Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 54. (2003)

2003 / 9. szám - Gerevich András: Szupermarket New Hampshire-ben; Egy csütörtök (versek)

GEREVICH ANDRÁS Szupermarket New Hampshire-ben Kisvárosban élek. A Walmart áruházban a golfütők és hifitornyok között ott merednek az égnek — madárnak, repülőnek, fénynek — az acélhideg-vérforró puskák és pisztolyok, üvegszekrényben, mint a hörcsögök. Megfeszülve nézem megpihenő testüket, bár csak tejért és mosóporért ugrottam be. Mikor először megláttam, átrázott a hideg, mintha acélcsövük simult volna hozzám, m­intha a fejemen lett volna a célkereszt. Érkezésem előtt lőttek le két professzort. A m­últ héten egymással számolt le a parkolóban az anyag m­iatt két gyerek. Ez a látvány másnak olyan természetes. Mit lep meg még mindig? Szokjak bele! Ja, és vennem kell még fogkrémet is. Egy csütörtök Nem volt csatlakozás. Hat órát vártam az első buszra neonfényben, bezárt üzletek, autóhirdetések között; hat órát aludtam volna a bostoni reptéren Californiából jövet. Éjjel érkeztem, elment minden busz, mire landoltunk, kiürült a Logan, de én szegény voltam a panzióhoz. Az éjjel-nappali Dunkin Donuts kelletlen pultosa is elaludt, miután unottan behotdogoztam. Testem törött volt két hét buli után, nehéz a lelkem, hogy haza kell menjek, fényképként tároljam San Franciscot, egy újabb várost, ahol nem élhetek. Mint ki napfényes, titkos útról tért meg, pálmafás parton filmsztárok szavára, sors elől szökve, mégis a sorssal emailezgetve minden délután.

Next