Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)
1986 / 10. szám - Zalán Tibor: Amíg hajnalodik: Hangjáték
I. HANG: Megmondaná nekünk, mit érzett ? ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem. HANG: Hány óra lehetett, amikor megérkeztek? ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem. HANG: Bemutatkoztak? Mondtak valamit? Jövetelük céljáról sem beszéltek? ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem. HANG: Nem látta rajtuk, hogy félnek? Lehetetlen, hogy nem vette észre! Kérték a segítségét? Nem azért mentek önhöz, hogy elrejtse őket? ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem. HANG: Hallotta a lövéseket? Hallania kellett! Szólaljon már meg! Hallotta a lövéseket? ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem. HANG: Bántották ? Alkalmaztak erőszakot magával szemben? Fenyegették? Megütötték? Lökdösték talán ... ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem. HANG: Emlékeznie kell! Ne játssza meg itt az elmeháborodottat! Az egész szörnyűségnek maga az egyetlen túlélője. Egyébként mindent tudunk, a legapróbb részlet is világos előttünk. Magát azért kérdezem ilyen részletesen, hátha sikerül valamilyen mentő körülményt találnom... ÉJJELIŐR: Nem tudom. Nem emlékszem semmire. HANG: Azt tudja, hány éves? ZALÁN TIBOR Amíg hajnalodik HANGJÁTÉK HANGOK: ÉJJELIŐR LÁNY (húsz év körüli) FIÚ (huszonöt év körüli) I. FÉRFI (negyvenéves) II. FÉRFI (harmincöt éves) III. FÉRFI (hatvan év körüli) HANG A darab egy ócska gyárban történő gyilkosság mozzanataira épül. Nem krimi, noha az izgalom fenntartása végig rendezői feladat. Igazi főszereplője az éjszaka, mely irreális sötétjével és csöndjével eltakar mindent; az éjszaka, melynek rejtélyes fenekén életek tűnnek el nyomtalanul, értelmetlenül. Csak ennek a feloldhatatlan sötétnek a hangi érzékeltetésével, állandó jelenlétével teheti érthetővé, legalább sejthetővé a feldolgozás, mi játszódik le az önmagukról csak keveset eláruló szereplőkben. Ahogy a szereplők cselekvésének indítékai is ebben a sötétben temetődnek el - kiáshatatlanul.