Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 34. (1983)
1983 / 2. szám - FÓRUM - Az irodalom szerepe ma (A debreceni irodalmi napok tanácskozásának szerk. szövege: Bata I., Tornai J., Petrőczi É., Czigány Gy., Jókai A., Hankiss E., Földényi L., Nádudvari Nagy J., Szilágyi Á., Csengey D., Varga Cs., Kamarás I., Székelyhidi Á., Bertha Z., Páskándi G., Kunszabó F., Tóth D., Simon Z., Jovánov M., Petrőczi É., Molnár Z., Csurka I., Szilágyi Á., Görömbei A., Fekete Gy.
az ötvenes évek megpróbáltatásairól vagy a paraszti átalakulásról. Nem az írókon, még csak nem is szellemi viszonyainkon múlott, ha most nincs mindenre vaskos epikus forrásunk, ami érdekel bennünket. Naivságra vall ily mulasztásokat az irodalmon számonkérni. Az elbeszélést nem rőffel mérik, mint a szövetet. Hiszen ittemberöltőnyi idő roppant változásait kérjük számon az irodalmon. Miért nem reagált azokra? Mintha a valóságos élet filmszalag volna. Alig ébredtünk föl a béke mámorából, máris beleszédültünk egy váratlanul fölbukkant szakadékba, onnan ■éviekéivé megint visszaestünk. A hatvanas évek derekán jutottunk először lélegzethez, s akkor el is kezdődött az eszmélkedés. De mire föleszméltünk, már mindennek más távlata támadt. Mit kezdjünk például a paraszti változás nagy témájával akkor, midőn magunkat is meglepett, ami történt, a változás nyomán merőben más társadalmi szerkezet bomlott a tekintet elé. Nem kívánom itt kiadni a nagyszerű szerzőt, aki most írja azt a paraszti tárgyú regényét, amely talán megmutatja nekünk, hogy is lehet ezt a fantasztikus történeti folyamatot epikai szerkezetbe foglalni. De a második világháború nagy megrendüléséről már van epikus összefoglalásunk. Ebből következtetek arra, hogy lesz író, aki a felszabadulást követő sűrű hullámzási időt is megírja. Itt vannak köztünk, akik erre készülődnek. Csak azt nem fogadom el, hogy ami kísérlet eddig történt, az volna az igazi. Az ötvenes és hatvanas évek nagyepikai foglalatának csak a szinopszisait látom. S túl azokon szociografikus, dokumentáris és életrajzi ihletésű kísérletek bőségét, de az igaziepika még várat magára. Hány középkorú kortársunk van, akit sarkall a becsvágy, nem tudom, de hogy ilyen ihletésnek nem lehet ellenállani, arról akkor is fogalmam van, ha nem vagyok epikus. Hogy közben nemzedékek lépnek elő, s köztük olyan elbeszélők, akik már a felszabadulás után születtek? És lépten-nyomon veszem jelét, hogy ők is belemerülnek az ismeretlennek föltűnő félmúlt szakadékos terébe. Igen, ők is megkísérlik. De ne tévesszen meg minket a szándék, valójában önnön mélységeikbe merülnek alá. Köztük a tehetség azért válik ki hamar, mert a kifejező erős emlékezetére és fantáziájára támaszkodnak. Amit pedig kifejeznek, az csak annyiban valóság, amennyiben az övék. A hatvanas-hetvenes évek társadalompszichikai realitást fejezik ki, valami bensőséget, amelynek külső határa a családéval egyezik. Ők arra kényszerültek, hogy megtanulják a mesterséget, mert nekik a történelmi folyamat már nem szólal meg közvetlenül. Van miből tanulni nekik! Van a történet, amelynek tanulmányozásából nemcsak történelem íródik, hanem történetfilozófia is. S van az epika, amelyből kibomlik az epika filozófiája is. Mi történt végül is az epikával? - lehet-e még regényt írni? - mi a regény? - hogy kell elkezdeni egy történetet? - mit értsünk kompozíción? - mindez nemcsak az epika elméletének témája, mert a regényé is lehet. Sokféle témát lehet kombinálni, zeneelvű kompozícióba foglalni, s maga a regény, mint megismerendő probléma is lehet téma. Az ilyen regényfilozofikus regény aztán megmutatja azt a határt, amin túl nincsen semmi (a semmi van!), s amin innen minden értékelhető, vagyis tudatosul. Mindegy, hogy századunk melyik évtizede szülte ezt a regényt, érvényességi körén belül vagyunk. Olvasója talán kevés, közte is több a sznob, mint értője. De ebben a regényben téma az ontológia, az episztemológia, az axiológia és az etika is. Fölveti a „mi van?”-t éppúgy, mint ami belőle következik, és ami van, hogyan van? Kifejti az „antipsziché”témakört, amely az interperszonális viszony és az identitás merőben újszerű megközelítési módja: az emberi autonómia és irányítottság bonyolult kölcsönösségének analízise. Érinti a gondolkozás genezisének tárgykörét, s valamennyit olyan együtt 33