Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)

1973 / 11. szám - VALLOMÁSOK CSOKONAIRÓL - Taar Ferenc: Csokonai a színpadon

tékú Karnyóné-előadása Ruszt József rendezésében (1965), amellyel nemcsak itthon, hanem Zágrábban és Nancy-ban is osztatlan elismerést, díjat szereztek. ,,Az egyetemisták ezt a vidám és mulatságosan bonyolított komédiát aranyos humorral és sok leleménnyel játszot­ták el." (Magyar Nemzet, 1965. május.) A budapesti, valamint a külföldi sikerek után az együttes bemutatta a Karnyónét Debrecenben is, átütő sikerrel. Igaz, az előadás vitát is ki­váltott, de ez csak azt bizonyította, hogy Csokonai műveit több oldalról is meg lehet köze­líteni, mint minden jó alkotást a színpadon. A debreceni bemutatóról Juhász Géza írt mél­tató cikket a Napló hasábjain. (1965. szeptember 26.) ,,Az egész vállalkozást én csak dicsér­ni tudom - írja. - Hogy a rendezés ötletei között nem mind telitalálat. . . abban a Cso­­konai-kutatás mai átlaga is ludas. Az összjáték hibátlan, a szereplők kiválasztása remek . . . Nem vitás, hogy ez a Karnyóné érdemelten arat sikert határainkon túl is." A Színházművészeti Főiskola végzős növendékei szólaltatták meg Csokonai Culturá­ját (Po­fók) 1960-ban, egy vizsgaelőadás keretében. Az Élet és Irodalom kritikusa igen elismerően ír a látottakról. Ugyancsak a budapesti egyetemisták Universitás Együttese vitte színre 1967-ben - a kőfalas színházakat megelőzve! - a Gerson du Malheureux-t, Ruszt József ren­dezésében. Néhány évvel ezelőtt (emlékezetem szerint 1970-ben­ a debreceni egyetemisták adtak elő részleteket Csokonai műveiből, többek között a Békaegérharc-ból is. Szinte ve­lük egy időben a csepeli munkás színjátszók is bemutatták a Békaegérharc­ ot, szép siker­rel (1970). Tudunk egy 1969-es rádióbeli Karnyónéról is a Rádiószínház sorozatában. (Nevető klasz­­szikusok) Kiss Manyival, Darvas Ivánnal, Törőcsik Marival, Tompa Sándorral, Major Ta­mással a főbb szerepekben, Marton Frigyes rendezésében. Cser Pál és Horváth Jenő vállalkozott arra, hogy zenés komédiát ír a Dorottyából, amely­hez Tarnay György szerzett zenét. A darabot megérdemelt sikerrel mutatta be 1966 feb­ruárjában a kaposvári Csiky Gergely Színház Horváth Jenő rendezésében. „Lilla és a kísér­tetek" címmel Görgey Gábor írt darabot (műfaji megjelölése: érzelmes komédia 2 felvo­násban Csokonai Vitéz Mihály világából) Stark Tibor zenéjével. A zenés darabot Sándor János állította színpadra a békéscsabai Jókai Színházban 1972 májusában sikerrel. A költő születésének 200. évfordulója alkalmából „Csokonai Vitéz Mihály ébresztése" címmel a budapesti Irodalmi Színpad állított össze műsort Horváth Jenő szerkesztésében és rende­zésében. Vargha Balázs jelenetet írt Csokonai kollégiumi peréről, majd Dorottya kínjai címmel groteszk karikatúra hangzott el. A Magyar Rádió 1973 szeptemberében sugározta a Culturá-t. Berza László a rádió- és televízió-újságban (1973. IX. 17-23.) arról ír, hogy a Cultura ősbemutatója 1950-ben volt, s Thurzó Gábor átdolgozásában vitték színre a da­rabot. Ennek a bemutatónak azonban nincs nyoma a dokumentumok között. Mindenesetre a rádió ezt az átdolgozott változatot mutatta be és juttatta el a sok milliós hallgatósághoz. Ugyancsak méltó Csokonai-műsorral készült az évfordulóra a Magyar Televízió. Ennek csúcspontja valószínűleg az a díszünnepségről adott egyenes közvetítés lesz, amelyet Deb­recenből sugároznak november 16-án este. S készülődnek az irodalmi színpadok is. Debre­cen az évforduló alkalmából országos méretű szavalóversenyt rendez Csokonai műveiből. Csokonai egyénisége, sorsa, Dorottyája, Lillája régóta izgatja az írók fantáziáját. Győrött 1954-ben mutattak be (Kisfaludy Színház) egy Lilla című operettel, Buday Dénes zenéjé­vel. E bemutató kapcsán parázslott fel egy érdekes vita is. A győri napilapban ugyanis cikk jelent meg arról, hogy a darab előkészítése során megtalálták Lilla naplóját, s abban Csokonai kezeírását is fölfedezték. Kiderült, hogy a hír hamis, felületes információra épült, hiszen Lilla naplóját Debrecenben őrzik. Oláh Gábor hagyatékában is található egy Cso­konairól szóló mű (Jött éve csodáknak), s egy másik is, Lilla címmel. Ez utóbbit bemu­tatta a Csokonai Színház, az író tesz említést róla naplójában. Mindez együttvéve nem sok, nem is kevés. Különösen, ha most - az ünneplés fényénél — azt is fölismerjük, hogy Csokonai színpadi műveit folyamatosan, állandóan műsoron kell tartanunk Debrecenben is, másutt is, mert előbányászni való érték még sok van azokban. Bizonyítják műveinek bemutatói, hazai és külföldi sikerei. Nemrég kaptunk például hírt arról, hogy Kolozsvárott az egyetemista színjátszók is bemutatták a Karnyónét és egy fesz­tiválon III. díjat nyertek vele. Az Utunk kritikusa - Takács József - ezt írta róla: „Kár,200

Next