Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)
2014 / 8. szám - SZEMLE - Török Zsuzsa: A régi és az új (Jókai & Jókai)
A régi és az új JÓKAI & JÓKAI A Károli Könyvek sorozatban 2013-ban megjelent Jókai & Jókai című tanulmánykötet az egy évvel korábban, 2012. május 4-5-én Balatonfüreden, a Jókai Napok rendezvényeként megtartott konferencia előadásainak Hansági Ágnes és Hermann Zoltán által szerkesztett változatát tartalmazza. A balatonfüredi tanácskozás a 2004 decemberében, Jókai halálának századik évfordulója alkalmából rendezett révkomáromi szimpózium és az azt követő tanulmánykötet („Mester Jókai”. A Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón, szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Bp., Ráció, 2005.) folytatása volt. Mindkét tanácskozás és kiadvány az utóbbi évtizedben megindult Jókai-újraolvasás folyamatában kíván érdemi szerepet vállalni. A cégnévként ható köteteim frappánsan összegzi egyrészt az újraolvasás folyamatának egyik legbonyolultabb aspektusát, az érvelés adott értelmezéstörténeti pillanatban való legitimálásának kérdését. Hiszen az utószó tanúsága szerint (is) a kötet tanulmányai két Jókaival szembesítik az olvasót: a régi, a tankönyvi „igazságok” Jókaija áll a kötetben szemben az elmúlt évtized egyre markánsabban megrajzolt „új” Jókai-portréjával. S noha az újraértelmezések kétségtelen és szükségszerű velejárója az „új igazságok” érvényesítésének tendenciája, a kötet szerzői és szerkesztői törekvésüket a jelentésadás műveletének megnyugtatóan önironikus mozzanatával, az értelmezői munka szituáltságának tudatosságával teszik szimpatikussá. Nyilvánvaló, hogy Jókai és a populáris kultúra, Jókai és a kortárs (értsd: 19- századi) világirodalom kapcsolatát taglaló értelmezések hátterében a médiaelméletnek és a komparatisztikának az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatásait is befolyásoló nagyhatású elgondolásai állnak, s a kötetben szereplő új értelmezések irányát és egyben korlátait is az elemzőknek az ugyanezen elméletek értékrendjéhez és téziseihez kötött pozícionáltsága szabja meg. A tanulmánykötet címe másrészt az utóbbi évek új Jókai-portréjának legmarkánsabb és egyben legizgalmasabb összetevőjére is utalni kíván. Ez a portré pedig a nemzet legnagyobb mesemondójában már az üzletembert, az írásaiból nemcsak megélni képes, de 19- századi kontextusban is példátlan karriert befutó szerkesztő-vállalkozó írót is láttatni engedi. Noha több tanulmány egyértelműen domináns vezérelve a médiaelméleti és komparatisztikai szempontú újraértelmezés, a kötet tartalmaz olyan írásokat is, amelyek nem illeszkednek az említett szemléleti keretbe, érthető módon, hiszen az eredetileg emlékkonferenciaként megrendezett tanácskozás is már sokféle iskolából érkező, különböző értelmezői habitusú szakember jelenlétével számolt. A szerkesztők azonban nem a kiemelt szempontok, hanem a kontextualista és a textualista értelmezések mentén alakították ki a tanulmánykötet felépítését. Az elméletek így nem meghatározó kötetszerkesztő elvként, hanem a tanulmánykötet koncepciója mögötti szemléleti keretként, a Jókai-újraolvasás általános elméleti háttereként és perspektívájaként funkcionálnak. A Jókai-kontextusok című első tanul