Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 68. (2017)
2017 / 1. szám - SZEMLE - Hansági Ágnes: Jókai, az ismeretlen (Fried István: Jókai Mórról másképpen)
(167.), ahogyan olvasmányairól sincs pontos képe a Jókai-kutatásnak. Mindezzel az a Fried István szembesíti a kötet olvasóját, akinél aligha tett többet bárki a Jókai-filológia hiányainak felszámolása és Jókai „újrafelfedezése” érdekében. Fried István kutatói pályájának állandó témája Jókai: a hetvenes évek elejétől foglalkozott az életművel, a szlovák tárgyú regényekről máig mértékadó 1974-es cikke (Jókai szlovák tárgyú regényeinek forrásaihoz, ItK, 1974/1, 84-87.). Szerzője volt annak a Kerényi Ferenc és Nagy Miklós által szerkesztett 1981-es kötetnek (Az élő Jókai), amely hosszú évtizedek után először kísérelte meg mérlegre tenni az író életművét ennek a kötetnek a nyitótanulmányában (Ideák és nosztalgiák költője: Jókai, eredetileg: ItK, 1975/3, 267-271). Sőtér István, Jókai utolsó, még (majdnem)békebeli monográfusa a következő helyzetértékeléssel vezeti fel a vállalkozást: „Akit sokan ismernek, azt sokan félreismerik, s aki túlságosan népszerű, az nem mindig igazi értékei miatt az. Jókai a legnépszerűbb írónk, de kérdés, hogy jól ismeri-e a közönség nagy része, s azért szereti-e, amiért elsősorban megérdemli? Életműve spontán dinamikával terjedt el, de vele terjedtek a hozzá kapcsolódó hiedelmek és félreértések is.” Fried István az először itt publikált Jókai és a magyar vígjátékhagyomány című írását első, Jókainak szentelt tanulmánykötetébe is felvette. Az Öreg Jókai nem vén Jókai. Egy másik Jókai meg nem történt kalandjai az irodalomtörténetben (2003) arra tett - ahogyan a kötet hatástörténete azóta megmutatta - sikeres kísérletet, hogy az ezredfordulón már egyre kevéssé olvasott Jókai-hagyatéknak a Sőtér által hiányolt, addig „rejtett” értékeit tárja fel. Mindenekelőtt az életmű kései szakaszára, azokra a regényekre, kisregényekre fókuszálva, amelyek a kánonon kívül rekedtek. Az a következetesen komparatív szemlélet, amely Jókai poétikai eljárásait, kísérleteit és motívumait rendre az európai kortársak teljesítményéhez képest, azokkal párhuzamba állítva értelmezi és értékeli. Fried munkamódszerének olyan hatékony és megvilágító eljárása, amely talán az egyetlen jól alkalmazható „módszer” a Sőtér által is emlegetett és a Szilasi-monográfiában következetesen feltárt „tévhiteknek” a lebontására. Ez a szemléletmód jellemzi a Jókai Mórról másképpen tanulmányait is. A kötet nemcsak a Fried által újrafelfedezett szövegekről és Jókai poétikai kísérleteinek eleddig kevéssé ismert aspektusairól nyújt hiteles képet, de a tanulmánygyűjtemény meggyőzi olvasóját e komparatív irodalomszemlélet teljesítőképességéről is. A válogatás tíz, 2006 és 2015 között keletkezett tanulmányt tartalmaz. Az írások három tematikus csomópont köré szerveződnek. A címben szereplő „másképpen” ezért többféleképpen értelmezhető. Fried írásai az imént említett komparatív látásmód következetes érvényesítése okán persze eredendően „másképpen” beszélnek Jókairól, mint ahogyan azt a huszadik század második felének kritikusai általában tették. (Valójában ezért is merülhet fel, hogy a kötet anyagába miért nem került bele a Jókai Mór és a világirodalom című, programszerű, 2005-ös írás, hiszen a válogatás egészét tekintve itt lett volna a helye. De nem ez az egyetlen, amely a kötet tematikus súlypontjain végigtekintve helyet kaphatott volna. A szerkesztési elveket és szempontokat tovább nem firtatva annyi bizonyos, hogy a kötet tanulmányai nagyobb szerkesztői gondosságot és figyelmet érdemeltek volna, még akkor is, ha a Kisebbségkutatás Könyvek sorozatának az irodalomtörténet és a filológia