Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)

1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Bényei Miklós: "Hej, Debrecen, ha rád emlékezem..." (Petőfi Sándor Debrecenben)

BÉNYEI MIKLÓS „Hej, Debrecen, ha rád emlékezem..." PETŐFI SÁNDOR DEBRECENBEN CSOKONAI PÉLDÁJA Petőfi Sándor 1842. október 10-én járt először Debrecenben. Tizenkilenc éves volt, pápai diák. Mezőberényben vakációzott Orlay Petries Somáéknál, aki így emlékszik vissza erre a napra: „Az iskolai szünidők határideje közeledett már, s Petőfi Pápára menetele előtt még szüleit is meg akarta látogatni . . . Egy itteni pajtásunkat ügyei Debrecenbe szólították, s szí­ves hívására, hogy lennénk útitársai, elhatároztuk, hogy e calvinista Róma megtekintése céljából és Csokonai sírja kedvéért ajánlatát elfogadjuk . . . Miután a főiskola könyvtárát, gyűjteményeit egy öreg deák készséggel megmutatta, kimentünk Csokonai vaspyramid sír­jához ... A népköltő hamvainál elváltunk. Petőfi Hortobágyon át Tisza-Füred felé vette út­ját szokás szerint gyalog ... ez útjának eredménye lett a Hortobágyi korcsmárosné című szép dala."­ Petőfi bizonyára örömmel élt a lehetőséggel, hogy megnézheti Csokonai síremlékét, egykori iskoláját, városát. Ő volt ugyanis a költői eszményképe. Már Selmecen buzgón olvasta. Pá­pán pedig könyv nélkül tudta szebb verseit. A fiatal költő szeme előtt Csokonai példája lebe­gett, mintegy bátorításként. Megérezte kettőjük szellemi rokonságát, észrevette benne az őst, azt a költőtípust, akit követni lehet, sőt kell. A pályakezdő Petőfi Csokonaitól tanulta a költői magatartást, szerepjátszást; mégpedig a közfelfogás Csokonaijától, attól, aki az 1840-es évek református diákjainak képzeletében élt: „az iskolából kicsapott, bort, mulatást, szép leányokat kedvelő, szintén nagy szegénységben élő, de a dévai, diákos humornak hódoló vándorköltő"-től.­ Az utánzásban egészen odáig el­ment, hogy 1844 nyarán úgy öltözködött, mint hajdan példaképe: süveget és zsinóros, róka­prémes mentét viselt. Ekkor írta pompás zsánerképét is a „csapot-papot felejtő" Csokonairól. Verseinek természetesssége, humora, néhány formai ötlete, bordalainak hangulata és még egy-két apró részlet szintén arra mutat, hogy ez idő tájt erősen foglalkoztatta Csokonai köl­tészete.­ Fontosabb az a hatás, amelyet a debreceni poéta Petőfi népiességére, annak kialakulására gyakorolt. Csokonai nyomán haladva lett a nép költője, egy általa megkezdett kísérletet foly­tatott : a népköltészetet az irodalom alkotó elemévé tette, a népi szemléletet érvényesítette a művészetben. Ezt a mozzanatot már a kortársak is felismerték. Medgyes Lajost idézzük, 1846 októberéből: „Csokonay halálával a nép költő nélkül maradott. . . Te zengedezteted meg, tisztelt barátom, legközelebbről a lantot, melyre a nép figyelt, s melyen szíve érzelmei­vel rokonhúrokra találván, az azokról lézengő dalokban önlelkére ismert."4 Petőfi népiességének kiteljesedése az 1843-44-es években ment végbe. Új, demokratikus iro­dalom született ekkor, új irodalmi ízlés formálódott, diadalmaskodott Petőfi költészeti for­radalma.­ E forradalmi folyamat döntő láncszeme, az érlelődés szakasza 1843-44 tele, szín­helye pedig Debrecen. „EGY TELEM DEBRECENBEN" Petőfit egy nagy ábránd vezette ismét Debrecenbe. Kamaszkora óta szeretett volna színész lenni, többször szerepelt vidéki társulatokban. 1843 őszén Erdélybe indult, hogy szerencsét próbáljon a világot jelentő deszkákon. Október elején ért Debrecenbe. ... . . a színházhoz

Next