Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 41. (1990)

1990 / 8. szám - SZEMLE - Imre Mihály: "Jöszte Poétának": (Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Költemények 2. 1791-1793)

„Jeszte Poétának” (CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÖSSZES MŰVEI. KÖLTEMÉNYEK 2. 1791—1793) Alig van költőnk, kinek versei, életműve az alkotó által véglegesen hitelesített formában (ha erre egyáltalában volt lehetősége) oly viszontagságo­san juthat(ott) el olvasói kezébe, mint éppen Csokonai Vitéz Mihály. Aligha említhetünk kétségbeesettebb próbálkozást a Csokonai-kutatásban, mint sírjának 1953-as fölbontását, ahol a csonjai között lappangó művek —a hagyomány szerint édesanyja, Csokonai Józsefné által vele temetett — kézira­tait remélték föllelni. A Csokonai filológiának már a múlt században kialakult egy „lugubris” alaptónusa, amely a már-már leküzdhetetlen nehézségeket panaszolja szakadatlanul. A költő kultuszát ápoló Csokonai Kör már 1902-ben megfogalmazta az igényt: „Megíratni Csokonainak oly teljes és kimerítő éle­trajzát, mely összes munkáinak s egész életének kritikai méltatásával rajzolná le az ő egyéniségének tökéletesen hű képét.” Haraszti Gyula — Csokonai monográfusa—1905-ben (Gyulai Pál támogatását is magáénak tudva) filológus precizitással nyilatkozik: „...mindenekfölött méltó és határozottan égetően szükségesnek mondható föladat Csokonai összes műveinek teljes, kritikai és jegyzetes kiadása... Rendkívül fáradságos lesz, sok odaadást és sok tudást fog igényelni e munka elvégzése, mely bizonyára hosszú évek sorát és az előkészítő tanulmányok egész sorozatát követeli.” Az évtizedek múltával bebizonyosodott, hogy e munka súlypontja Debrecen lesz, de Juhász Géza 1951-ben még borúlátóbb volt: „Mikor... hozzáfogtunk a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Iro­dalmi Intézetében, hogy elkészítjük Csokonai kritikai kiadását, nem sejtettük, mekkora nagy fába vágtuk a fejszénket. Nem is egy fába. Olykor az volt az érzésünk, hogy szinte áthatolhatatlan dzsungelben járunk — azzá vált: el­hanyagolt ősvadonná vált másfélszáz év alatt Csokonai hagyatéka.” Pedig Juhász Géza nemcsak panaszkodott, hanem tényleg megvetette filológiai előmunkálatokkal, források fölkutatásával, kiadványokkal, munkatársak toborzásával a kritikai kiadás elkészítésének alapját. Folyamatosan csat­lakozott a vállalkozást megvalósítók sorához Pukánszkyné Kádár Jolán, Julow Viktor, Szilágyi Ferenc, Szuromi Lajos, Vargha Balázs, majd újabbak. A vállalkozást érlelő nagy erőfeszítés eredményeként 1975-ben jelent meg a Csokonai Vitéz Mihály összes művei sorozat első köteteként az 1785—1790 között írott versek gyűjteménye. A sorozat szerkesztője Julow Viktor volt, a kötet munkálatait Szilágyi Ferenc végezte. A versek második kötetét legutóbb ugyancsak Szilágyi Ferenc adta ki (sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta), összegyűjtve az 1791—1793 között írottakat, de Julow Viktor gyászkeretes neve a Csokonai-kutatás fájdalmasan nagy veszteségét mutatja. Szilágyi ugyan már bizakodóbb elődeinél, de még az ő szava is elkomorul olykor: szépirodalmi művek kéziratai... mai formájukban szinte áttekinthetetlenek.” Csokonai életművének nagyobbik része nem jelent meg a szerző életében, sajátos alkotói módszere következtében az egyes műveknek olykor sok—időben lényegesen eltérő — változata született; sokszor nem maradt ránk a költő kezétől származó autográf, hanem korabeli másolatok bonyolult összahasonlít

Next