Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 58. (2007)
2007 / 9. szám - Csontó Sándor: Szivarfüsttől a pörköltszaftig (Bródy Sándor irodalmi ízei)
CSONTÓ SÁNDOR Szivarfüsttől a pörköltszaftig BRÓDY SÁNDOR IRODALMI ÍZEI „Életemben volt zsenialitásom, műveimbe csak a tehetségem jutott.” (Oscar Wilde) A fenti Wilde mottó ezerszer érvényes Bródy Sándora, a századforduló ünnepelt szerzőjére - „az erkölcstelen naturalistára, a magyar Zolára, akit az asszonyok imádtak, a férfiak irigyeltek, és írótársai csodáltak. Mára műveit majdnem elfeledtük, az irodalomra gyakorolt hatása elhomályosult, nevét is jószerivel csak a róla elnevezett utcában székelő rádió kapcsán emlegetjük. Jelen írásunkban bepillantunk néhány - Bródy által kedvelt -, kávéházba és vendéglőbe, a kortársak segítségével megidézzük ragyogó alakját, felkutatjuk gasztronómiai tárgyú írásait, hogy beléjük lapozva képet kaphassunk főzőtudományáról is. Amikor a huszonegy éves fiatalember egészen korai próbálkozások után, 1884- ben megérkezik Gyuláról Budapesti Nyomor című novelláskötetével a hóna alatt, feltűnést kelt az egész irodalmi életben. Ez a szuggesztíven, szociális érzékenységgel ábrázolt témavilág — a szegény embereké, individuális szenvedésekre és szenvedélyekre döbbentette rá olvasóit. Bródy új utakat mutató, nyelvében is megújuló naturalizmusát romantikával fűszerezte, s mindezzel szépprózában és színpadi irodalomban is előkészítette a XX. század realizmusát. Életvágytól duzzadva, írói becsvágytól feszítve veti bele magát a munkába és a feltörekvő világváros nyüzsgő társadalmi életébe. A századforduló asztaltársaságainál már ő az élet fejedelme, a fiatalabb nemzedék benne látja a tanítómestert, programadóját. „Olvasták, szerették és ajnározták. Szép ember volt, elragadó és hozzá valóban hatalmas és diadalmas tehetség. A nők és az olvasók behódoltak neki, és sokáig a dicsőség és népszerűség napfényében fürdött ebben az országban, ahol nem szépséggel és tehetséggel, de könyökkel és tekintéllyel szokás hódítani..." Publicisztikáiban is szellemes és ötletgazdag, a beszélt nyelvet tájszavakkal, városi zsargonnal és szépprózai elemekkel elegyíti. 1891-től a Magyar Hírlap vezető munkatársa, és ettől fogva folyamatosan jelennek meg novellái, regényei és a számára majd a legnagyobb sikert hozó színpadi művei. Szenvedélyes termékenysége miatt azonban életműve meglehetősen egyenetlen, hiányzott belőle az alkotás fegyelme. Nem minden iróniával mondta magáról, hogy magvetőnek s nem betakarítónak született a magyar irodalomban. Életében több mint félszáz lapban publikált, életműve közel hatvan kötetet tölt meg. „Nem lehet meghatározni mi volt a varázsa: ravaszul kevert bájital volt az övé...Legutóbb Ady összegyűjtött verseit lapozva csodálkoztam fel, sűrűn, az ismert ízre, ahogy e távoli műfajban felbukkan a bródy sándori beszéd és írás félreismerhetetlen fűszere.” - írta róla Karinthy Frigyes. Kosztolányi is hasonlóképpen