Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)
1973 / 11. szám - VALLOMÁSOK CSOKONAIRÓL - Bán Imre: Ünnepi kiadványok Csokonairól (Csokonai koszorúja; Főhadnagy Fazekas úrhoz)
BAN IMRE Ünnepi kiadványok Csokonairól CSOKONAI KOSZORÚJA Ritka jelenség nemcsak a magyar, hanem a világirodalomban is, hogy egy költő, bár a legnagyobbak közül való, akkora hatást gyakoroljon a nemzet közösségében élő utódaira, mint Csokonai. Életútja, példázatos és példává tett költő sorsa Debrecenhez kötődik, ezt a pusztai várost idézi, ahogyan Juhász Gyula egy verssorba tömörítette: „Csokonai, magyarság, Debrecen." Nem tagadhatjuk, hogy ez költői túlzás, (a magyarság nem azonos Debrecennel!), de a költői nagyítás, az antik retorika nyelvén szólva a művészi hyperbolo, mindig mond valami lényegeset is, itt legfőképpen azt, hogy a költő-sors és a magyar progresszió együvétartozása leginkább Csokonaiban lett nyilvánvaló. Ez a Bényei József szerkesztette költői antológiának is vezérszólama. Erről írnak verset vagy prózát Ady Endre, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Tóth Árpád, Németh László, Veres Péter, Gulyás Pál, még —szinte csodálkozunk rajta! - Szabolcska Mihály is. Az avult társadalmi rend nyűgeit hordozó Magyarország képviselője a sáros-poros, zsíros, közönyös cívis Debrecen lesz, ahol Csokonai fiatalon elsorvadhatott, hogy azután díszes sírgúlát, ércszobrot kapjon, s minden évforduló alkalmával fényes ünneplést. Krúdy Gyula 1905-ben így írt szokott költői és finoman ironikus modorában: „Vajon mit akrnak most Debrecenben, hogy nevéről nevezték el a színházat? - Szegény, bolondos, elégedetlen vándor szellem, most hivatalos írásokban védi nevével, emlékezetével, tiszteletreméltóságával a Múzsák templomát, a mai költők szentegyházát, ahol trikó nélkül is táncol színésznő, ha a szerep ezt rendeli!" Van természetesen más szólam is ebben a terjedelmes költői kórusban. (Ha jól számoltam, több mint 160 verset és prózarészletet közöl, több mint 80-at még ajánl.) Sűrűn felbukkan pl. Csokonai európai műveltségének dicsérete. Ez pedig nem öncélú magasztalás, a Nyugat számára ismét csak példa és szent előd Csokonai, aki a XX. század elején annyira óhajtott szintézist Európa és a magyarság között saját személyében meg tudta valósítani. „Olvasta a klasszikusokat latinul és görögül. Bürgert, Matthissont németül, Metastasiót, Tassót olaszul, Voltaire-t, Rousseau-t franciául, Pope-ot angolul és írt, írogatott oly módon, hogy a külföldi olvasmányok hatása ugyan nyomról nyomra kimutatható, de amellett minden sorában megmaradt eredetinek, magyarnak, tisztának, sőt debreceninek. A szél nyugatról fújt, de a debreceni Nagyerdő keleti akácfáit ringatta mindaddig, amíg ölünkbe nem hullott a fehér fürtök mámoros virága." (Hatvany Lajos.) Babits így kiált fel: „Mily európai költő Csokonai még akkor is, és éppen abban is, ha a leglokálisabb színeket keni palettájára!" Kosztolányi szintén emlegeti a XX. század elejének Csokonai-lázát, „mely nevének új veretet adott", hogy aztán csak a rokokó bál nagy művészét ünnepelje benne. Meg kell mondanunk, hogy Csokonai művészetének rokokó jellegét Oláh Gábor tisztázta még egy 1917-es tanulmányában (Budapesti Szemle), sokan jártak hozzá iskolába, egy kissé Kosztolányi Dezső és Horváth János is. A harmadik Csokonai-arcmás, amely a költemények hosszú sorából reánk tekint, a dévaj, borozó, garabonciás, a csikóbőrös kulacsnak élő költő, aki önfeledt vidámsággal élte rövid életét, védte ki a sorscsapásokat. Egy hosszú időn át ható, egyoldalúvá torzított Csokonai-arcmás ez, noha kétségkívül Petőfi igézetében keletkezett. A helyi, debreceni anekdoták egyikéből ő formált először megvesztegető szépségű és páratlan hatású verset Csokonaijában. Utódai, helyesebben epigonjai (pl. Baja Mihály, Farkas Imre, de mások is) sokszor csak ennyit láttak Csokonaiban, Adyval szemben, aki azon csodálkozott, hogy Csokonai nem írta meg „a legfájdalmasabb magyar blaszfémiát", ezek a Petőfi-epigonok a jókedv és a szesz gőzében akarták eltüntetni koruknak azokat az ellentmondásait, amelyekre itt-ott még ők is ráéreztek. Bényei József antológiája világos tagolással jó szerkezetbe csoportosítja a Csokonai