Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)

1986 / 10. szám - Zalán Tibor: Amíg hajnalodik: Hangjáték

ÉJJELIŐR: Hatvannégy. HANG: Arra is emlékszik talán, mivel vádolják? ÉJJELIŐR: Emlékszem. Gyilkosság­gal vádolnak. II. ÉJJELIŐR: Még most sem vagy álmos, Úrfi? Ideje lenne lefeküd­nöd, nem gondolod? Bizony, bi­zony... az egerek is alszanak már. Hát jó, kapsz a vacsorámból még egy katonát, úgysem ettem meg. Nem jó a gyomrom máma, szerencsére. Ha ez így folytatódik, egészen kigöm­­bölyödsz... de ez az utolsó! Nézze meg az ember! Éjfél elmúlt, ez meg itt csak tömi a belit! Pákosztos vagy, Úrfi. No, de legyen. Zavarjalak ki az esőre? Megérdemelnéd. Most meg mit bámulsz úgy azzal a sunyi sze­meddel? Fogjál magadnak egeret, ne ide járj, hozzám, zabálni! No, még ő van megsértődve! Tűnés a vackod­ra, egy-kettő! Olyat rúgok beléd. ..! Tudod mit, Úrfi? Unlak! Inkább ol­vasok. Hova is tettem a szemüvege­met? Az előbb még itt volt az aszta­lon. Hol a francban... a végén még. . . nem tudok... a fenébe is.. . olvasni... Megvan! Na, most már nem érdekelsz. Tőlem akár. .. előbb megnézzük a rádiót... micsoda sze­mét műsorokat tudnak ezek adni még ilyenkor is! Mit gondolnak, akadémikusok üldögélnek hajnalig a dobozok mellett? Naplopó, szarházi banda... Kimenjek még? No hiszen, ez az eső elvacakol hajnalig is. Azért kinézek. Hátha találok melléd valamilyen el­ázott kóbor menyasszonyt, Úrfi. Leg­alább nem kényeztetlek tovább. Jö­vök, ne félj, visszajövök. De több katonát már nem kapsz, úgy készülj. (szünet) ÉJJELIŐR: Hé, maguk ott! Látom, hogy itt vannak. Jöjjenek csak ide! Jöjjenek, ha mondom! Na, mi lesz? Süketek? Kifelé onnan, a kurva iste­nit! Mozgás... csak ketten vannak? Kicsodák maguk? Halljam! Na, szépségem? Csak nem ilyen esőben akartatok kettyinteni egyet a fiúddal ? LÁNY: Hallgasson! ÉJJELIŐR: Önérzet az van, látom, dögivel. Mi a francot csináltatok itt? Most járjon a szád, gyermekem! LÁNY: Ne bántson minket, ígérem, mire hajnalodik, már nem leszünk itt. ÉJJELIŐR: Persze hogy nem. A rend­őrségen lesztek. Ha nem vettétek vol­na észre, ez egy gyár. Ide nem lehet engedély nélkül belépni. Főleg éjjel. FIÚ: Nem loptunk el semmit. ÉJJELIŐR: Nem, mert nem volt idő­tök. Azt gondoltátok, a hülye éjjeliőr majd szarik kijönni ebben a rohadt esőben. Másszunk át a kerítésen, szedjünk össze néhány holmit, az­után holnap adjuk el. így volt, vagy nem így volt ? FIÚ: így volt. LÁNY: Miért mondod ezt?! FIÚ: Hallgass! így volt, uram. Való­ban nem számítottunk arra, hogy eb­ben az esőben.. . Nagyon szegények vagyunk, nincs lakásunk se, tud­ja. . . Kérem, ne adjon fel bennünket a rendőröknek. Nemrég házasod­tunk. Mi semmi.. . ÉJJELIŐR: Kérem a papírokat! Iga­zolják magukat. FIÚ: Nincsenek papírjaink. ÉJJELIŐR: Úgy! Értem. Már csak arra lennék kíváncsi, mivel akarnak még megetetni. Hülyének néztek? Na jó, gyerünk, majd a rendőrségen előszeditek a papírjaitokat, nyavalyá­sok. Új házasok. . . LÁNY: Kérem, ne! Higgyen nekünk, nem akartunk lopni! Semmilyen rosszban nem sántikáltunk. Mi csak. . . ÉJJELIŐR: Ti csak... Hé, az anyád, te rohadt, állsz meg rögtön. . . ne­sze. .. nesze... akarsz még. . . ? Kis szemét. .. hát hogy képzelted ? Itt

Next