Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 70. (2019)

2019 / 10. szám - Tanulmány - Debreczeni Attila: Kiindulópontok és kontextusok Fazekas Mihály életművének újraértelmezéséhez

sei, amennyiben némi rosszallást fejezhet ki Kazinczy vegyesházassága miatt, vagyis hogy katolikus nőt vett el. 90. Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenbenn egy Magyar Társaság, Bécs, 1795., XVII-XVIII. 91. Uo. XXII. 92. L. erről részletesen Debreczeni 2009, 348-350. és Debreczeni 2019. 04 debreceniség...) 93. KazLev. II. 500, 539. sz. 94. Keltezése bizonytalanul, az Aprótseprőségekhez viszonyítva állapítható meg: 1802-71804 előtt. 95. Nem dönthető el, hogy ez tényleges zárlat-e vagy csak itt maradt abba a szöveg fogalmazása. 96. FMÖM. II. 13. 97. Minderről 1. Debreczeni 2009, 217-240. 98. L. erről Bíró 1994, 372-375. Fazekas a ‘kétfejű sas’ szimbólumát két hírlapban megjelent katona­versében használta 1789-1790 során, majd még egyszer egy más természetű hasonlat részeként a Ka­­lendárium­ban, illetve ismeretes Kazinczy megjegyzése róla, mely szerint „nagy barátja a németnek”. 99. A debreceniség mint tételezett identitás kérdéséről részletesen 1. Debreczeni 2019. 100. L. Debreczeni 2009. 240. 101. Magyar Grammatika..., i. m., XX—XXI. 102. FMÖM. 13. 103. A tárogató (azaz töröksíp) hadi és reprezentációs alkalmakkor használatos hangszer volt a 17-19. századi Magyarországon, Dugonics András Etelkájában Lehel kürtjével azonosítja, s a századvégen egyre inkább az ősi magyar hadi zeneszerszám kultikus funkciójába került irodalmi használata során (minderről 1. Csörsz Rumen István, A törökök sípjától a magyar töröksípiig ) Identitás és kultúra a török hódoltság korában (16-17. század), szerk. Ács Pál, Székely Júlia, Balassi, Bp. 2012, 338-358, főleg 345-347.). 104. KazLev. IV. 322., 997. sz. 105. A mondat így folytatódik: „és kritikussá lettem, mert ezt a mesterséget legkönnyebbnek leltem, kivált ha az ember indulatjait meg tudja először zabolázni”. Az egész megjegyzést Fabchich József Kazinczy lányának halálhírére megjelentetett verse kapcsán teszi, a kritikusra vonatkozó utalás jelenté­se nehezen felfejthető, referenciálisan legalábbis nem tudjuk értelmezni. S nem tudjuk azt sem, hogy kikre utal ‘az emberséges emberek krízissel’ korábbi megfogalmazása. Fazekas utóbb levelében Kazin­czy Ludas Matyi kapcsán tett ‘jó tanácsairól és intéseiről’ szólt mindössze. A bekezdés egészében a szó­ban forgó mondatot olyan önképnek tekintjük, amelyet Fazekas részben a közölt verse alapján rossz poétának tartott Fabchich Józseffel, részben pedig az indulatait megzabolázni nem tudó kritikussal sze­gezett szembe. A kritikus itt leginkább megítélő olvasóként érthető, s lehet, hogy a megjegyzés éle Ka­zinczy ellen irányul, ő legalábbis levelei tanúsága szerint így érthette (KazLev. IV. 362., 1014. sz.). Eb­ben a szövegösszefüggésben az odavetett önértelmezés komolyan vehető. 106. Ő mutatta be úgy pár hónappal korábbi levelében Fazekast Cserey Farkasnak, mint Csokonai barátját, poetizáló és botanizáló társát (KazLev. IV. 168., 928. sz.). 107. A költői életmű időrendje, mint a bevezető fejezetben jeleztük, rendkívül bizonytalan, az azonban a bizonytalanságok figyelembevételével is valószínűsíthető, hogy a versek nagyobb része már készen volt e levél megszületése előtt, legalábbis a hiteles vagy feltehetően hiteles 99 szövegforrásból 14-ről állapítható meg, hogy későbbi, 24-et pedig egyáltalán nem tudunk keltezni. 108. Fazekas 1815-ben úgy emlékszik vissza erre az egy évtizeddel korábbi időszakra, hogy „már­ akkor minden figyelmemet a fák, füvek, és virágok vonták magukra egész 1807-ig”, a Fűvész Könyv megjelenéséig (FMÖM. II. 97.). 109. FMÖM. II. 97-98. 110. FMÖM. II. 120-125. 111. FMÖM. II. 110. 112. Ugyancsak monogrammal jegyezte Kazinczy ellen írott hírlapi cikkét („A megrágalmazott vá­rosnak egy fia F. M.”, FMÖM. II. 26.). Az anonimia és onimia fogalmait Onder Csaba használja, Genette után (Onder 2003, 94-99.). 113. A másik két alkalommal egy „Magyar Huszár-Tisztünk’’-et nevezte meg a szerkesztő a versek fordítójaként, ami nagy valószínűséggel, de nem bizonyíthatóan Fazekasra utal. 114. Az egyikben szándékosan olvashata van az aláírás, összhangban az utóirat és a címzés tréfál­kozó jellegével (Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Levelezés, kiad. Debreczeni Attila, Akadémiai, Bp.,

Next