Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 29. (1978)

1978 / 3. szám - Páskándi Géza: A diákbolondító. Vagy: Sok lúd disznót győz, avagy finomabban: Bábuk közt egy eleven. Bájkeserves komédia és mesés bohózat (befejező rész)

vak fogait számolom, agarakat heréltetek - valaki klapanciákat ír egymás alá. Hát nem? (nevet) Van ebben valami beteges? Mivé lesz a világ, ha mindenki verset olvas? Nem, ennek nem szabad bekövetkeznie, úgyhogy poéta úr, jól teszi, ha már most ilyen egészséges életre adta a fejét! (hátba veregeti, szélesen mosolyog) PUNKTUM: Egy egészséges költő olyan, mint egy hófehér kéményseprői (szentenció­­zus) (nyersen felkacag) (valahol vadászkürtök karsannak) FÜZFÜTYÜLŐS: (csak félig-meddig tréfásan) Szerencséje a főellenőr úrnak, hogy a vadászat befejeződött, s most nincs kedvem párbajozni. Ne menjünk, szedessük össze a madarakat. (indulnak, Punktum hátrább marad) PUNKTUM: (mintegy gúnyosan felénk is) A dalos madarakat! (A kürtök szólnak. Sötét, aztán gyors fényesség) 2. kép Szín: a kollégium eléggé nagy terme. Padok. Kint apró folyosórészlet látszik. Kis ideig üres a szín. Kongó léptek. Csokonai jön. Leül a legutolsó padba. Sietve be Parádi. PARÁD!: (suttogva) Poéta úr! Csak azért jöttem, hogy megmondjam: ne féljen a ta­nári konzíliumtól, mert a nagybátyámmal mindenáron megpróbálok beszélni. Tart­son ki, és ne ismerjen be semmit! CSOKONAI: (kesernyésen) Ugyan, mit kellene beismernem? Mindent tudnak, tudhat­nak rólam . .. PARÁDI: Addig legalább tartson ki, míg a nagybátyámék megjönnek a vadászatról, ne veszítse el a fejét! (léptek) Jönnek a direktorok! (Parádi kisurran) (Csokonai - mint aki levegőt akar - kinyitja az ablakot. Távoli lövés dörren) CSOKONAI: Még mindig vadásznak az urak . .. (A léptek közelednek. Csokonai gyorsan a helyére ül) (Bejönnek furcsa palástban: a direktor, Keczmecz, Pusztai, Antalffy-Székely, 1. és 2. tanár, Gombás-Batizi. Csokonai némán feláll, a tanárok a katedrán foglalnak helyet, mint valami bírói testület. Csokonai is leül. Kis csend. Tarka-Nagy való­­színűtlenül nagy könyvben lapozgat) TARKA-NAGY: (feláll) A professzori tanács megidézte préceptor Csokonai Vitéz Mi­hályt, hogy számot adjon oskolai és oskolán kívüli cselekedeteiről. (a levegőbe) Préceptor Csokonai jelen van? CSOKONAI: (feláll) Megerősítem, mit a tekintetes rektor úr is lát: jelen vagyok. (Csokonai nem „szemtelen”, de iróniája megvallott) TARKA-NAGY: (olvassa, érződik, nem ő írta) Valamennyien látjuk, mi zajlik szerte a nagyvilágban. A franciák rakoncátlankodásáról mindenki hallott, ősi kollégiu­munk akárhogy is, de mindig a rend egy kis szigetje volt, és az is marad. Hallot­tunk arról is, hogy magyar írástudók Császár őfelsége ellen lázadtak. Meg is kapták méltó büntetésüket: a Vérmezőn fejüket vették. Ámde ősi kollégiumunkban ilyen szellemnek helye nem volt, és nem is lesz! Nem hívjuk magunkra a felsőbb hiva­tal tekintetét azzal, hogy helyet adunk holmi idegenből hozott eszméknek. Éppen ezért felkérem illetékes professzor kollégámat, számoljon be préceptor Csokonai viselt dolgairól deákjaink körében. (Leül. Csokonai is) KECZMECZ: (feláll) Csokonai préceptor álljon fel! (Csokonai ettől kezdve végig áll. A többiek felváltva ülnek vagy felugrálnak. Keczmecz olvas) Első vád: Csokonai préceptor, ki a poétikai klasszis oktatásával volt megbízva - deákjai körében úgy viselkedett, hogy kollégiumunk ősi rendjét ezzel megsértő. Pipáztak, részegesked­­tek, fesztelenül társalkodtak, játékosan tanultak, az órákon színielőadásokkal bo­­hóckodának. Mindebben világosan látszik a felforgató francia szellem hatása, kü­lönösen pedig Rousseau tanítása a természetes életről. Válaszoljon Csokonai, igaz-e mindez?

Next