Alföldi Ujság, 1946. május (2. évfolyam, 95-119. szám)

1946-05-01 / 95. szám

2 s utána zárt sorokban men­nek át a tűzoltólaktanya elé. Gyűlés 10 órakor, ünnep­ség a Kossuth­ téren.. Az ünnepséget az Általá­nos Munkás Dalárda nyírja meg. Utána a pártok szó­nokai beszélnek. A Szociál­demokrata Párt nevében Juhász Pál elvtárs beszél. Szavalatok után a Munkás Dalárda énekszáma zárja be az ünnepséget. A délutáni népünnepély műsora 3 órakor kezdődik a Szépkertb­en I. Operette-egyveleg. Elő­adja a színház zenekara. 2. Berta András táncszáma. 3. Papp Ella és Borvető Já­nos énekszámai. 4. Hetes György előadása. 5. Operette paródia. Irta: Radics Imre. Előadják Papp Ella, Borvell­ János és Cserényi Béla. fi. Márai Magda magán-­­száma. 7. Berta András man­­gánjelenete­ ,8. Papp Ella magyar nótákat énekel. 9. Magyar fia és Berta And­rás magyar tánca. Az esti előadás 8 órakor kezdődik a Fekete Sasiban Műsora: 1. Arany: Jelige, énekli a Munkás dalárda. 2. Ünnepi beszéd, elmondja Angyal Sándor. 3. Kerner—Dőhmel: Ne ölj! Énekli a dalárda. 1. Villon: Haláltánc ballada. Előadja: Gartner Oszkár. 5. Lóvásár. Tréfa. Írta : Török Rezső. Előadják a dalárda tagjai. 6. Magyar nótákat énekel: Renyhe Sándor. Szünet. 7. Ady verseket szaval Far­kas László. 8. Két ember a bányában. Színmű. Előadják: ifj. Kovács Imre és Angyal Sándor. 9. Strauss: Kék Duna kerin­gő : énekli a Dalárda. Zongorán kíséri: Varga Mária. 10. Magyar nótákat énekel : Fá­bián Gyula zenetanár. II. Ady-I­odály: Felszállott a páva, énekli a Dalárda. .12. Várhelyi Endre operett részleteket énekel. Zongorán kí­séri Varga Mária. 13. Internacionálé , énekli a Dalárda. Utána reggel 3 óráig tánc. Aki igazán harcosa és ré­szese a magyar dolgozó tár­sadalomnak, kell, hogy a munkásság nagy ügyének tartsa május 1-ének ünnepét és kötelességének a felvo­nuláson való részvételt, mert minden erejével erősítenie, szilárdítania és javítania kell a munkásegységei, a nép, a munkásosztály és a szocialista eszme érde­kében. Ki az utcára május 1-én! Mi és Ők — Népi becsületünk útja — A repülőgép, mely a négy ma­gyar minisztert vitte és h­azta, nagy utat járt be: Budapest messze van Moszkvától. De en­nél sokkal hosszabb, kockáza­tosabb és bonyolultabb az az út, melyet egy nép megtesz a másik nép közvetlenségéhez, megértéséhez és rokonszenvé­­hez. Míg odakint voltak s róluk csak szűkszavú, fájdalmasan kurta hírek szállingóztak hoz­zánk, egész Magyarországot fel­verte a tanakodás: mi történik Moszkvában? S amikor megér­keztek, küldötteink arcán láttuk, hogy politikai eredményeken kí­vül még mást is hoztak: két nép emberi kapcsolatát , amiben reménykedtünk ugyan, de ami­re számítani nem volt bátorsá­gunk. Ezt úgy érték el, hogy mellékgondolat nélkül kopogtat­tak Moszkva kapuján, mint­­a­­le­győzött Magyarország kénytelen­­követei és a felszabadított ma­gyar férfiak és asszonyok­­ön­kéntes képviselői, akiknek múlt­ja mocsoktalan, jelene pedig tisztelég,reméltó, hatalmas birkó­zás az igazságért és az elisme­résért. Amint leszállt a repülőgép Má­t­yásföldön mind­annyiunko­a átfutott valami, mitől megársz­­tük, hogy jó fordulat történt kö­zöttünk, a kis és a nagy szom­széd között. Az ugyanis, hogy ott kint úgy tárgyaltak velünk, mint azt férfi férfival, ember em­berrel teszi; közvetlenül, tana­kodva, vitázva, kikeresve a le­hetőségek közül a legjobbat, a méltóbbat, eredményesebbet — elhajítva a politikai megbeszé­lések szokványos búj­ócskáit és tervütéset. Moszkvában megta­nítottak minket arra, hogy sok­féle különbség lehet nagy nem­zet és maroknyi nép között, de egyben nem: önérzetben. A Szovjetet természetesen soha­sem érhetjük el nagyságában, gazdagságában, hatalomban, de egyben tűzön-vizén át kövessük példáját: hogyan lehet és kell a nemzeti becsületet kivívni, megőrizni és tiszteletben tartani. Abban a halálos veszede­lemben, mikor fejünk felett, sőt testünkben ker­esztezi a egymást az orosz és a germán kard pen­géje, sebeken kívül szára­ cs­­k­re ajándékot is kaptunk a rozs­tól, leckét, soha nem illesszük csuklónkat bilincsbe. Ennek a tanításnak érvényesség­ét ta­pasztaltuk Moszkvában és iga­zolását kaptuk olyan férfiaktól, akik tépettségük, szorongattatá­­suk legfeketébb órájában is tud­ták, mivel tartoznak önmaguk­nak s a csillagnak, mely fejük felett szép bíborfényben bizta­tóan integetett és szikrázott. A nagyvonalúság, mit a háború alatt mutattak, igazolta mind­azokat az elveket, melyek sze­rint ha él és viselkedik valaki, felnőtté válik és sorsa a histó­ria legendái közé szárnyal. Sen­ki oly fölényesen meghalni szo­bája bútoraiért meg tündöklő ideáljaiért, mint a szovjet haza polgára, nem volt képes: nem ismerte a nyájba verődött lé­nyek rémült szöke­ését a halál előtt. Aki így tudott harcolni, ennyire vakmerően, szemrebbe­nés nélkül a füttyenő golyók sűrűjében — az tud élni sza­badságával. Aki pedig saját szabadságát becsüli, az a má­sik szabadságát is tiszteli. Ezért mondhatta Sztálin a négy mi­niszternek, nekünk, önök sza­bad, független, szuverén ország tagjai. Nem könnyű ezt mon­dani, ehhez férfiasság, tapasz­talat, erő, biztonság szükséges. S mivel mindez hiányzott Hitler­ből, ezért rikácsolt, őrjöngött, habzott, mikor például velünk «tárgyalt». A Szovjetnek nincs szüksége fullajtárokra, «segéd­népekre», szolgákra, hanem munkatársakra olyan igazság­rendszer megvalósítása érdeké­ben, melyet mi ízenként helyes­nek, nagyszerűnek tartunk. Et­től vagyunk nyugodtak, kis Ma­gyarország tagjai, ettől bizako­dunk jövendőnkben és felemel­kedésünkben.­­ A világ most gyü­rkőzik neki valaminek, amit meg akar való­sítani akármennyi munka árán is. Ebben a világban vagyunk, ide jelentkeztünk a magunk ré­széért. Csak nekünk jó, hogy nagy szomszédunkkal ezt elren­deztük és kettőnk között béke és bizalom van. SZABÓ ISTVÁN. Az iskolák is emlékezzenek A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ezúton hívja fel az iskolák igazgatóságait, hogy a második világháború befejezésének első évfor­dulója napján, 1946 május 9-én emlékezzenek meg a békés munkára való áttérés­nek jelentőségéről. _m­i­mm­uisás_ Angolok látogatása Szegeden A Magyarországon tartóz­kodó angol képviselők egyik csoportja két napos látoga­tásra Szegedre érkezett. A város főbb útvonalain a szö­vetségesek zászlói, úgyszin­tén a magyar zászlók lobog­tak. A feldíszített városháza előtt nagy tömeg várta a vendégeket. Amikor a há­rom angol képviselő, John Haire, Wedsworth és J­. T. Jones kiszálltak autójukból, a tömeg a rendőrkordont áttörve, lelkes ünnepségben részesítette őket. Pálfy György főispán üdvözölte a vendégeket a város nevé­ben. John Haire meleg sza­vakkal köszönte meg az üdvözlést és kijelentette, hogy az angol parlament tagjai nyitott szemmel és nyitott szívvel jöttek Ma­gyarországra, hogy segítsé­gére lehessenek a magyar népnek. Jones képviselő az angol szakszervezetek üd­vözletét tolmácsolta és Wedsworth az angol liberá­lis párt nevében " szólott. A vendégek ezután a Nemzeti Színházban a „Pillangó kis­asszony“ előadásán vettek részt. John Harre munkás­párti képviselő a színpadra lépett és ezeket­­mondotta: — Örülünk annak, hogy mi vagyunk az első ango­lok, akik Magyarországra jöttek, miután a Vörös Had­sereg felszabadította ezt az országok Az a meggyőző­désünk, hogy Magyarország híd lehet a két nagyhata­lom között. Csak Anglia és a nagy Oroszország együtt­működésével lehet­­az euró­pai problémákat megoldani. Ugyanilyen elgondolással lehet megoldani a békét is. Az előadás után, Szeged város vacsorát adott a ven­dégek tiszteletére. A német szocialisták ragaszkodnak a Ruhrvidékhez Londonból jelenti a Reuter. A németországi" brit" hír­szolgálat közli, hogy Kelet- Vestfália és Lippe szociál­demokratái egyhangúlag el­fogadták azt a határozatot, amely visszautasítja azt a gondolatot, hogy a Ruhr­­vidéket elválasszák Német­országtól. Rommel tábornagy is meg akarta ölelni Hitlert A nürnbergi nagy per során a tanúk elmondották, hogy Rom­mel tábornagy,­­aki az­ afrikai háborút vezette, idején felis­merte, hogy Németország e­l­­veszítette a háborút és hogy amíg Hitler a kezében tartja a vezetést, addig nem lehet békét kötni. Ezért szövetkezett Pau­­­­u­s német tábornaggyal, aki a keleti arcvonalon volt vezető generális, hogy megöletik Hit­lert. Amikor a «Führer» a keleti arcvonal mögül Berlin felé re­pült, megbízható repülőtiszt út­ján pokolgépet helyeztettek a gépbe, azonban a bomba nem robbant föl. Paulusnak kellett volna megadnia a jelt a felke­lésre, ő azonban ehelyett meg­adta magát az oroszoknak. Ma­ga Kömmel tábornagy később, a Hitler-klikk elleni szervezkedés­ben indítványozta, hogy Hitlert, Göringet és Himmlert gyilkolják meg. Három vonat sváb elment, 886 családfő érkezett Elek községből három vonat­tal elvitték a legtöbb sváb csa­ládot. A helyükre magyar csa­ládfők érkeztek, akik napokon belül a családtagokat is viszont­láthatják. Ahol a sváb gazda jóindulatú, ott a kijelölt igénylő már most ott lakik és együtt ét­kezik a családdal. Eddig Bé­késcsabáról 182, Gyuláról 220, Békésről 65, Orosházáról 35, Tótkomlósról 8, Dobozról 11, Vésztőről 25, Sarkadról 10, Ge­rendásról 11, Csanád megyéből 26 és néhány menekülttel együtt 886 családfő érkezett Elekre. A kitelepítés, a birtokbahe­­lyezés nehéz műveletét minisz­teri megbízott végzi, súrlódás­mentes­en. Több al­kalmas­nak lát­szó házat a mezőgazdasági ipar fejlesztése céljaira telephelyül tartalékolnak. A szövetkezeti mozgalomnak kell majd kiter­melnie ezeket a kis üzemeket. Eleken kitűnő lakóházai­ van­nak, egyedül a községháza volt újszerű. Most szebbet jelölnek ki. A templomokkal lesz némi fennakadás. A svábság ugyanis katolikus lévén, csak egy temp­lomot épített. Most azonban sok protestáns betelepülő is kerül Elekre — ezek egyelőre háza­kat kapnak istentiszteleti he­lyül. Hamar L ears Mez­ober íny kerül sorra... y »'»nr—ii itwmu w—irwm­i­.aamn—■ ■■ i 201—1946. VI—a. 773 HIRDETMÉNY magyar—szlovák lakosság­csere tárgyában. Felhívom mindazon magyar nemzetiségű személyeket, akik­nek állandó lakóhelye 1938. no­vember 2. előtt a Csehszlovák Köztársaság területén volt s akik Magyarországra már áttérettek, vagy átköltöztek, hogy nyilván­tartásba vétel végett 1. évi má­jus 10-ig a népjóléti ügyosz­tálynál (városháza, földszint 38.) jelentkezzenek. Amennyiben az érdekeltek jelentkezési kötele­zettségüknek eleget nem tesz­nek, úgy annak idején a Ma­gyar Kormány nem lesz abban a helyzetben, hogy az átköltö­­zöttek jogait biztosíthassa. Hun­vásárhely, 1946 április 30. VAD FERENC tb. tanácsnok h. -----kC»-----5456—1946. ill. sz. —e HIRDET MÉKV Értesítjük­­az érdekelteket, hogy a Kereskedelmi és Szövet­keze­tügyi Miniszter joghatósága alá tartozó ipariggazolványok és iparengedélyek feillvizsgálatára vonatkozó végrehajtási utasítás a Magyar Közlöny 88. számá­ban 6503—1946. K. Sz. M. szám alatt megjelent. A felülvizsgá­lat kéréséhez szükséges nyom­tatványt megrendeltük­, annak el­készültéről az érdekelteket hir­detménnyel értesítjük. Hun­vásár­hely 1946 április 24. ALBERT IMRE polgármester h. -----«O»-----4609—1946. tv. sz. — HIRDETMÉNY Értesítjük a város közönségét, hogy a város áatal szedett víz­vezetéki jogelismerési és vízi­könyvi bejegyzési, — kirakat­szekrénnyel elfoglalt és egyéb területi használati díjak, vala­mint az aszfaltjárda, téglajárda és útburkolási járulékhátralékok eredetileg megállapított össze­geit 33.000-szeres összegében adópengőben állapítottuk meg. A fentiek szerint adópengőben megállapított közszolgáltatási díjak 1946. január 1. napjától kezdődő hatállyal, a befizetés­kor érvényes adópeng­ő jelző­szám szorzatának megfelelő összegben szedetnek be. Felhívjuk az érdekelteket, hogy fentebb felsorolt díjaknak, az 1946 évre járó összeget, vagy,a különbözetét a város házipénz­táránál saját érdekükben mi­előbb fizessék be. Hunvásárhely, 1946 április 27. ALBERT IMRE polgármester­­. ---------«0»--------­Hirildmén­y« a májusi tinom­liszt fejadag megállapításáról. Május havában a kenyér­­jegyek és a kenyérlisztje-­­gyek finomliszt szelvényeire az első és második héten szelvényenként 25 dkg fi­nomlisztet, a harmadik és negyedik héten pedig szel­vényenként 25 dkg tengeri­lisztet kell kiadni a keres­kedőnek. Hódmezővásárhely, 1946 április 211. Ábrahám Imre

Next