Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 26. (1975)

1975 / 6. szám - KRITIKA - Pálfy G. István: A ma és a holnap Csokonaija - Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály -

kritika A ma és a holnap Csokonaija - JULOW VIKTOR: CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY - Nem illenék elhallgatnom, hogy tanítványa vagyok Julow Viktornak; egy a sok száz diák közül, akik az utóbbi évtizedekben a debreceni egyetemen - Julow Viktor elő­adásain is - erősödtek meg az irodalom szeretetében és gyarapodtak a literatúra is­meretében. Tanítvány vagyok, s úgy ér­zem, méltatlan arra, hogy a Csokonairól szóló új kötetet a tudományosság mérle­gére tegyem. Miért vállaltam mégis az írást? Azért, mert - ahogy írtam is - Ju­low Viktor keze alól sok száz (vagy ezer?) diák rajzott ki az országba - katedrára, szerkesztőségekbe, fontos hivatalokba —, ahol tanítanak, írnak, gondolkodnak, a szellemi élet dolgaiban döntenek, s aligha anélkül a tudás és magatartás nélkül, ame­lyet egykori tanáruktól tanulhattak. Az akadémiai Kézikönyvben is ő írt Cso­konairól, tehát más egyetemek hallgatói sem kerülhették ki a véleményét, s most ez az új kötet sem csupán a tudós magasság­nak készült, hanem a köznek, az érdeklő­dő olvasónak is. Természetes és szükség­­szerű tehát, hogy ne csak tudományosan, de a mindennapi élet követelménye és igé­nye szerint is szóljunk róla. Mindenekelőtt azért, mert az a Csokonai-kép, amely most alakul, él gondolkodásunkban, elsősorban Julow Viktoré, s mert az új kötetben raj­zolt portré hitünk szerint kiállja az idők próbáját, és hosszabb távon meghatározza majd Csokonai reális értékelését a tudo­mányban. És ami talán még több: bekap­csolja a poétai életművet, egy esendő alko­tó élet példáját a ma és a holnap szellemi áramkörébe. Irodalomtörténeti munkának aligha lehet annál nagyobb érdeme, mint hogy esélye van túlélni születésének kor­szakát. Lehetetlen nem észrevenni, hogy egy na­gyobb lélekzetű, mindenre kitekintő nagy­monográfia sűríttetett itt szerényebb kezet

Next