Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 32. (1981)
1981 / 7. szám - FÓRUM - Hankiss Elemér: A bűntudatról mint társadalmi jelenségről
Hagyományos társadalmak. Az emberi magatartás itt hagyomány irányította, és a kialakult szokások-normák megsértése itt szégyenérzettel jár. Újkori európai társadalmak. Az emberi magatartás itt belülről irányított, s az ember lelkiismeretébe beépült normák megsértése itt bűntudattal jár. Jelenkori, magasan fejlett ipari társadalmak. Az emberi magatartás itt kívülről, mások által irányított, s ez a mások ítéletétől-véleményétől való függés a tárgytalan szorongás állapotában tartja az embereket. Nem könnyű azonban megállapítani, és egyelőre még nem sikerült pontosan mérni azt, hogy a különböző társadalmakban milyen gyakorisággal fordul elő, milyen szerepet játszik az emberek lelki-pszichikai háztartásában a bűntudat. Az egyik lehetséges módszer az például, hogy megnézik, a depressziós betegek milyen gyakran küszködnek egyben bűntudattal is. Vannak például kutatók, akik szerint a hagyományos afrikai társadalmakban a depressziós megbetegedések jóval ritkábban járnak együtt bűntudattünetekkel, mint az európai társadalmakban, ámbár ezt többen vitatják, s arra hivatkoznak, hogy az afrikai társadalmakban a bűntudat másképp, más jelekben és szimbólumokban fogalmazódik meg, mint az európai jellegű kultúrákban; illetve arra, hogy a bűntudattal küszködő betegek ott nem az orvosokhoz, hanem a varázslókhoz, papokhoz, kultikus helyekhez fordulnak panaszaikkal.10 Az imént idézett szerző arra is kísérletet tett, hogy a bűntudatnak mint depressziós tünetnek a megjelenését az európai kultúrában időben is lokalizálja. Végigelemezte a XVI. századi orvosi szakkönyvek leírásait a melankóliáról, és megpróbálta valószínűsíteni azt, hogy a bűntudat Angliában 1620 és 1670 között vált a melankólia, illetve a depresszió egyik gyakori velejárójává, tünetévé.11 Fejtegetései nem meggyőzőek, mert az elemzett anyag túl kevés ahhoz, hogy bizonyító erejű legyen, s mert lehet, hogy Angliában is csak arról volt szó, hogy korábban a papokhoz, s nem az orvosokhoz fordultak az emberek ilyen jellegű panaszokkal; nem maguk a tünetek jelentek meg e korban, hanem csak akkor kezdték regisztrálni az orvosok e tüneteket. Figyelemre méltó azonban ennek ellenére néhány szempont, amelyet a szerző hipotézisének alátámasztására sorakoztat föl. Mindenekelőtt az, hogy ezekben az évtizedekben ugrásszerűen megerősödött az emberekben a személyes felelősség tudata, ebbe az irányba hatott a protestantizmus gyors terjedése, ebbe az, hogy felgyorsult a hagyományos közösségekből való kiszakadás és az egyén gazdasági-társadalmi önállósodásának folyamata, ebbe a személyes lehetőségeket és felelősségeket egyre inkább hangsúlyozó, a gyerekekbe azt a bizonyos riesmani „belső iránytűt” beépítő gyereknevelési gyakorlat térhódítása és így tovább. Mindezek együttvéve bizonyos fokig indokolhatnák a bűntudattünetek terjedését a XVI. századi Angliában. Vannak mások, akik szerint a társadalmi együttélés mindenkor gerjeszt bizonyos fokú bűntudatot; a XVII-XVIII. századi amerikai telepesek nagy alkotó lendületének egyik, bár nem túl jelentős forrását például abban vélik fölfedezni, hogy Európából kiszakadva megszabadultak az „európai bűntudattól”. Később minden bizonnyal megindult a bűntudatképződés itt is,12 a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben pedig kifejezetten erős bűntudat hatalmasodott el az amerikai társadalom bizonyos rétegein, előbb a szegényeket és négereket sújtó társadalmi egyenlőtlenségek, majd a vietnami háború szörnyűségeinek fölfedezése nyomán. Ez a bűntudatérzés állítólag erősen csökkent az utóbbi egy-két évben, feltehetőleg előbb az iráni események hatására (ha bántják, ha méltánytalanul meghurcolják az embert, az csökkenti vagy megszünteti a bűntudatot), majd az afganisztáni események következtében (ami a „lám, ők is” bűntudatcsökkentő mechanizmusát váltotta ki so-