Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 26. (1975)

1975 / 2. szám - SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT JÓKAI MÓR - Nagy Miklós: Jókai pályaszakaszai és harmadvirágzása

százötven éve született Jókai Mór NAGY MIKLÓS Jókai pályaszakaszai és harmadvirágzása Régen, ha az irodalomtörténész egy alkotó pályáját akarta szemléltetni, a fizikához, pontosabban a ballisztikához nyúlt grafikus ábráért. Az írót-költőt tehetségének rob­banóanyaga egyre magasabbra viszi, aztán életerejének megfogyatkozásával szellemi képességei is csökkennek. Megkezdődik a művészi út hosszabb-rövidebb leszálló ága. Általában azonban még az ortodox pozitivisták sem szoktak ennyire leegyszerűsítő módon, a biológiai meghatározottságnak hódolva elméletet építeni. Ők sem feledkez­tek meg a szűkebb környezet megváltozásának megújító erejéről, arról, hogy a kor diadalmas vagy hanyatló áramlatai befolyásolják az élettani tényezők hatását. A ki­fáradó költő új ösztönzést kaphat a törekvéseivel rokon mozgalmaktól, világnézeti háttértől; nemzedékének erőteljes föllépése, egy már korábban kialakult iskola mód­szerei szárnyat adhatnak a még botladozó kezdőnek. Hogy is mondja Lucifer a Tragé­dia bizánci színében Ádámnak? „A kor­folyam, mely visz vagy elmerít. Úszója, nem vezére, az egyén. Csakhogy az idő árjának - kivált az irodalomban és művésze­tekben - nem egyetlen, s nem is egynemű folyóágya van. (Amint holtág is többféle képződhet.) Közismert, hogy Jókai legértékesebb művei az ötvenesek elejétől a hetvenesek végéig tartó három évtized alatt születtek, s e nagy periódustól jól észrevehetően válnak el a pályakezdő esztendők (1845-1852), illetve a majd negyedszázados­­ csaknem min­den irodalomtörténésztől hanyatlásnak tekintett időszak. „Jól észrevehetően" - ezt a határozószót súlyosbíthattam volna, használhattam volna effélét is: .határozottan­, .feltűnő élességgel' stb. Ám nem tettem, mert sok tekintetben egyetértek Sőtér István 1941-es Jókaijának alábbi soraival: „Jókai hamarább és könnyebben esik át a fran­cia romantika gyermekbetegségén, mintsem az első írások merészsége után remélni le­hetne (...) A fiatal Jókai romantikája csak valamivel túlzóbb, mint az érett férfié, s ugyanilyen joggal a realista Jókait is fellelhetjük mindjárt az első írások anyagá­ban." Sőtérnek igaza van, a realista-népies életkép, amely a költőt végigkíséri egész pálya­futásán, előttünk áll már az 1846-os Sonkolyi Gergelyben, de akkor az effajta mű­vészi eredmény még magányos, elszigetelt nála. Ellenben az 50-esekben, részben hat­vanasokban nem csupán ilyen elbeszélések kerülnek ki tucatjával a tolla alól, hanem nagy kompozícióiban is háttérbe szorul a franciás romantika. Helyét a nemzetibb s egyénibb ízű mesélőkedv váltja fel, amelyben a kis dolgok hű megfigyelése összeolvad a túláradó, patetikus lelkesítéssel s az anekdoták, életképek vaskosabb világa mellől

Next