Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 66. (2015)
2015 / 10. szám - TANULMÁNY - Magos István: Utak és útvesztők (Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok)
tanulmány MAGOS ISTVÁN Utak és útvesztők CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: MAROSVÁSÁRHELYI GONDOLATOK „Kövessük a legjobb s legigazabb Bírót, Ne vegyünk törvényül minden szegény írót. Egy világosodott lélek szépen oktat, Minden valóságos bűnre megirtóztat.” (Bessenyei György) Képzeletbeli utazás egy felséges vidékre „Vajha ti hozzátok csak egyszer beutazhatnék” - fejezte ki vágyakozását Csokonai a „szűk Erdély” után Aranka Györgynek szóló levelében. Úgy gondolta, hogy útja során a „testvér hazafiakban” „édes elhunyt ősei ereklyéit bámulhatná” - képzelődése szerint a legszebb jellembeli tulajdonságot csodálhatná bennük: „máz nélkül való egyenességüket”. S Kazinczy Ferenc, aki szerencsésebb volt Csokonainál, és 1816-ban eljutott Erdélybe, „a görbe, de szép földre”, nem lett csalódott, sőt útja megörökítésében, az Erdélyi levelekben így írt: „Én ezt az utat minden esztendőben szeretném tenni, és, ha tudtam, ha képzelhettem volna, hogy ilyen ez a föld, ezt nem most láttam volna először.” Kis Jánosnak még nagyobb lelkesedéssel ír: „Szebb három hónapot, ha ide nem számlálom, amit a szerelem adott, sohasem éltem.” Művében igazolta nagy debreceni költőtársa vélekedését: „Mióta Erdélyben vagyok, még nem láttam több jelét a büdös gőgnek.” S örömmel tapasztalta, hogy „ez a szép, ez a jó nép” még nincs annyira „elrontva”, mint a magyarországiak, hanem olyan nyelven beszélnek, „amelyen magyarnak magyarhoz szólani illik”.4 Vagyis magyarul, nem úgy, mint Pesten, ahol a „nagy házaknál” a társaság nyelve akkoriban még a német volt. „Bánom, hogy engem a születés erdélyivé nem tett” - írta báró Prónay Sándornak.5 „Magyarország nem ismeri Erdélyt” - kezdi említett művét Kazinczy,ő ezért leginkább használni akart vele; meggyőződéssel írja leveleiben, hogy nemcsak a magyarországiak, de sokan az erdélyiek közül is ezáltal „tőlem fogják tanulni, mi Erdély”. Azonban hogy mi volt Erdély Csokonai gondolatvilágában, azt főként a marosvásárhelyi székhelyű Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak címzett, taggá választása alkalmából, 1798-ban keletkezett nagy történelembölcselő verséből, egyik legszebb, bár kevéssé ismert ódái költeményéből, a Marosvásárhelyi gondolatok il tudhatjuk meg. Műve szerint e „felséges vidék”, illetve szimbolikusan „Maros jámbor magyar vára”, amely úgy magához ragadta lelkét, „A világ abroszán [térképén] legkritikusabb hely”, választóvonal a „csinos nyugat s a durva kelet közt”. Ez „a legvégső oltára Pallásnak / Az emberiségnek, a csinosodásnak”, mely „Középpontban lévén, tisztán kimutatja, / Milyen még az ember s földünk ábrázalja”.”