Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)

2014 / 8. szám - SZEMLE - Török Zsuzsa: A régi és az új (Jókai & Jókai)

A régi és az új JÓKAI & JÓKAI A Károli Könyvek sorozatban 2013-ban megjelent Jókai & Jókai című tanulmánykö­tet az egy évvel korábban, 2012. május 4-5-én Balatonfüreden, a Jókai Napok ren­dezvényeként megtartott konferencia előadásainak Hansági Ágnes és Hermann Zoltán által szerkesztett változatát tartalmazza. A balatonfüredi tanácskozás a 2004 decemberében, Jókai halálának századik évfordulója alkalmából rendezett révko­máromi szimpózium és az azt követő tanulmánykötet („Mester Jókai”. A Jókai-olva­­sás lehetőségei az ezredfordulón, szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Bp., Ráció, 2005.) folytatása volt. Mindkét tanácskozás és kiadvány az utóbbi évtized­ben megindult Jókai-újraolvasás folyamatában kíván érdemi szerepet vállalni. A cégnévként ható köteteim frappánsan összegzi egyrészt az újraolvasás folya­matának egyik legbonyolultabb aspektusát, az érvelés adott értelmezéstörténeti pillanatban való legitimálásának kérdését. Hiszen az utószó tanúsága szerint (is) a kötet tanulmányai két Jókaival szembesítik az olvasót: a régi, a tankönyvi „igazsá­gok” Jókaija áll a kötetben szemben az elmúlt évtized egyre markánsabban meg­rajzolt „új” Jókai-portréjával. S noha az újraértelmezések kétségtelen és szükség­­szerű velejárója az „új igazságok” érvényesítésének tendenciája, a kötet szerzői és szerkesztői törekvésüket a jelentésadás műveletének megnyugtatóan önironikus mozzanatával, az értelmezői munka szituáltságának tudatosságával teszik szimpa­tikussá. Nyilvánvaló, hogy Jókai és a populáris kultúra, Jókai és a kortárs (értsd: 19- századi) világirodalom kapcsolatát taglaló értelmezések hátterében a médiael­méletnek és a komparatisztikának az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatásait is befolyásoló nagyhatású elgondolásai állnak, s a kötetben szereplő új értelmezések irányát és egyben korlátait is az elemzőknek az ugyanezen elméletek értékrendjé­hez és téziseihez kötött pozícionáltsága szabja meg. A tanulmánykötet címe más­részt az utóbbi évek új Jókai-portréjának legmarkánsabb és egyben legizgalma­sabb összetevőjére is utalni kíván. Ez a portré pedig a nemzet legnagyobb mese­mondójában már az üzletembert, az írásaiból nemcsak megélni képes, de 19- szá­zadi kontextusban is példátlan karriert befutó szerkesztő-vállalkozó írót is láttatni engedi. Noha több tanulmány egyértelműen domináns vezérelve a médiaelméleti és komparatisztikai szempontú újraértelmezés, a kötet tartalmaz olyan írásokat is, amelyek nem illeszkednek az említett szemléleti keretbe, érthető módon, hiszen az eredetileg emlékkonferenciaként megrendezett tanácskozás is már sokféle isko­lából érkező, különböző értelmezői habitusú szakember jelenlétével számolt. A szerkesztők azonban nem a kiemelt szempontok, hanem a kontextualista és a tex­­tualista értelmezések mentén alakították ki a tanulmánykötet felépítését. Az elmé­letek így nem meghatározó kötetszerkesztő elvként, hanem a tanulmánykötet kon­cepciója mögötti szemléleti keretként, a Jókai-újraolvasás általános elméleti hátte­reként és perspektívájaként funkcionálnak. A Jókai-kontextusok című első tanul­

Next