Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 56. (2005)
2005 / 12. szám - Kovács András Ferenc: Kavafisz-átiratok (Feljegyzés Andreasz Kalvoszról; Kleinosz, a filozófus; Egyiptomi éjszakák; Nagy ősök méltóságai; Utcák, ablakok, kapuk) (versek)
hellén költők s művészek alkotnak, írogatnak, s meghalnak álmodozván arab, nagy éjszakákban? (1906. április) NAGY ŐSÖK MÉLTÓSÁGAI Tisztelni kell az ősöket hűségesen — szeretni, majd feledni őket hűtlenül, s hozzájuk méltón élni most méltatlanul. Az egyik fönn, Moldovában lett bojár, s egy magafajta dicső fanariótának volt fejedelmi főtisztviselője, hogy aztán a jéghideg Bécsben, Habsburg-szolgálatban kapjon fontos beosztást: viseljen még kitüntetőbb tisztségeket s magasabb méltóságokat. Egy másikuk bizánci egyházunk kebelében futott be fényes karriert: fölkenten és hatalmasan, Antiokheia püspökeként boldogult meg az Úrban. Egy harmadik viszont Hellászba visszatért, hogy a hajdani Ambrakiában, a szent Áriában szerzetesnek álljon, holtáig szinte ismeretlenül. De mit kezdjen hitével és magával az, ki nem udvari főhivatalnok, nem fénylő főpap, s nem szerény, alázatos aszkéta sem, lent, az Arakhtosz partjain? Mihez kezdjen, ki más korokban máshogy él , másként tekint tükörbe, fürkészget férfiarcot, másként tapint, néz dolgokat, s egész valója mást tud? Mihez kezdjen, ki senkinek sem őse, tán utódja sem — másat másképpen ízlel, élvez, űz, másat másképpen lát, szeret, s mért hagyna új utódokat, sok más magányt, sok más időt a földön itt sorsára majd, ha méltóságra jut, s az égi Szépség elragadja gőggel őt, az ősi Semmi büszke fölmenőjét? (1908. március 19.)