Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 35. (1984)

1984 / 2. szám - FÓRUM - Mai költészetünk és fogadtatása (A debreceni irodalmi napok tanácskozásának szerkesztett szövege: Alföldy Jenő vitaindítója, Lengyel Balázs, Domokos Mátyás, Lator László,Kulcsár Szabó Ernő, Kis Pintér Imre, Kiss Ferenc, Görömbei András és Somlyó György hozzászólásai, Simon Zoltán összeállítása a vitáról, Koczkás Sándor zárszava)

32 Kant esztétikájának egyetlen aforizmává laposított summázata, miszerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Igenis, szép az, ami megváltoztat, ami földúl, meg­rendít, fölszabadít, ami szembesülésre kényszerít önmagammal. Ez pedig nem téma kérdése. S Rilke híres verssora, a „Változtasd meg érted” mellett az én tudatomban most már mindig ott fog állni kiegészítésül Benjámin László paraf­rázisa: „Változtasd meg a világot.” Maradjunk azonban a jelenlegi helyzet józan szemrevételénél. Tekintélyes írók és kritikusok írták le sokszor, hogy társadalmunk nagykorúsodásához el­engedhetetlen a prózairodalom uralkodó műfajjá növekedése és a líra vezető szerepének megszűnése. Nem kevésbé jelentős írótól olvastam ezt a hatvanas és hetvenes évek fordulója táján, mint Sánta Ferenc. Benjámin László szerint pedig már a hetvenes évek első felében maga mögött is hagyta a próza a verset - igaz, úgymond, egy megrokkant lírát hagyott maga mögött. De őket jócskán meg­előzve hangoztatta Németh László, hogy rosszul sáfárkodunk az irodalomtörté­neti örökséggel: irodalomszemléletünk túlságosan líracentrikus, mellőzzük az évszázados és még régebbi emlékiratok, röpiratok, publicisztikák nyelvi és gondolati kincseit, a Bethlenektől, Kármán Józseftől és Bessenyeitől Kemény Zsigmondig, a publicista Ady Endréig és így tovább. Németh László nyomán sokan tovább vitték ezt a gondolatot - például Domokos Mátyás. „Legmagasabb árfolyama természetesen a versnek van­­ ősidők óta. (...) De az is biztos, hogy az a közszellem, amelyik ezt a különös­ torz műfaji rangsorolást kialakította, az irodalmi esszé, az irodalmi kritika művelőjének a nevét eleve csupa kisbetűvel írná bele az irodalomtörténet évkönyveibe” - írja Illyés Gyula esszéiről szólva. Somlyó György is közölt ilyen értelmű tanulmányt a líracentrizmus egészségtelen voltáról s az esszé mellőztetéséről - tíz-egynéhány évvel ezelőtt vitába is szálltam vele az Alföld hasábjain, mert nem tudtam volna elképzelni, hogy Ady, Babits, Kosztolányi publicisztikái vagy esszéi a közművelődés olyan hatékony elemévé válhatnának, mint a verseik. Azóta nagy példányszámban, mindenki számára ,hozzáférhetővé lettek ezek a prózai művek, s ma már nem tudnám oly vehe­mensen védelmezni régebbi álláspontomat, mint amikor ezek a cikkgyűjtemé­nyek még nem léteztek. E példák, idézetek arra figyelmeztetnek, hogy egyetlen műfajról nehéz érdemben beszélni, tekintet nélkül a többire. A költői műfaj helyzetéről szóló tanulmányok, újságcikkek tömegében tal­lózva - melyekből most Sükösd Mihály, Hermann István és Kenyeres Zoltán gondolatait csak azért nem idézem, mert velük már megjelenésük után közvet­lenül vitába szálltam, s nem akarom ismételni magam - legutóbb Szerdahelyi István írása ragadta meg figyelmemet a Társadalmi Szemle szeptemberi számá­ban (A valóság és tükre.­­ Új törekvések a magyar irodalomban és filmben). Megálla­pítja, hogy az irodalom általában veszítette el középponti szerepét a szellemi­művészeti életben. ”...a film nálunk is utolérte az irodalmat, tömeghatásban, népszerűségben pedig maga mögött is hagyta (...) egy másik földcsuszamlás az irodalmi műfajok hagyományos rangsorát is felforgatta. (...) A hetvenes évek­ben és a manapság készülő összehasonlító elemzések azt mutatják ki, hogy a próza-epika jár az élen, a líra visszaszorult a dráma mellé (...) csak az epika első­sége vitás: egy holtversenyes ítéletre a legelfogultabb lírapártiak is rábólin­tanak.” Meggyőzőnek érzem azt a fejtegetését, mely szerint a műfajok helyzetében beállt változások annak tulajdoníthatók, hogy a hatvanas években erélyes le­számolás történt a személyi kultusz és pártbürokrácia korszakával, s a világosan körvonalazott választási lehetőségek egyértelmű tagadást vagy helyeslést hívtak

Next