Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 34. (1983)

1983 / 2. szám - FÓRUM - Az irodalom szerepe ma (A debreceni irodalmi napok tanácskozásának szerk. szövege: Bata I., Tornai J., Petrőczi É., Czigány Gy., Jókai A., Hankiss E., Földényi L., Nádudvari Nagy J., Szilágyi Á., Csengey D., Varga Cs., Kamarás I., Székelyhidi Á., Bertha Z., Páskándi G., Kunszabó F., Tóth D., Simon Z., Jovánov M., Petrőczi É., Molnár Z., Csurka I., Szilágyi Á., Görömbei A., Fekete Gy.

A harmincas évek derekán azt számolgatta Kecskeméten Tóth László, ha a Vá­lasz ötszáz példányban elkelne, a vállalkozás már rentábilis volna, de akkor a Vá­lasznak ötszáz vevője nem akadt, s jó, ha ötszázan elolvassák a kinyomott számo­kat. Mi az Írószövetségben több tagot számlálunk ötszáznál, s ha az írók csak ma­guk olvasnák, amit írnak, máris elfogyna a Válasz ötszáz példányban. Nyilvánvaló, hogy irodalmi folyóiratokat ma többen olvasnak, s akkor is többen, ha az írókat nem számoljuk olvasónak. Ám ha valamennyivel számolunk, aki olvasni megtanult, s volna is ideje, alkalma az olvasásra, akkor relatíve majdnem hogy kevesebben olvasnak, mint valaha. Még nem évült el a romantikus program, az olvasó népért programja, de menjünk csak végig egy városközeli falu utcáin napnyugta után, va­lamennyi ablakból egyformán az a szürke fény szűrődik ki. Olvas az ország? Nem, az ország nézi a televíziót, holott a televíziót néző népért tudtommal nem indult mozgalom sehol a világon. A televízió megél a maga kenyerén. Félre ne értsenek, nem akarom a televíziót szurrogátummá lovagolni, de a szurrogátum mégis a közeghez tartozik, és pontosan ahhoz a közeghez, amiben az irodalom szerepe polarizálódott. Viszonylag új jelenség a modern kommunikáció roppant átvágya, fogyasztóképessége az irodalommal szemben, s ez kiváltképpen befolyásolja az irodalom mai szerepét, amennyiben rendkívül nagy jelentőségre ment az elmúlt harminc esztendőben az adaptáció, vagyis az irodalmi művek al­kalmazása a mass médiára, aminek egyik nyilvánvaló és a műalkotást közvetlenül érintő hatása az interpretátor és az adaptáló agresszív beavatkozása az eredeti al­kotások szövegébe. Megjelent és egyenrangúságot követel magának az író mellett a forgatókönyvíró, a dramaturg és a rendező, s gyanakszom arra is, hogy a lektor­nak is fontosabb szerepe van az irodalmi művek végső alakja kidolgozásában, mint valaha. Mégis meg kell állapodnunk abban, hogy az irodalom létezési módja az írás­beliség, a könyvnyomtatás óta a könyv, amelynek előállítása abszolúte tárgyias, vagyis nem érinti az alkotó eredeti munkáját. Hanem a többi - valamennyi adap­tációs forma - megváltoztatja az eredeti műalkotást, s annak szerzőjét társalkotó­vá degradálja. Ezért az irodalom szerepéről szólva csak a könyv számít az eredeti alkotószellem hordozójának, minden más hordozó egyben adaptatív befolyást is jelent, s éles fényt vet az irodalom szerepének változására. Valaha - a tizennyolcadik században - minden irodalomnak számított, ami kreatív szellemi tevékenység folyománya volt. Az írásbeliség, a szellemet hordozó könyv egyedül és kizárólag vitte a szerepet, s ez a könyv még emlékeztetett a kö­zös ősre, a szent könyvre, amelynek érinthetetlensége, ezotériája oly hatalmas volt, hogy nemcsak írása volt a beavatott dolga, de laikus nem is olvashatta. A termé­szeti kultúrák alapja a mitológia volt, a keresztény kultúra alapja a szent könyv, a biblia, amely aztán további szent könyveket szült, de az újkori ember kultúra­alapítása is a könyv szerepének roppant tiszteletében fogant, és máig érvényes a szójárás, hány és mely könyvet vinnénk magunkkal ama lakatlan szigetre . .. S a könyv szentséges szerepe maradt akkor is, midőn irodalmon már csak belletriszti­­kát - szépirodalmat - értettek. S még ma is csak a dilettantizmus csodálkozik raj­ta, ha a szépirodalmi mű szerzője abba is beleszól, milyen szedéstükre legyen mű­vének, milyen alakja és külseje alkotása tárgyi hordozójának. De a kultúra beava­tottja az a könyvnyomtató is, aki - ilyen volt Kner Imre - a szellemi alkotást hor­dozó könyvet a szépség törvényei rendjében kívánta összehangolni annak kreatív tartalmával, a műalkotással. Csak a könyv számít ma is tehát, az irodalom szerepe ennek sorsában fejező­dik ki, s ez a szerep abban nyilvánul meg, hányan veszik kézbe, hányszor és kik

Next