Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 28. (1977)

1977 / 9. szám - SZÁZHETVENÖT ÉVE SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS - Sz. Kürti Katalin: Kossuth-szobraink története

SZ. KÜRTI I­AT­ALIN Kossuth-szobraink története A szabadság őrvárosa, Debrecen híven őrizte Kossuth Lajos debreceni tartózkodásá­nak s vele együtt a magyar szabadságharcnak emlékét. A város haladó erői a szabad­ságeszmék ébren tartásán fáradoztak az önkényuralom éveiben. Már 1859-ben felvető­dött a Polgári Kaszinóban, hogy maradandó emléket állítsanak a szabadságharcnak. Az Emlékkert Társulat megbízásából, Komlóssy Imre terve alapján el is készült 1861-re Marschalkó János „Haldokló oroszlán” c. szobra, amelyet azonban csak a kiegyezés évében állíthattak fel az Emlékkertben. E szobor 1899-ben a Honvéd temetőbe került. Ugyanekkor, a debreceni csata 50. évfordulóján avatták fel a Nagy Sándor-emlékoszlo­­pot is. Az első Kossuth-szobor 1848-ban készült. Dosnyai Károly debreceni festő és szobrász Pesten mintázta a nagy államférfi mellszobrát. 1848-49-ben e mű gipszpéldányait or­szágszerte árusították, majd 1849 októberében, Kossuth távollétében, ezt „akasztotta fel” az osztrák haditörvényszék Munkácson. A második szobrot Kossuth amatőrszobrász fia, Ferenc készítette a száműzetés évei­ben. A harmadikat Kiss György mintázta 1892-ben, egy 1847-es dagerrotípia alapján. A ké­sőbbiekben szobrot készített az idős, a „turini” Kossuth emlékére is. Az 1894-1910 közt felállított köztéri szobrok jórésze e két (Kiss György-féle) szobor szellemében ké­szült. Kossuth Lajos 1894. március 20-án bekövetkezett halála mélyen megrázta a közvéle­ményt, felszakította a régi sebeket, felidézte 1848-49 dicső emlékét. Ezrek kísérték utolsó útjára a Turinból hazahozott holttestet, s százezrek csatlakoztak a már 1894 áp­rilisában megjelent felhíváshoz: hatalmas, maradandó emlékmű örökítse meg alakját, kifejezvén a nemzet háláját, őrizvén ércnél maradandóbb emlékét. Az országos Kossuth­­szoborbizottság 1894-ben alakult, de a budapesti szoborcsoport csak 1927-ben került a Parlament elé. A nagy városokban is csak 1904 után állították fel az egészalakos Kossuth emlékműveket, szoborcsoportokat. Fürgébbek voltak a kisvárosok, falvak: 1894-1898 közt több mint húsz mellszobrot, 1908-ig száznál több Kossuth-emlékművet avattak or­szágszerte. 1894-ben Siómaroson, 1895-ben Dunapatajon avatták Kiss György mellszob­rát, mindkettő az idősödő, a „turini” Kossuthot ábrázolta. Országosan harmadiknak avattak szobrot Bárándon, 1896. március 15-én. Ezt követte a berekböszörményi (1897), a bihartordai, majd a balmazújvárosi szoborállítás (1898). A Kossuth- és honvédemlékművekre a lakosság adta össze filléreit. A művek tervezé­sét, az avatás körüli teendőket szoborbizottságok végezték. Pályázatot írtak ki, gyűj­tést indítottak, többnyire be is mutatták a közönségnek, az adakozóknak a pályaterve­ket. Az avatóünnepségeken, a koszorúzások után beszédek és társasebédek követték egymást. Az ünnepségeken gyakran megjelent Kossuth Ferenc is. A szoborállításokat és a Kossuth nevet a kormány ügyesen használta fel a 48-as eszmék átértékelésére és a millenniumi társadalom belső ellentmondásainak takargatására. „Az alföldi, tiszántúli városok, elsősorban Kossuth 48-as toborzóútjának állomásai, siettek emlékművekkel ki­fejezni függetlenségi érzületüket” - írja Volger Lajos. Bárándon Kossuth Ferenc jelen­létében leplezték le a mellszobrot, amelynek talapzatára a következő felirat került: „Kossuth Lajosnak, a szabadság, testvériség, egyenlőség apostolának emelte Báránd község polgársága, 1896”. Berekböszörményben „a jobbágyság felszabadítójának emlé­két” őrzi a szobor. Bihartordán - a magyar szabadságharc 50. évfordulóján­­ a szabad­ságharc vezéréét, Bihartorda, Báránd, Berekböszörmény főterén, más-más talapzattal és felirattal, de ugyanaz a mellszobor áll. A fiatal Kossuthot ábrázoló bronz büsztök a finom, de energikus arcú férfit állítják elénk. Valamennyi szobor szignó nélküli, csak a talapzaton áll „Gerenday A. és fia” cégjelzés. A korabeli újságok, ill. egy 1908-ban

Next