Alföldi Ujság, 1946. június (2. évfolyam, 120-142. szám)

1946-06-01 / 120. szám

2 zéséről és a gépeik kijavításá­ról. A közellátásügyi miniszter a földművelésügyi minisztérium kérésére lehetővé tette, hogy a cséplőgéptulajdonosok kerese­tüknek 15 százalékát javítási cé­lokra szabadon felhasználhas­sák. Nagyon nagy hiány van csép­­lőgépeknél gépszíjakban, ereik­nek a pótlása rendkívül nehéz. A földművelésügyi minisztérium itt is igyekszik segítségre lenni a hozzáforduló cséplőgéptulaj­­donosoknak. Célszerű volna ter­mészetesen, ha normális béke­éveknek megfelelő módon csép­lés utáni fizetésre kaphatnának hajtószíjakat, vagy hevedereket a cséplőgéptulajdonosok. Van olyan, elgondolás, hogy egy je­lentősebb hitelművelettel oldjuk meg ezt a kérdést cséplés előtt. A vidéki cséplőgéptulajdono­sok vidéki hatóságok nagyon sok mindent rendbeh­ozhatnak saját kezdeményezésükből. Min­denképen rendbe kell hoznunk a cséplőgépeket cséplés előtt, hogy a betakarított gabonának gyors elcséplése biztosítva le­gyen és az őszi munkához tel­jes erővel, külló időben, hozzá­láthassunk. ——«Q»—— ■ -----­Szövetkezetek biztos alapja Ma ismét tele van a leve­gő a szövetkezeti gondolat­tal. Dánia, Hollandia és más külföldi ország példájára mutatnak rá a politikai pár­tok, de egyes politikusaink is, „amikor a szövetkezeti eszmét akarják magyar ta­lajba átültetni. Bár nálunk sem új a szövetkezeti esz­me, most akarnák mégis úgy megvalósítani, hogy az elkövetkező béke idején a magyar gazdasági életnek egyik fontos szerve legyen. A szövetkezetekkel azt a célt kí­ánnák szolgálni, hogy a ter­melést helyesen irá­ny­ítsák, a termelés haszna ne a közvetítő kereskede­lemé, hanem azé legyen, aki a termelő munkát végzi s a szövetkezet a tagok téli foglalkozását is biztosítsa. Minden szövetkezetnek te­hát beszerző, termelő és értékesítő szövetkezet len­ne.. Ám mi nem erről aka­runk most beszélni, hanem a szövetkezetek biztos alap­járól. Készül,úgyis a szövet­kezeti törvény, az sok min­denre ki fog majd terjedni. Mi arra akarunk rámu­tatni, ami, nálunk eddig nem volt a szövetkezetek­nél szempont. Sőt, éppen az ellenkezője történt. Vé­leményünk az, hogy ezért nem lelkesedik a magyar nép a szövetkezetért. Pedig a múltban is volt és ma is van nálunk szövetkezet. Itt Vá­sárhelyen legalább öt hat csipp-csupp, kis szövetke­zet tengődik, topog s pró­bál megerősödni. De, sajnos itt egészen más világ van, mint Erdélyben — hogy magyar példánál maradjunk — a székelyek között. Itt is, ott is vannak szö­vetkezetek, de egészen más egy-egy itteni szövetkezet, mint bármelyik ottani. Itt nálunk — legalább eddig az volt a szokás — hogy szö­vetkezetet vagy pénzes em­berek csináltak, vagy azok, akik csak azért csináltak szövetkezetet, hogy ott ve­zérigazgatók vagy legalább­­ igazgatók akartak lenni, főleg és legelsősorban a te­kintélyes jó fizetésért, az­után pedig egy kicsit a mél­­tóságos címért. Ezzel szem­ben az erdélyi székely szö­vetkezeteknél sem a pap, sem a jegyző, sem pedig a tanító hivatalt, állást nem kaphat, de ha akar, ingyen dolgozhat a szövetkezetnek. Vagyis, amig nálunk a szö­vetkezetek minden hasznot és jövedelmet eladminisz­­tráltak, igazgatói és más fizetések címén, addig a székely paraszt maga irá­nyítja és vezeti a maga­ kis szövetkezetét s a munka gyümölcsét, a termelés hasz­nát nem a vezérigazgatók s mások vágják zsebre, ha­nem az valóban a tagoknak jut, így a székelyföldi szö­vetkezetek csakugyan erő­sítik a népet, mert árszabá­lyozók — ami szintén lé­nyeges kelléke volna min­den szövetkezetnek — s emeleti még hasznot hajtók is. Nálunk a Hangya, a Fu­­tura, a Tisztviselők szövet­kezete és más szövetkeze­tek eléggé bizonyították, hogy itt a szövetkezeteknél nem a tagok, a közösség érdeke volt a fontos, ha­nem a vezér és egyéb igaz­gatók busás jövedelme, aem odajuttatta a legtöbb nagy garral hirdetett szövetkeze­tet, hogy állampénzekkel kellett tömködni s megmen­teni a csúfos bukástól. Most tehát a demokrácia idején, de okulva a múltak tapasz­talatán is, ne a hangos szó­lamok, az ilyen meg olyan „kereskedelmi tapasztalat“, meg a messzenyúló (sok­szor csak kitalált) úgyneve­zett „külföldi összeköttetés“ legyen a fontos, hanem az a becsületes és emberséges cél, hogy a szövetkezet va­lóban a tagok s a magyar gazdasági élet érdekét szol­gálja s a hasznot már elő­re nem osztják el úgy, hogy abból a tagoknak sem­mi se jusson, de néhány ember nagy fizetést kapjon a szövetkezet­­ igazgatá­sáért. Az így alapított szö­vetkezet nem lesz soha szö­vetkezet, hanem az embe­rek kihasználása. Pedig a tiszta demokrácia ne tagolja szét a társadal­mat, hanem hozza közelebb egymáshoz az embereket. Ez okból a demokráciában alapított szövetkezet még politikai szempontokat se kövessen, hanem alakul­jon meg s induljon meg a maga erejéből, pusztán őszinte lelkesedésből s a tagok egymás közötti sze­retőtéből. Úgy, mint az a csermely, amely folyóvá, majd folyammá, később pe­dig egész tengerré dagad s büszkén ringatja hátán a jólétet, a boldogságot jelen­tő óceánjárókat... Gracza János. „ALFÖLDI UISAe_ Mms&RxaammKJBKDm A parasztság nagyszerűen teljesítette kötelességét — mondotta Takács Ferenc elvtárs a rendkívüli közgyűlésen Karácso­n­y­i Ferenc főis­pán elnökölt pénteken az­on a rendkívüli közgyűlésen, amelyet a Szociáldemokrata Párt kérel­mére hívott össze a polgármes­ter. A közgyűlés tárgysorozata erősen érdekelte a pártokat, mert az egyes pontok tárgya­lásánál több felszólalás hang­zott el. A rendkívüli közgyűlés jelentőségét sokban emelte az, hogy Takács Ferenc, földmű­velésügyi államtitkár is részt vett a közgyűlésen. Egy alka­lommal, amikor különös elisme­réssel szólt a parasztság vég­zett munkájáról, a kisgazdapárti városatyák a beszéd elhangzá­sa után megtapsolták. A rendkívüli közgyűlés egyéb­ként­ a főispán megnyitó szavai­val kezdődött, ami után Kará­csonyi Sándor, a Kisgazda­­párt részéről kért napirend előtti felszólalást, amelyben a május 21-iki zavargást tette szóvá. Vé­delmet és intézkedést kért arra nézve, hogy a város életében hasonló eset ne­ forduljon elő. Miután a kérdés nem tartozott a rendkívüli közgyűlés elé, az el­nöklő főispán további felszóla­lást nem engedélyezett az ügy­ben. A közgyűlés ezután tudo­másul vette, hogy Erdei Ist­ván elvtárs lemondott a bizott­sági tagságáról s helyébe a polgármester dr. Losonciy Endre párttitkár­ hívta be a tör­vényhatósági bizottságba. Az elhagyott lovak ügyében Posztós Sándor elvtárs ter­jesztett elő indítványt, de mivel a kérdést legutóbb miniszteri rendelet tisztázta, maga is a tanács javaslatát fogadta el. Tárkony Szűcs Ferenc kis­gazdapárti és K­ó­s­z­ó Imre, kommunistapárti szólalt fel. Majd Kiss Pál polgármester mutatott rá arra, hogy a város a válto­záskor maga mentett meg sok lovat és más jószágot s a meg­szálló csapatok beleegyezésével gyengébb állatokat adtak he­lyettük. Ezért — mondotta — elismerést érdemelne a város, nem pedig kritikát. A lovat min­den esetben visszaadták a volt gazdájának, ha jelentkezett érte. Most 44 lova van a városnak, de­ ezekre állandóan szükség van. A közgyűlés a tanács javas­latát fogadta el. B­e­n­k­e Imre elvtárs tett in­dítványt arra nézve, hogy a ki­osztott földeket telekkönyvez­­zék az új tulajdonosok nevére, mert a bizonytalanság a terme­lést akadályozza. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács pártoló javaslatát. Juhász Pál elvtárs a város téli tűzifaszükségletének bizto­sítására tett javaslatot. A ta­nács előterjesztése az volt, hogy a kérdést a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter akarja megoldani, ellenszolgáltatási alapon. A tanácsi előterjesztést a közgyűlés tudomásul vette. Benk© Imre elvtárs a jóváté­­teli és beszolgáltatási rendszer ügyében tett javaslatot, melyre a tanács előterejsztése az volt, hogy mindkét kérdést miniszteri rendelet szabályozza. Benke elvtárs után Takács Ferenc földművelésügyi állam­titkár szólalt fel, aki rámuta­tott arra, hogy a kormány ara­tás után jó pénzzel akar fizetni a gazdáknak, amiért aztán ipar­cikkeket vásárolhatnak. Utalt arra, hogy a beszolgáltatás után a gazdának körülbelül 30 szá­zalék marad meg, ami nem sok. De főleg azokon a szegény em­bereken kell segíteni, akik ma­guk és családjukkal művelik a földet s az országban ez a pa­rasztságnak legalább kéthar­mad része. A parasztság — mondotta — nagyszerűen végez­te kötb­ességét, mert a munká­jának nem látta ugyan az ered­ményét, mégis dolgozott. Arra törekedjenek tehát a pártok, hogy a városból ellenérték nél­kül semmi ki ne menjen és kap­jon a város a terményekért szá­nét, tűzifát és iparcikket. Ebből a parasztság is részesüljön és jó pénzt kapjon azért, amit be­szolgáltat. Az állam fizesse ki a régi beszolgáltatásokat s a pa­rasztság szükségletét biztosítsa. Takács elvtárs szavait a kis­gazdapárti sorok nagy figyelem­mel hallgatták meg s amikor bevégezte beszédét, éljünken megtapsolták. Az ügyhöz még többen hozzá­szóltal­, majd a közgyűlés mó­­dosító javaslatokkal együtt el­fogadta a tanácsi előterjesztést. Ugyancsak nagy érdeklődést keltett a város ínségesemül megsegély­ezése, melyre nézve 3620—1—1946. k. sz. 267 HIRDETMÉNY a június havi kenyér és lisztfejadag - megállapításá­­ról. A közellátásügyi minisztérium és annak végrehajtó szerve, az országos terményhivatal enge­délyezése alapján a közellátási hivatal rendelkezésére álló készletek mennyiségének s ará­nyának figyelembevételével, — az országos szükség ellenére, — úgy kenyérben, mint kenyér­­lisztben azokat a fejadagokat sikerült megtartanunk június ha­vára is, amelyek május havá­ban voltak. Tehát június havára a kenyér­adagok nagysága, a kenyér sü­téséhez felhasznált lisztfajták aránya, valamint a kenyérliszt­­nek lisztfajtánként való megosz­tása változatlan marad. A finomlisztből azonban a jú­nius havi finomlisztszelvény el­ső három heti szelvényére szel­vényenként 25 deka finomlisztet szolgálnak ki a kereskedők és csak a negyedik hétre adnak ki 25 deka tengerilisztet Azoknak a kenyérlisztjegye­­seknek a részére, akik bebizo­­nyítottan tanyai lakosok, az egész havi összes lisztszükség­letet egyszerre adhatják ki a ke­reskedők. Hunvásárhely, 1946. május 28. Dr. ÉGETŐ ERNŐ tanácsnok. -----«O»----­Hódmezővásárhely thj. város termény és jóvátételi hivatala 322-1946. 1. sz. 282 Tárgy: Jóvátételt és kötelező be­szolgáltatást nem telje­sítő termelők ellen a legszigorúbb eljárás megindítása. HIRDETMÉNY Megállapítom, hogy az 1946. évi jóvátételi sertések, továbbá az 1945—46. gazdasági évre ki­vetett kötelező beszolgáltatást, valamint az elszámoltató­­i­ Simon Sándor elv­társ nyújtott be indítványt. A tanácsi előter­jesztés részletesen ismertette mindazt az intézkedést, amely az ínségesek megsegélyezése terén történt. Takács Ferenc: Az igazság az, hogy ez szociálpolitikai kér­dés s ezért ezt nem társadal­mi úton, hanem intézményesen kell megoldani. A demokráciá­nak foglalkozni kell ezzel a­ kér­déssel s nekünk, mi két munkás­pártnak, kötelességünk ez, mert a szociálpolitika kormányzati és városi feladat. Diószegi Ferenc, a szak­­szervezetek titkára itt közbe­szólt: — A munkások a demokrá­ciában még nem kaptak sem­mit! Erre Takács Ferenc így vála­szolt: — Ebben a két Ferenc is fele­lős. Már­mint én és Diószegi elvtársam. A munkásságnak ne­velés kell és különösen új szak­­szervezetek adjanak komoly nevelést. Helyes útra kell ve­zetni az ügyet és intézménye­sen kell a szociálpolitikát meg­­­oldani. A közgyűlés további lefolyá­sát holnapi számunkban ismer­tetjük. zottságok által zárolt készletek beszállítását­­a termelők jelen­tős része többszöri felhívás da­cára nem teljesíti. Ezen­ kötelezettségeik teljesí­tésére a hivatal már a­ törvé­nyes kereteket meghaladó mér­tékben úgy hirdetmény, mint egyénenkénti felhívás útján több alkalommal hívta fel s ennek dacára­­az érdekeltek a törvé­nyes rendelkezéseket ügyeimen kívül hagyva, azt úgyszólván szabotálják. Ezen eljárásokkal a felelős kormányt a Vörös Hadsereg felé jóvátételi és ellátási kötelezett­sége teljesítésében súlyosan akadályozzák, de ugyanakkor igen komoly mértékben veszé­lyeztetik az ellátatlan lakosság országos ellátását is. Felsőbb utasítás alapján és fenti okok arra kényszerítették a hivatalt, hogy a jóvátételi ser­téseket be nem szolgáltató ter­melők közül több személy azon­nali letartóztatása mellett a leg­súlyosabb büntetőeljárásra, azaz elzárásra kellett javaslatot ten­nem. Utolsó esetben hívom fel a termelőket, hogy mindazok, akik a kötelező beszolgáltatásnak továbbá a kiküldött bizottságok által náluk kijelölt jóvátételi sertések, valamint a zárolt készletek be­szállítá­sának ez­ideig nem tettek eleget és ezen kötelezettségüket 48 órán belül minden további felhívás bevárá­sa nélkül nem teljesítik, úgy el­lenük egyidejű előállításuk mel­lett az elzárás büntetés kisza­bása iránt teszek kivétel nélkül javaslatot. A termények továbbra is a kijelölt gabonakereskedőkhöz, a sertések pedig a városi mázsa­házhoz szállítandók be. Hunvásárhely, 1946. május 31. Ifj. KOVÁCS hiv. vezető -----.o.----­

Next