Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 49. (1998)

1998 / 1. szám - TANULMÁNY - Nagy Miklós: Az újraolvasott Jókai-életrajz. (Hogyan látta Mikszáth 19. századi történelmünket és kultúránkat?)

hoz írt előszavában kijelentette: „A különös van divatban, nem a szép. Kificamo­dott eszű alakok perverz érzésekkel (...). Sőt magyarul sem kell tudni jól, csak in­kább különösen (Tudós írások, 95.) Az irodalmi forradalom előjeleinél job­ban aggasztja a terméketlen ellenzékiség, a nemzetiségeket felingerlő frázisos magyar nacionalizmus, a dzsentriskedők és klerikálisok kézfogása. Még mélyebbre ásva, valami nehezen megfogalmazható katasztrófatudatra bukkanunk, amely a két Tisza legjobb híveit is elfogja ekkoriban. Jókai utolsó regényének (Ahol a pénz nem Isten 1904.) lapjain spengleri ko­­morságú jóslat hangzik el Európa földrajzi és erkölcsi süllyedéséről, majd a Ma­gyarországot fenyegető veszélyről: „Sziget az országunk a népek tengerében. S akik körülvesznek bennünket, azok mind majorik, akik éheznek a testünkre, vé­rünkre...”. (i.m. JKK­R 71., 137.) Gyulai Pál 1906. januárjában — Mikszáth híradása szerint — lehangoltan köszöni meg a nyolcvanadik születésnapján elhangzott aka­démiai jókívánságokat: „nem tudom egyébiránt, nem jobb lett volna-e már sírba szállnom, (...) mint megérnem ezt a mostani állapotot, midőn minden veszni lát­szik...” (Emlékezések és tanulmányok. Bp., 1957. 507.) Egy 1923-as (?) karcolatá­­ban Fesztyné, Jókai Róza följegyzi, hogy társaságukban a nagy Palóc megjósolta hazája tragikus vesztét.10 Ha emlékezéseinek hiszünk, más szemmel olvashatjuk a Jókai Mór élete és kora Epilog című zárófejezetének végét: „Ha ő (Jókai) se bízná meg, hogy igazat írjanak felőle, mit kelljen akkor tartani az emberiségről? (...) Hi­szen akkor csakugyan nem biográfiák kellenének már ide, hanem megint egy kis özönvíz.” (19., 190.) Európát elborítja a tenger, az emberiség megérett egy újabb vízözönre: mennyire rokon szellemű látomása ez két nagy epikusunk képzeleté­nek! JEGYZETEK A kiadásokat a Mikszáth és Jókai irodalomban használt rövidítésekkel idéztem (MKÖM, JKK). A kri­tikai kiadásban meg nem jelent írások esetében a Hátrahagyott iratok mellett jól tájékoztattak a Válo­gatott művek egyes kötetei (A tisztelt házból, Emlékezések és tanulmányok). A szövegben elhelyezett kötet- és lapszámok az MKÖM megfelelő darabjaira vonatkoznak, ott az MKÖM jelölést mellőztem.­­ 1. MKÖM 1: 121. 2. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története Bp. 1994. 2: 134., 145. 3. Brigitte Hamann: Rudolf: A trónörökös és a lázadó. Bp. 1990. 359-371. 4. Jókai Mór: Emlékbeszéd Rudolf trónörökösről. Bp. 1898. 29-30. (Magyar Könyvtár) 5. Br. Hamann: i.m. 504-505. 6. Idézi Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf Trónörökös. Bp. 1984. 134-135. 7. A két fejezet: OMMIK, Magyarország I. kötete. Bp. 1888. 3-6., és 263-276. 8. Jókai reményeiről a Monarchiát illetően: Nagy Miklós: Jókai Mór (Arcok és vallomások). Bp. 1975. 191. 9. Mikszáth Kálmán: Írói arcképek. Bevezette Bisztray Gyula. Bp. 1953. 27. 10. Feszty Árpádné: Akik elmentek. Bp. é.n. 47-48.

Next