Alföldi Ujság, 1946. április (2. évfolyam, 73-94. szám)

1946-04-02 / 73. szám

•­éMK Érdekes, hogy rengeteg holmi csak azért maradt meg és került most a ren­dőrségre, mert amióta az Alföldi T­jság precízen lelep­lezte, tulajdonképen hol kell keresni a betörő rablókat és hova járnak, azóta nem mer­tek a városba semmit be­hozni. Pedig olyan nagylá­bon szokták meg az életet, hogy rosszul esett nekik részben az állandó és tíz nap óta tartó „pihenés“, részben pedig nem ihattak szeszes italokat és nem du­hajkodhattak. Hát inkább is­merőseiket járták, lazították őket, hogy ne dolgozzanak és ne engedjék ki a kis földtulajdonosokat, mert „a tulajdonjog már megszűnt.“ A rendőrségen vannak is ilyen értelmű följelentések. Például valaki írásos szer­ződés nélkül behurcolkodott egy 4 holdas kis gyümöl­csösbe, kivágta a gyümölcs­fákat és amikor a tulajdonos özvegyasszony szólt neki, a földhöz vágta és megfenye­gette, hogy ha még egyszer ki mer menni a földjére, akkor „kioltja a gyertyáját“. Mert szerinte is „megszűnt a tulajdonjog.“ Reméljük, az államrendőrség felszámolja az ilyen és hasonló esete­ket is. ---1«0!----­ Mezőgazdaságunk átmeneti feladatai A földművelésügyi miniszter sajtóértekezletén nyomatékosan felhívták a sajtó és a közvéle­mény figyelmét arra, hogy a mezőgazdaságunk a mai hely­zetben­ fokozottan szüksége van a külkereskedelem részéről vár­ható támogatásra. Mindannyi­unk előtt ismeretes, hogy a há­ború pusztításai súlyos felada­tok elén állították külkereskedel­münket. A második világháború előtti években kivitelünk erősen mezőgazdasági jellegű volt: 1938-ban, például 306 millió pen­gő értékű mezőgazdasági kivi­tel mellett az ipar 205 milliós pengő értékű árut helyezett el külföldön. Ha az 1933—38. éve­ket vesszük figyelembe, úgy át­lagosan évi 285 millió pengő ér­tékű mezőgazdasági származá­sú áru kerül kivitelre. Ebből az összegből az élőállat és állati termékek kivitelére közel 50 szá­zalék jutott, hozzávetőlegesen 33 százalék esett átlagban ga­bonára és hüvelyesekre, míg­ a fennmaradó összegben az ipari növények, magvak, bor és pá­linka részesedtek. Mezőgazda­­sági kivitelünk tartotta egyen­súlyban külkereskedelmi mérle­günket és fedezte nagyrészt ál­talában mezőgazdasági életünk­nek, de elsősorban iparunknak külföldi szükségleteit. Sajnos, mezőgazdaságunk érdekeinek védelme a múltban eredmény te­kintetében nem közelítette meg jelentőségének­­mértékét és kül­kereskedelmünk irányítói — hogy, csak a vámtarifát említsük — a mezőgazdaság rovására az ipar érdekeit mindenkor előny­ben részesítették. A háboú után virágzó mező­gazdasági kivitelünk a mini­mumra csökkent. A vetőmagvak­tól és tenyészállatoktól kezdve kenőolajon és műtrágyán ke­resztül fa, gép és eszköz, nö­vényvédőszer és állatgyógyá­szati anyagok terén szükségle­tünk jelentős részét külföldről kellene biztosítanunk, hogy me­zőgazdasági életünk vérkeringé­sét a lehető legrövidebb idő alatt rendbehozzuk. Gyakorlati­lag az előbb előadottak azt je­lentik, hogy a gazda kenőolaját, igásállatjait, gépi eszközeit a jelen helyzetben sikerrel csak úgy tudja megszerezni, ha az ország jelentős külföldi támo­gatást kap ez anyagokban. Az új tavasz küszöbén ma kétszeresen meg kell fontolnunk, hogy vetőmagtermesztésünk, konyhakerti növényünk és a gyümölcs termesztésének foko­zásával a baromfi- és a kon­­zervkivitel megszervezésével, va­­­lamint a gyümölcs és főzelék félgyártmányok készítésével ér­tékes szolgálatot tehetünk nem­csak magunknak, hanem a szű­kölködő Európának is. A távo­labbi jövő tekintetében mező­gazdaságunk számára a legjár­hatóbb útnak látszik, ha mező­­gazdasági termelésünket fokoz­zuk. Ehhez azonban a megfelelő éghajlat és a föld termékenysé­ge nem elegendő. Szükséges az is, hogy kialakuljon egy szak­szerű és belterjesen kezelt ma­gyar kisbirtokrendszer és ezen­felül a kisbirtokot átfogó olyan szervezet, amely a külkereske­delemnek kezére játszik. A ter­melési kérdések megoldása mel­lett végül gondoskodnunk kell a közlekedés megszervezéséről is, mert korszerű közlekedési eszközök nélkül idénycikkeink értékesítése nem oldható meg. Ha mezőgazdasági életünket az elmondottak szerint irányít­juk úgy külforgalmunk legyőz­heti a kezdeti nehézségeket és az ideiglenes megoldásokból megszülethetnek az országunk jólétét biztosító tartós kapcso­latok,­ GERGELYFY SÁNDOR. _AIFRI­PI UJSÁG_ Karácsonyi Fere­nc a sz­özel látásról A Magyar Kommunista Párt vásárhelyi tagozata va­sárnap gyűlést tartott a Fekete Sasban s azon fel­szólalt Karácsonyi Ferenc főispán, aki a közellátásrós megszívlelni valókat mon­dott. Kihangsúlyozta, hogy itt is, mint más helyen, elő­fordult, hogy izgatják a termelőket a beszolgáltatás miatt. Elhallgatják a kút­mérgező reakciósok, hogy nemcsak a fegyverszüneti megegyezés írja elő a be­szolgáltatást a Vörös Had­sereg számára, hanem ma­gyar becsületünk is kötelez, elvégre országunkat és né­pünket a Vörös Hadsereg szabadította meg a­ fasisz­táktól és adta vissza évszá­zadok után teljes önállósá­gát. A kérdések kapcsolód­nak, az évekig tartó vad háború, a bombázás káro­kat okoztak. A nép és az állam kifosztása okozta a közellátási nehéz állapotot is. Aki az évekre való visz­­szanézést elmulasztja és így izgat, az nem tisztessé­ges ember. A mai helyzet sem a közellátás szempont­jából, sem egyéb vonatko­zásban még nem teljes de­mokrácia. Főleg a gyáripar­ nak a békés termelésbe való visszaállítása igen fon­tos a további boldogulásunk szempontjából, úgyszintén az is, hogy a földeken a termelő munka minden erő­vel elvégződjék. Három ne­héz hónap van még előt­tünk közellátás szempont­jából, ezt meg kell monda­ni. De kibírjuk és, utána rendes mederbe terelődik minden. A párt titkárja, Oláh Mi­hály nemzetgyűlési képvi­selő általános helyzeti be­számolót tartott úgy a kül-, mint a belpolitikai állapotok­ról. Főleg az a rész keltett osztatlan érdeklődést, amely­ben a hazai és a vásárhelyi reakciós körök hiábavaló reményeit ecsetelte, egy új háborúval kapcsolatban. Há­ború helyett béke lesz és továbbépítjük a demokrati­kus állami és társadalmi berendezkedést, fejezte be fejtegetését Oláh Mihály. Biztató jelek Szétdúlt, kifosztott országunk a németek kiűzése után szinte reménytelennek látszó állapot­­nem hevert. S bár a nehézségek még mindig nagyok, mégis van­nak biztató jelek amelyek nem­csak a nép élniakarását­­bizo­nyítják, de azt is, hogy a legna­gyobb nehézségek között is tu­dunk már újat alkotni. Ezek jutottak eszembe a Ma­gyar Természettudományi Tár­sulat hivatalos közlönyének, az ismét megjelent «Természettudo­mány» című folyóiratnak 2. szá­mában «A Természettudományi Múzeum új élete» c. közlemény olvasásakor. Először már magá­ban az a tény is örömmel töltött el, hogy a legnagyobb ínség idején ismét meg lehetett indí­tani ezt a magas színvonalú közlönyt é­s pedig, habár kisebb terjedelemben, de még a régi­nél is díszesebb kivitelben. Az említett közlemény olvasása pe­­d­g tovább fokozta örömömet. A Nemzeti Múzeum mai állapotá­ról s a benne­ folyó munkáról szól. Tudni kell, hogy a Nem­zeti Múzeum alatt nemcsak az ilyen néven ismert épületet és a benne elhelyezett tárgyakat ért­jük, hanem azt a gyűjtő fogal­mat, melybe beletartozik sok tu­dományos és művészeti intéz­ményünk, 12 épületben. Ide tar­toznak a Szépművészeti Múze­um, Iparművészeti Múzeum, Ke­­letszsld­ Múzeum, Ráth György Múzeum, Országos Levéltár, Or­szágos Széchenyi-könyvtár, Nép­rajzi Múzeum, Országos Törté­neti Múzeum és az Országos Természettudományi Múzeum, mely hazánk legnagyobb termé­szettudományos kutató­intézete, ahol közel 90 ember dolgozik, köztük sok neves­ tudós. Ezek együtt épp olyan önkormányza­tot élveznek, mint a tudomány­egyetem. Ennek a hatáskörébe tartoznak az összes vidéki mú­zeumok­ és könyvtárak, így a mienk is. Ezeknek az intézményeknek egy részét jelentős károk érték az ostrom következtében. De szellemi és fizikai munkásainak összefogó, a tudományért rajon­gói szeretete s az állam támo­gató akarata ma, alig egy év­vel a felszabadulás után, már jóformán mind eltüntette a há­ború okozta sebeket. Az épü­leteket rendbe hozták, a pin­cébe rejtett kincseket, melyeket az alkalmazottak életük veszé­lyeztetésével védtek a németek és nyilasok elől, már helyükre vitték s azok teljes rendben ál­llnak az érdeklődők és kutató tudósok rendelkezésére. És hogy milyen értékek vannak itt, olva­sóink talán nem is sejtik. Itt van Európa leggazdagabb ás­ványtára és egyik leggazda­gabb növénytára. A pusztuló­ ál­lat- és növényvilág példányai sokezer színes filmen itt vannak megőrzés alatt. Nagyértékű ré­gészeti és embertani kutatása­ink eredményei szintén itt van­nak felhalmozva. Gazdag kép­tárunk és megbecsülhetetlen ér­tékű nyomtatványaink, a ma­gyarság legbecsesebb történeti bizonyítékai foglalnak itt he­lyet. Ezeknek a megmentése és rendbe hozása nagy élniakarást és munkalendületet bizonyít. A meglévő intézmények hely­reállításán kívül azonban még mást is olvashatunk a fenti köz­leményben. Új intézeteket is lé­tesítettek. 1945 nyarán felállítot­ták az Embertani Tárat. Majd megszervezték a Sajtó- és Fotó­intézetet, mely modern felszere­lésével új tudományos művek ki­adását indította el. Az intézet új felszereléséhez tartozó jól be­rendezett kliséüzemével a leg­kényesebb igényeket is kielégí­tő, színes nyomásokat is készí­tenek. Ezek mellett az áldozatkész alkotások mellett nem lehet szó nélkül elmerülünk. Létrehozata­lukban sok magános szemét vállalat és hivatalos hatóság működött közre. Ez az alkotó összefogás, mely új társadalmi átalakulásunk legnehezebb idő­szakában ilyen eredménnyel tud járni, komoly biztató, jel. Mag­? szabadít bennünket a csügge­­déstől és a reményteljes jövő komoly záloga. ORMOS PÁL dn Teljesen helyreállították a csepeli Weiss Manfréd-gyárat Budapestről jelentik . Az iparügyi minisztérium je­lentése szerint a csepeli Weiss Manfr­éd-gyár a h­á­­borús légitámadások során elpusztult. Finomítója és elektrizis üzeme teljesen újjáépült és megkezdte a­ munkát. Az ü­zem teljes kapacitással dolgozik, sőt a békebeli termelés 125 szá­zalékát érte el. Ki akarta Karádyt halálra adni ? " A nyilas rémuralom kez­detén váratlanul házkutatást tartottak Karády Katalin pesti, belvárosi lakásán. A művésznőt valaki följelen­tette, hogy titkos rád­ió-le­­adása van, összeköttetést tart az angolszászokkal. Ka­­rádyt letartóztatták, fölvitték a Svábhegyre, abba a nagy szállodai épületbe, ahol főleg dúsgazdag zsidókat gyűjtöt­tek egybe, kínozták, zsarol­ták, fosztogatták őket. A kínozó bandának a feje Hain Péter, a sváb detektívfőnök volt, akinek a bűnügyét a múlt héten tárgyalta a nép­bíróság s aki érezvén azt, hogy az ítélet számára nem lehet más, mint kötél, s le­ugrott a harmadik emeletről a mélybe. Ugyancsak most tárgyalták bágyoni Váró Andor szín­házi lapszerkesztő bűnügyét is. Ez a váci Váró a legsö­tétebb hírlapíró volt, aki a németeknek kémkedett, be­súgott, aki „jutalmul“ meg­kapta Egyed Zoltán kitűnő színházi hetilapját. Most, a tárgyaláson Váró olyan ki­hívóan viselkedett, hogy a népbírósági elnök sötét zár­kával büntette. Váró azt is hetykén ismerte be, hogy Karády Katalin színművész­nőt ő adta fel, mit se törődve azzal, hogy halálra kínozzák. Hat hétig voltam a Gestapo foglya, — mondja Karády Katalin. — Hálát adhatok a Teremtőnek, mert megőrzött. . . Megnyílt az elensisták Miszközi Otthona Az „Alföldi Újság“ annak­idején beszámolt a Napközi Otthon ebédeltetési akciójá­nak megkezdéséről. Most hétfőn ebbe az akcióba bele­kapcsolták az elemista ta­nulókat is, akik erre rá van­nak szorulva. A Napközi Otthon most már 850 kis­gyermeknek napi egytál tel­jesen kielégítő és tápláló ebédet ad. Ezzel a szép munkával e héten részlete­sen is fogunk foglalkozni. A Szovjetunió elnöke fogadta a magyar követet Moszkvából jelenti a TASS iroda. Svernik­, a Szovjet­unió legfelsőbb tanácsának elnöke, március 27-én fo­gadta Szeg­­fi Gyulát Ma­gyarország rendkívüli kö­vetét és meghatalmazott mi­niszterét, aki átnyújtotta a megbízó levelét. — «o»— HIRDETMÉNY Felhívom a város lakosságát hogy mindazoknak, akiknek háztartásukban 5 tyúknál több van, hetenként és tyúkokként 2 tojást­­kötelesek a közellátási hivatalban minden szombaton b­esz­olgál­tatni. A beszolgáltatott tojásokat a közellátási hivatal átvételkor azonnal készpénzben kifizeti. Aki jelen felhívásomnak nem tesz eleget, kihágást követ el és ellene a kihágási eljárást le­folytatom és tojáskészletét et fogom koboztatni. Hunvásárhely, 1946 március 28. Dr. ÁBRAHá­m IMRE tb. tan. II PÁRTK­ET I Szerdán nőnap. Szerdán délután 5 órakor a központi pártházban nőnap. Előadó : Boltyánszky Pálné, nemzet­gyűlési képviselő. A párt­napon nemcsak párttagok, de érdeklődők is megjelen­hetnek.

Next