Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 43. (1992)

1992 / 6. szám - SZEMLE - Madarász Imre: A Fények vonzásában (Csokonai Vitéz Mihály: Költemények, 3. kötet)

fejlesztette nagy gondolati költeményekké.” E „sarjasztás”, e „fejlesztés” állomásai, ilyen nagy költemények esetében nem kizárólag a szakembereket, a kutatókat érdekelhetik. Más a helyzet azokkal a kisebb versekkel, amelyeket Szilágyi, említett tanulmánya címében, a „kiteljesedést” követő „beszűkülés” termékeinek nevez. Ha 1794 a Parnasszushoz vezető csúcsok váratlan-tündökletes meghódításának, a költői géniusz szárbaszökkenésének éve, a következő esztendő nem kevésbé gyors és látványos hanyatlást hozott Csokonai pályáján. A nagy fordulatot két tragikus esemény váltotta ki, egy közéleti és egy magánéleti, melyek azonban nem voltak egymástól függetlenek. Martinovicsék kivégzése — a Kazinczy emlegette „példa, hogy rettegjen az ország” — és a költő „iskolai kizáratása”, ahogy Szilágyi Ferenc nevezi, mellyel „valóban mélypontra jutott és új szakaszba lépett élete”. Az „új szakasz” termései azok az alkalmi verselmények — diáktársakhoz, professzorokhoz, elöljárókhoz, protektorokhoz írottak, valamint halotti búcsúztatók —, amelyek esetében aligha beszélhetünk költészetről. A kisebb versekhez sorolhatók a költő alkalmi szerelmes versei is, amelyekhez szorosan kötődnek az olasz költőktől (köztük kedve­nc Metastasiojától és Ariostotól) fordítottak. Szilágyi Ferenc ezeket is rendkívül gondosan jegyzeteli: a kéziratra, a megjelenésre és a keletkezésre vonatkozó információk mellett szövegkritikai, tárgyi és nyelvi magyarázatokat ad, s meghatározza a művek verselését is. Szorgalmas kutatómunkája eredményeképpen első ízben jelent meg kötetben három általa felfedezett vers: a Ha életem gond­ba borítja..., A ,Milton’ Elvesztett Paraditsomáról című és a latin nyelvű Sol­cum Parhelio. „Kirostált” viszont kilenc művet, „amelyek e korszak terméséből nem bizonyultak Csokonaiénak”. A kötetnek több mint háromnegyedét kitevő (csaknem hétszáz lap terjedelmű) jegyzetapparátusban csak elvétve fedezhetünk fel (bizonyára a sajtó ördögének „köszönhetően”) kisebb hibákat (például az olasz szavaknál, a 251. oldalon egy sorban kettőt is), illetve következetlenségeket (A kötet tartalmáról című fejezetben római I. számmal elkezdődik a versek tárgykörönként való csoportosítása, ám a számozás megszakad és a felosztás kevésbé áttekinthetővé válik). Ezek az apróságok azonban nem kérdőjelezik meg a kötet érdemeit. Alapmű született, melyet nem nélkülözhetnek irodalomtörténészek, tanárok, diákok. (Akadémia) MADARÁSZ IMRE 95

Next