Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 26. (1975)
1975 / 6. szám - KRITIKA - Pálfy G. István: A ma és a holnap Csokonaija - Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály -
tek közé. A kezdeteken még érződik az összefoglaló nagy munkának nekifeszülő alkotó szándéka, hogy apró részleteiben is feltárjon egy életművet, de aztán Csokonai 1795-ig tartó, első nagy korszakának lezárásával - ahogyan ő maga írja: a részletezésről kényszerül áttérni a jellemzésre. Első pillantásra aránytalanságnak is látszhat ez, holott nem az, mégpedig Julow Viktor érdeméből, aki magasan fölébe tud emelkedni a filologizáló kicsinyességnek, jóval távolabbra tekint, hiszen nemcsak az adatok halmozásával, hanem a következetes és logikus tudósi koncepció hitelével is igazolhatja magát. Sértő volna azt bizonygatni, hogy a hatalmas filológiai tudás ott is jelen van rövid utalások formájában ahol a meggyőző érvelés fölébe emelkedett már a megsárgult, poros papirosok rejtette adatoknak. Julow Viktor ott részletez csupán, ahol azt az életmű is követeli, ahol Csokonai poézisének tápláló gyökereit kutatja, s ahol újra végignyomozza azt az utat, amelyen Vitéz Mihály - a szerző gondolatával - nem a felvilágosodás, hanem a felvilágosodás korszakának legnagyobb költőjévé lett. Ez a finom elválasztás is jelzi, hogy nem az esztétikailag és ideológiailag elfogadható vagy elfogadhatatlan, ellentmondásainak hol az egyik, hol a másik pólusáért magasztalt költőt állítja elénk, hanem a poétát, korának kitűnő és ellentmondásosságával - helyesebben éppen azáltal - összefoglaló jelenségét, jelenségét, a szó legszebb értelmében. Természetes, hogy ez az irodalomtörténészi szándék csak akkor érvényesülhet, ha az ellentmondásosság okait sikerül feltárni. Ezért van szüksége Julow Viktornak arra, hogy Szauder József és a maga régebbi kutatásai alapján újra részletesen végiggondolja az indulás éveit, alaposan foglalkozzon a latin és a magyar nyelvű zsengékkel is, és Csokonai első nagy korszakára megkülönböztetett figyelemmel tekintsen. A kötet első fele tehát gondosan részletez, a második nagyobb lépésekkel halad, de summázza a lényeget. Az ilyesfajta módszerbeli kettéosztás lehetőségét - bár talán a terjedelmi kötöttség tette szükségessé - maga az életmű is igazolja, hiszen az első korszak már az érett nagy költőt mutatja föl, a második a jobbára az első korszak verseiből, műveiből gazdálkodó poétát, aki rövid élete alkonya felé lényegesen új tartalommal már alig-alig gazdagítja költészetét. A kötet módszerben olyannyira eltérő két részét egységesíti a stílus szerves egyneműsége. Julow Viktor azon kevesek közé tartozik, akik az irodalomtörténetírást irodalmi cselekvésnek tartják, s úgy írnak, hogy a tudományos-népszerűsítő mű valóban része lehessen az irodalmi gondolkodásnak. Olvashatósága okán is. Nem életrajzi regényt ír, nem is színesen formált életrajzot és műismertetést - ezt Vargha Balázs legutóbb igen élvezetesen megtette már -, hanem esztétikai elemzéseket, ideológiai magyarázatokat, erkölcsi példázatokat emel szépírói magasságba. Etikai elkötelezettséget érez Csokonai, a város, Debrecen, az egész magyar irodalom és az olvasó iránt. Vitéz Mihályt nem sárga viaszbábként idézi, hanem élő és ható szellemi erőként. Bolyongásaiban és esendőségeiben úgy mutatja őt, hogy az a mai ember számára is komoly és elgondolkodtató tanulság legyen. Debrecennek különös oka van tisztelni Julow Viktort, mert kevesen hoztak elő a múlt kútjaiból annyi értéket, mint ő. A pusztai metropolisz ebben a kötetben is jóval több, mint háttér. A békéjéért sokfelé adózó, a szabadságot és a jövőt lojalitásával is megvásároló város kompromisszumkészsége nemcsak negatívum, hanem egyben lehetőség is polgárai univerzális tájékozódására. Ez az univerzalizmus lehet termékeny talaja - Julow Viktor szerint - Csokonai világirodalmilag is páratlan stílus- és eszmeszintézisének. A monográfiának ezek a tartópillérei már 1965-ben, a Kézikönyv fejezetében készen voltak, s szinte változás nélkül kerültek át most az új kötetbe. Ami változott, alig érinti a lényeget (pl. új kutatások bizonyították, hogy Rozália nem azonos Földi János feleségével, vagy a Tempefőit a korábbival ellentétben a Csokonai tervezetében leírt „beszegéssel" is befejezhetőnek tartja Julow Viktor). A változás ilyen értelemben tehát nem sok, de szinte minden gondolat fejlődött, terebélyesedett, újabb összefüggések teremtődtek. Csokonai manierizmusa egyetlen szót érdemelt akkor. Most Julow Viktor új kutatási