy földrengésnek. És van Tudós Társasága, itt alapította Péczeli József tiszteletes úr a Mindenes Gyűjteményét. Milyen kár, hogy oly korán meghalt s most már oda a Gyűjtemény is. De itt él a másik tiszteletes, az ő társa, Mindszenti Sámuel úr. Mind a ketten debreceni diákok voltak. A Mindszenti fiú most tanul a kollégiumban. Ilyen gondolatok futottak át az agyán, míg a jégpatkós lovak lassítva átdobogtak a Duna hídján, majd bekanyarodtak a Vármegye utcára, Laky Bálinték portája elé. Mikor kiszállt, már a remény is fölcsillant a szívében, hátha az itteni nemes és tisztes polgári férfiakkal karöltve újra lehetne csinálni valamit. A nagy tágas ebédlőben csoportokban ült már a társaság, középen függő lámpa szórta szét a citromsárga fényt. A sarokban külön, gyertyafény mellett asszonyok csevegtek özvegy Lakyné nagyasszony társaságában. A férfiak két kört alkottak a nagy asztal körül, fiatalokból és idősebb, tekintélyes polgárokból. Ott éppen egy rövidre vágott üstökű, bozontos bajuszú férfiúé volt a szó, a szája szögletén nyugtatva a hosszú pipaszárat. A mellette ülő, bécsi szabású kabátban, simára beretvált arccal hallgatta, kissé unottan. Amint megtudta, Katona Mihály az egyik, a kollégium rektora és Z. Nagy Sámuel komáromi doktor a másik. Itt találta Éles Istvánt, a kollégium kurátorát. Az a pedrett bajuszú, szúrós tekintetű férfi, aki a Csokonai üdvözlésére először nyújtotta a kezét. Farkas János lelkész volt, Péczeli utóda az eklézsiában. Rövidesen az is kitűnt, hogy a tisztes férfiak mindegyike a komáromi tudós társaság tagja, s ő egyszerre ott találta magát, ahová éppen vágyott. Alig tudta palástolni örömét, tagjaiból egyszerre elszállt az egész nap úti fáradalma. Megvilágosodott benne mindaz, ami gondolatai mélyén szunnyadt, amiért a sors most őt ide hozta. A pillanatnyi csendben most minden szem ezt kérdezte tőle. De ezt nem olyan egyszerű dolog elmondani. Zavarából a házigazda segítette ki. Tisztelt uraim és hölgyeim, Csokonai Mihály úr érkezett meg hozzánk, aki mától szerény házunk vendége. Ha volnának, akik még nem tudják, ő a pozsonyi diéta híres poétája, akinek nevét ismerik már szerte ez országban. A költő arcán a sápadtságot pír lepte el, ahogy ott állt és hajlongott az üres szék támlájába fogódzva. E pillanatban nyílt az ajtó, Csépán István táblabíró lépett be a feleségével. Minden szem arra fordult. Csépánné arannyal átszőtt főkötője úgy elvonta az asszonyok figyelmét, hogy el is szakadtak a férfiak körétől és hangos tereferébe kezdtek, a férfiak hűvös nyugalomba, füstbe burkolóztak. Katona uram mélyeket szívott tajtékpipáján. Poéta .. . ugyan, hisz minden harmadik írástudó ember poéta ebben az országban. - Ő mától kezdve az én turistám és mellettem praktizál a megyeházán - folytatta Laky -, s erre minden tekintet újra rátapadt. De a pír után az arca sápadtságot öltött. Megütődve nézett Lakyra, majd a társaságra, de oly hihetetlen volt, amit a szolgabíró mondott, hogy tréfára fogta a szót: - így hát a vármegye rabja lettem. - A társaság nevetett. - Való igaz... hát mit gondol Csokonai patvarista úr, potyára ment érte a főbíró hintája? A dolognak ám van másik oldala is. Avagy hiába végezte volna őkelme a „Ius Partium"-ot Patakon a nagyhírű Kövy professzor mellett? Egyébként ne félj - fordult most egyenesen hozzá —, bőven lesz időd a poétaságra, és alkalom is... De erről most ne beszéljünk még. Ezzel a jogászi titulussal különben nem füllentett Laky. Neki most ez órában is Lőcsén kellene lennie jogi gyakorlaton, Kövy oda bocsátotta őt. Mégis úgy érezte most magát, mint Rousseau, ha például az órásmesterségét emlegették. Belátta viszont, hogy a szolgabíró okosan beszélt. Ő most itt egy szerepet kapott, kezdett mindenki bizalommal tekinteni rá. Talán már be is fogadták maguk közé, mint közhaszonnak élő embert. Komárom legnagyobb eseménye a borzalmas földrengés. Valóságos büszkesége is. Aki idejön, annak ezt ismernie kell. Régi város, de ami most van itt, mind utána lett, és a maiak építették. Katonai Mihály vette át a szót: - Tudja kelmed, hogy valaha kálvinista papok és rektorok seperték a komáromi fő