Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 58. (2007)

2007 / 9. szám - Csontó Sándor: Szivarfüsttől a pörköltszaftig (Bródy Sándor irodalmi ízei)

CSONTÓ SÁNDOR Szivarfüsttől a pörköltszaftig BRÓDY SÁNDOR IRODALMI ÍZEI „Életemben volt zsenialitásom, műveimbe csak a tehetségem jutott.” (Oscar Wilde) A fenti Wilde mottó ezerszer érvényes Bródy Sándora, a századforduló ünnepelt szerzőjére - „az erkölcstelen naturalistára, a magyar Zolára, akit az asszonyok imádtak, a férfiak irigyeltek, és írótársai csodáltak. Mára műveit majdnem elfeled­tük, az irodalomra gyakorolt hatása elhomályosult, nevét is jószerivel csak a róla elnevezett utcában székelő rádió kapcsán emlegetjük. Jelen írásunkban bepillan­tunk néhány - Bródy által kedvelt -, kávéházba és vendéglőbe, a kortársak segít­ségével megidézzük ragyogó alakját, felkutatjuk gasztronómiai tárgyú írásait, hogy beléjük lapozva képet kaphassunk főzőtudományáról is. Amikor a huszonegy éves fiatalember egészen korai próbálkozások után, 1884- ben megérkezik Gyuláról Budapesti­­ Nyomor című novelláskötetével a hóna alatt, feltűnést kelt az egész irodalmi életben. Ez a szuggesztíven, szociális érzékenység­gel ábrázolt témavilág — a szegény embereké­­, individuális szenvedésekre és szenvedélyekre döbbentette rá olvasóit. Bródy új utakat mutató, nyelvében is megújuló naturalizmusát romantikával fűszerezte, s mindezzel szépprózában és színpadi irodalomban is előkészítette a XX. század realizmusát. Életvágytól duzzadva, írói becsvágytól feszítve veti bele magát a munkába és a feltörekvő világváros nyüzsgő társadalmi életébe. A századforduló asztaltársasága­inál már ő az élet fejedelme, a fiatalabb nemzedék benne látja a tanítómestert, programadóját. „Olvasták, szerették és ajnározták. Szép ember volt, elragadó és hozzá valóban hatalmas és diadalmas tehetség. A nők és az olvasók behódoltak neki, és sokáig a dicsőség és népszerűség napfényében fürdött ebben az ország­ban, ahol nem szépséggel és tehetséggel, de könyökkel és tekintéllyel szokás hó­dítani..."­­ Publicisztikáiban is szellemes és ötletgazdag, a beszélt nyelvet tájszavakkal, vá­rosi zsargonnal és szépprózai elemekkel elegyíti. 1891-től a Magyar Hírlap vezető munkatársa, és ettől fogva folyamatosan jelennek meg novellái, regényei és a szá­mára majd a legnagyobb sikert hozó színpadi művei. Szenvedélyes termékenysége miatt azonban életműve meglehetősen egyenetlen, hiányzott belőle az alkotás fe­gyelme. Nem minden iróniával mondta magáról, hogy magvetőnek s nem betaka­­rítónak született a magyar irodalomban. Életében több mint félszáz lapban publi­kált, életműve közel hatvan kötetet tölt meg. „Nem lehet meghatározni mi volt a varázsa: ravaszul kevert bájital volt az övé...Legutóbb Ady összegyűjtött verseit lapozva csodálkoztam fel, sűrűn, az is­mert ízre, ahogy e távoli műfajban felbukkan a bródy sándori beszéd és írás félre­ismerhetetlen fűszere.”­ - írta róla Karinthy Frigyes. Kosztolányi is hasonlóképpen

Next