Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 70. (2019)
2019 / 10. szám - Tanulmány - Debreczeni Attila: Kiindulópontok és kontextusok Fazekas Mihály életművének újraértelmezéséhez
A téma és versforma váltakozása a többi egybefüggő csomóban is pontosan végigkövethető. A 4. csomó a vergiliusi I. ekloga hexameteres fordításával indul, majd a Horatius rómaiakhoz szóló ódáját imitáló alkaioszi. A’ megégett nagy Templom falai közt serkent gondolatok következik. A következő vers is alkatoszi, de eltérő tematikával és hangvétellel (A’ Gráfiákhoz), míg ezután a verselés módosul (második aszklepiadeszi strófa), a téma jellege kevéssé (Vitéz Csokonay Mihálynak Mihály napja). A csomó utolsó, töredékben maradt verse 64’ szerentsés történet) újra alkaioszi, az emelkedett szerelem témaköréhez visszatérve. A 8-9- csomóban elől álló énekversek, A’ tavasz eleje darabjai után a töredékesen fennmaradt Az én kis kertem következik, amely tematikusan illeszkedik az előzőekhez, de zsoltárdallamra készült, nagyobb lélegzetű, összegző vers. Az utolsó darab a szintén elmélkedő karakterű Szükségben segítség, amelynek témája feszültségben áll a Faludi-vers egyszerű formájával. A töredékes csomóban töredékesen fennmaradt Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok a témát megillető alkaioszi strófában készült, ezt a témában és versformában egyaránt eltérő Végbútsú Amelitől követi, amely azonban hangvételének szomorúságában az előzőhöz illik. Az Aprótseprőségek csomóitól elszakadt félcsomóban lévő A megelégedés méltóságos tárgyának és hangvételének megfelelően alkaioszi strófában készült. A versnemek szerinti elkülönítés elsődleges szerkezeti elve tehát a horatiusi variabilitas elvvel fonódik össze, amely a versformák és az azzal összefüggő témák váltakoztatásával a csomók belső elrendezését formálja meg. Csetri Lajos idézett könyvében Berzsenyi 1808-as gyűjteményét kimondottan a versnemek ésformák szerinti felosztásban vizsgálta, belehelyezvén ezeket a korszak európai és magyar vershagyományainak kontextusába, mert a verselésben nem puszta technikát látott, hanem a költői művek alkatának hagyományos retorikai megközelítés szerinti meghatározó tényezőjét. Az antik időmértékes formákra nézve megállapítja, hogy az újlatin poétikai tankönyvek által is közvetített hierarchikus rendszerben a versformák alkatilag bizonyos témákra alkalmasak elsősorban méltóságfokuk szerint. E megközelítés egészen általánosnak mondható a vizsgált korszak egészében, még az ettől elmozdulni látszó olyan szerzők, mint Kazinczy gondolkodását is alapvetően befolyásolja. E szemléletmód érhető tetten az Aprótseprőségek témát és formát váltogató variációs szerkezetében, a Fazekas-költészet antik időmértékes versnemben készült egyik fele tehát túlnyomórészt ehhez a 18. század végére kiérlelt vershagyományhoz kötődik. A Berzsenyi-gyűjtemény rímes verseit vizsgálván Csetri Lajos megállapítja a Faludi-vers mennyiségi dominanciáját, s azt, hogy a rövid soros versek többnyire dalszerűek, míg a hosszabb soros strófákban (melyek között 12 szótagos sorok is vannak) inkább ’borongós, gondolati, elégikus’ versek íródtak. Ezek a súlypontok és tematikus megfelelések jellemzőek a Fazekas-költészet rímes szótagszámláló másik felére is. A rímes szótagszámláló versek kis hányada hosszú soros csupán Fazekasnál, s ezek epikus vagy elmélkedő tárgyúak, miként a Gyöngyösi-strófát az 1770-es évek körül felváltani kezdő páros rímű tizenkettős forma általában. A nagyobb részt képviselő rövid soros vagy változó szótagszámú strófák esetében az énekvers-jelleg viszont sokkal hangsúlyosabb, mint Berzsenyinél, s ez nemcsak a számszerű dominancia miatt van így, hanem a versek valószínűsíthető dallamkö