Alföldi Ujság, 1946. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1946-03-01 / 48. szám

2 gazni, újjáépíteni a rot­badon- minden becsületes jó magyar töbt országot csak úgy lehet, ha embernek meg is adjuk, az igazi demokrácia elvével ezt MOLNÁR EMIL. Gyöngyösi külügyminiszter nyilatkozata a csehekkel való eredményes megegyezésről Budapestről jelentik. A cseh­szlovák magyar tárgyalások be­fejezése alkalmából az Ország­ház épületében sajtófogadás volt. Gyöngyösi János kül­ügyminiszter a magyar kormány részéről a következő nyilatkoza­tot olvasta fel: — Maga az egyezmény, ame­lyet a csehszlovák köztársaság és a magyar köztársaság meg­hatalmazottai a mai napon alá­írnak,­ a két ország között fel­merült problémáknak eredmé­nyes, részleges megoldását tar­talmazza. — A lakosság cserekérdését csehszlovák részről vetették fel. Mégis, hogy a két szomszéd or­szág jóviszonyának kialakulását elősegítse, a magyar kormány a lakosságcserére vonatkozóan az egyezményt elfogadta. Ez a megegyezés elérhető akkor, ha mind a két kormány fenntartja magának a jogot, hogy azt ér kérdést a békeért­ekezleten föl­vethesse. A csehszlovák köz­társaság kormánya addig szü­netelteti a magyarok kiutasítá­sait. . . A csehszlovákiai magyar közalkalmazottakra vonatkozó­lag a csehszlovák kormány ezeknek létminimum biztosításá­ra szükséges szociális segítsé­get fog adni. Megegyezés jött létre arra nézve, hogy akik a csehszlovák közigazgatás hely­reállítása után Csehszlovákiát elhagyták anélkül, hogy ingósá­gaikat magukkal vihették volna, e célból régi lakóhelyükre visz­­szatérhetnek és részükre a csehszlovák kormány kártérítést fog megállapítani. A jegyzéket a két kormány törvénybeiktatás és megerősítés céljából a par­lament elé terjesztik. Klementich külügyi ál­lamtitkár bejelentette, hogy a lakosság cserekérdését nem le­het a demokráciában legelsőnek beállítani. Fontos, hogy ezt a szerződést mind a két fél lojá­lisan hajtsa végre. Ha a szerző­dést így hajtjuk végre, akkor elősegítjük majd e­ két nép kö­zeledését. ----«O»----­ Sztójay és bűntársai kerülnek sorra Budapestről jelentik: „Öth­óna­­pi miniszterelnöksége alatt az or­szágot teljesen kiszolgáltatta a németeknek“, — ezt- ;t súlyos megállapítást, teszi Sztójay (Szto­­jakovics) Döméről Sám­nel Jenő dr. népügyész most elkészült vád­iratában, amelyben háborús és népellenes bűntettekkel vádolja meg Silójáut, Rátz Jenőt, Szemé­­nyi-Lehneller Lajost, Szász Lajost, Runder Antalt és Szakodrai Emilt. Az ötven oldalra terjedő ha­talmas vádirat előadja, hogy Sztójay Döme 1925-től nyolc esz­tendőn át Magyarország berlini katonai attaséja volt. A magyar­német katonai együttműködés előmozdítása céljából a két ve­zérkar között kapcsolatot épí­tett ki. Sztójay a német-csehszlovák ellentétektől kezdve jelentések­ben és titkosjelű levelekben, va­lamint táviratokban egyre erő­teljesebben unszolta a magyar kormányt, hogy lépjen szoro­sabb fegyverbarátságra Német­országgal és jelentéseiben való­sággal hajszolta Magyarországot a háború felé.­­ A német megszállás után Sztó­­jayt, mint a németek bizalmi em­berét miniszterelnökké nevezte ki a kormányzó és megbízta a külügyminisztérium vezetésével is. Sztójay célja az volt, hogy a háborút folytassa és a hadvise­lés érdekében fokozza a terme­lést. A háború folytatása érdeké­­b­en repülőtereket építtetett, meg­állapodást létesített a németek­kel, hogy a lebombázott Steyer­­m­üvet és brünni telepet újfajta vadászrepülőgépek gyártásának fokozása céljából a Dréher-sör­­gyárak kőbányai pincéjében he­lyezték el. Elvállalta az építke­zés védnökségét. A gyártelep felépült és a gyártást maga is megtekintette. A magyar-német árucsereforgalmat új alapokra fektette. Hozzájárult ahhoz, hogy a Gestapo magyar politikusokat letartóztasson és Németországba hurcoljon és tűrte, hogy a néme­tek fontos gazdasági javakat ki­szállítsanak.­ ­___________________ A „Bor“ Vásárhely­ kutason. A Szociáldemok­rata Ifjúsági Mozgalom Vá­sárhely kutas­i Szervezete március 2-án, délután 3 órai kezdettel műsorral egy­bekötött farsangi táncmulat­ságot rendez a Népházban. Előadásra kerül a „Bor" három felvonásos népszín­mű. -----*0»----­ _ALFÖLDI UJSAG_ || | PARTÉIET || Kerületi párezer vezetek Pénteken, március 1-én. V. ke­rületi taggyűlés a Szent István­ utcai iskolában. Kezdődik délután 5 órakor. A tagok pon­tos megjelenését kéri a vezetőség. Szombaton, március 2-án, dél­után 4 órakor az ipari munka­­vállalók a központi pártházban fontos ügyben értekezletet tar­tanak. Az értekezleten minden szociáldemokrata ipari munka­­vállaló okvetlenül jelenjen meg. Vasárnap, március 3-án, dél­után 3 órakor pártnap a köz­ponti pártházban. Előadó: Szőke Béla, tanonciskolai igazgató. Elő­adásának tárgya: Fegyelem és felelősség. •­­ Szí­v. |—-----------------------------­Nagy farsangzáró álarcos kabaré estje 5-én Húshagyó kedden délután 5 órakor a Fekete Sasban. Visszakapjuk a Nyugatra elhurcolt nagy értékű javakat Budapestről jelentik . A nemzetgyűlés ülését Kéthly Anna nyitotta meg. Ezután felolvasták a miniszterel­nöknek Kiss Károly (Kom­munista Párt) képviselőnek a nyilasok által elhurcolt javak kérdésében előter­jesztett interpellációjára adott írásbeli válaszát. A miniszterelnök vála­szában megállapította, hogy a kormány érintkezésbe lé­pett a Szövetséges Ellen­őrző Bizottsággal az elhur­colt magyar javak tárgyá­ban és indítványa eredmé­nyeként az Egyesült Álla­mok budapesti követe lé­péseket tett a kormánynál az Ausztriai és németorszá­gi magyar javak visszaállí­tása iránt. Az elhurcolt ma­gyar javaknak mintegy 90 százaléka az amerikai csa­patok­ által megszállt te­rületen van, és ebből már eddig is jelentékeny érté­keket kaptunk vissza. Dadi Imre (Kommunista Párt) hangsúlyozta, hogy a Nyugatról visszatérő birto­kosok azzal fenyegetik a földhözjuttatottkat, hogy visszaveszik a földet. Kérte a miniszterelnök sürgős in­tézkedését. Faragó László (Szociál­demokrata Párt) megállapí­totta, hogy a szellem em­bereivel az­ igazolásoknál a legszigorúbb mértékeket kell alkalmazni. Schiffer Pál (Szociálde­mokrata Párt) a külügymi­niszterhez a béke előkészí­tő munkálatok tárgyában intézett interpellációt. Tájé­koztatni kell a népet ar­ról, hogy a béketárgyalá­sokkal kapcsolatban mit várhatunk. Birk­us József (Kommu­nista Párt) a honvédség el­látását tette szóvá. A kato­nák rongyosak, éhesek és tetvesek, ugyanakkor a tisztek jól élnek. Tombor Jenő honvédelmi miniszter válaszában kije­lentette, hogy a honvédség ellátási helyzete javul. Az eddigi 250 gr. napi kenyér­fejadag helyett most már 400 gr. kenyeret kapnak. Jackó Pál (Kisgadapárti) a bírói és végrehajtói ha­talom határkö­re írek elvá­lasztását, Dénes István (Kis­gazdapárt) a magyar-román vámuniót sürgette. Az ülés délután 4 órakor ért véget. Színház A koncesszió Ugy­e A színházról van szó. Jobban m­ondva arról, hogy ki kapja a vásárhelyi koncessziót Osváth­ Béla-e vagy mások ? Nos va­gyunk egy páran, akik Osváth­ Béla mellett állunk, még akkor is, ha mint­egyik cikkírónk mondja. ..A legrosszabb volt, hogy az Osváth-Várhelyi direk­ció" kezdetlegesen működött és hibát hibára halmozott“. Ha valaki nem ellensége a mi­nőségnek, ha valaki­­ az ös­szesség­ érdekeit nézi, k­on hu­ru­mlunk azok. Éppen azért, mielőtt elfogadnánk ezt a kritikát, vessünk számot a körülmények­kel. A Várhelyi-Osváth direkciónak, akkor jutott eszébe színtársula­tot alakítani, mikor az ország többi részén még harcok didiik. Hihetetlen erőfeszítéssel, anyagi előnyök nélkül, a kemény tél­ben dideregve játszott az a gár­da, amely a direkcióval együtt harcolt valamiért, ami szebbé te­szi az életet. .. primadonna éhezett, a direktor a ruháit ad­ta el, a szubrett hetekig betegje lótt a hideg színpad próbáinak,­­ a színésznők saját költségü­kön csináltatták azt a kevés ru­hát, amely mégis nélkülözhetet­len volt az előadásokhoz. Igen, hibák voltak, sőt igen nagy hibák. De ha ebnek a "gú­nyosan emlegetett direkciónak annyi segítség állott volna ren­delkezésére, mint amennyit Vá­sárhely régi színigazgatói a vá­rostól kaptak, illetve amennyit minden színiszezon végén visz­­szakönyörögtek, akkor ezzel a lelkesedéssel alighanem meg­ütötték volna­­ a többiek mérté­két. Semmi kifogásunk Radó, Be­­leznay lenger. Sugár, vagy bárki ellen, bizonyára kiváló színé­szek és direktorok. Mégis, szakí­tanunk kell azzal a gyakorlattal, hogy mindenkit elkergessünk eb­ből a városból, aki a miénk, aki valami szépet, lelkeset akar te­remteni. Meg kell adni a lehető­séget, az eddigi küzdelmek és nélkülözések után, azoknak, akik már a világégés közepette is ar­ra gondoltak, hogy lehetne át­menteni egy ici-pici részt a mű­velődésből, holnapra. Nem min­dig sikerült. A hibák voltak, még lesznek is. Nem baj. De ezek a fiatalok nem szaladnak el hol­napután, egy zsírosabb falatért, egy jobb koncessziós területért városunkból. A minőség pedig megjön az idővel és a gyakor­lattal. Nem mitőlü­nk függ, ki kapja a színjátszási engedélyt. Mégis állást kell foglalnunk és most már hagyjuk is el a színházi kér­dést, másról van itt szó. Vannak itt emberek, akik jó­ízűen eszik a vásárhelyi kenye­ret és mégis izgatnak, fúrnak, fűrészelnek mindent, ami vásár­helyi, ami a miénk. Itt szívesen látunk minden idegenből jött értéket, ha megbecsüli, ennek a városnak, népid, ismeri ennek a népnek minden ügyét-baját és igyekszik arra, hogy véglegesen vásárhelyivé váljék. De meg kell mondanunk mindazoknak, akik nem ezt az álláspontot vallják, hogy Vásárhely városa nem át­járóház azok számára, akik csak átvészelni jöttek az ország élés­kamrájába. Elég volt a Gidófalvy Bálokból és társaikból és általában elég volt a benszülött vásárhelyiek üldözéséből. Tehát nem az a lényeg, hogy mindenáron Osváth Béla legyen a színigazgató, bár minden hi­bája mellett megérdemelné, — hanem az, hogy aki hozzánk akar tartozni, azt színesen fo­gadjuk, — aki pedig nem, az válasszon magának különb tar­tózkodási helyet. Galyasi Miklós dr. —-«o»—--- A beteg kincstári lovakat engedjék át a­ gazdáknak A honvédség országszerte megkezdte a kincstári lovak kiselejtezését. Mindenki előtt az lenne a természetes, ha az így forgalomba kerülő lovakat az egyes agrár­városok megcsap­pant állatállományának feljaví­tása céljából gazdáknak adnák el, hogy azokat a mezőgazda­­sági termelés szolgálatába állít­sák. A tapasztalat ennek az el­lenkezőjét bizonyítja. Már ed­dig több ló került eladásra, de a lovakat nem a vidék gazdái­nak, hanem fővárosi vevőknek, vágóállatnak adják el. A helyes eljárás csak az le­het ha a kiselejtezett lovakat még ha betegek lennének is, akkor is a mi gazdáinknak jut­tassák. A lovak betegsége ne ag­gassza a katonaságot. A ló­­pa olyan ritka kincs, hogy szívesen megvesznek beteg lovakat is és türelemmel kigyógyítják. Ebből a szempontból dicséretet érde­melnek városunk gazdái. A leg­­kalanckosabb körülmények kö­zött megszerzett gyenge és be­teg lovakat nagyon szépen rend­behozták. így komédiáztak a hóhérok A nürnbergi nagy per egyik legérdekesebb vallo­mását Rohde Lothar­et né­met világhírű fizikus tette meg. Rohdet 1944-ben ezért fogták el, mert megállapí­tották róla, rádióösszekötte­tésben állott londoni egye­temi tanárokkal. Halálra ítélték, azonban mégse vé­gezték ki, miután szükség volt rá a V. 1. és a V. 2. tökéletesítése miatt. Rohde ezeket vallotta most: — Hitler ellen 1939-ben bombamerényletet követtek el a müncheni sörcsarnok­ban. A bomba Hitler távo­zása után robbant. A me­rénylővel­ a dachaui tábor­ban találkoztam, azon a ré­szen, ahova deportáltak nem léphettek be. Az asztalos műhelyben egy szomorú fo­goly dolgozott: Elsers György, a müncheni me­rénylő. Az állandó halálfé­lelemben élő Elsers elmon­dotta különös történetét és segítségért könyörgött. El­sers, aki a pfalzi SS-kötelé­kébe tartozott, 1939-ben pa­rancsnokságától azt az uta­sítást kapta, hogy rendkívül fontos feladatra készüljön fel. Beavatták a müncheni merénylet tervébe, neki kel­lett észrevétlen elhelyezni a bombát, majd utána a meg­adott útvonalon menekülni a svájci határra, ahol elfog­ják és a kihallgatáson az előre betanult szöveget val­lani. A szöveg szerint „an­gol kémeknek dolgozott és azok utasítására bombával kellett volna megölni Hit­lert". Gröbbels találta ki ezt a rém­ mesét! Elsersnek nem volt más választása, mint végigját­szani a szerepét,­­ de ami­kor Rohdéval beszélt, már nem hitt abban, hogy élve kikerül a dachaui táborból, így is történt. 1945 áprilisá­ban, egy hónappal a fegy­verszünet megkötése előtt, a titokzatos ház szomorú foglyát tarkólövéssel kivé­gezték. ----«0»— / M

Next