Alföldi Ujság, 1946. július (2. évfolyam, 143-168. szám)

1946-07-02 / 143. szám

1. évfolyam, 143. sz. Hódmezővásárhely,­­ Szociáldemokrata pártlap­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth* Közös békemunka: a Nyugattal és Kelettel együtt Írta: Kéthly Anna Álmodozók és józanok, mind­két fajta emiatr joggal tételez­hette fel az első világháború után, hogy végre befejeződött az­ emberiség barbár korszaka. Annyi értelmetlen áldozat után, talán úrrá lesz az értelem. Ez a gondolat foglalkoztatta azo­kat, akik az első világháború romjairn a kibontakozást kerül­ték. Ezek a feltevések igen gyor­san cáfolatot kaptak. A béke­­szerződések, amelyek a bősz­­szúványra épültek, az új és a tömegek előtt tetszetős ideoló­giát amelyekbe a történelmi idejüket túlélt gazdasági erők elrejtőztek, az ellenforradalmi mozgalmak, újabb néhány év­tizeddel meghosszabbították a zűrzavart. A második világháború után úgy érezzük, hogy a mi köte­lességünk a szörnyű folyamat befejezése. Az angol munkás­párti külpolitika vezetője­, Je­­vin külügyminiszter, néhány nappal ezelőtt így foglalta ösz­­sze a szocialisták feladatát: «Ha nem akarunk többé totális háborút, totális békét kell csi­nálnunk !» A józan emberi ér­telem ma már világosan látja, hogy az emberiség békés együtt él­és­éneke, gazdasági lehe­tőségei, társadalmi és történel­mi előfeltételei már kialakultak. Mi szociáldemokraták, akik a békét értelmi és érzelmi alapon, egyforma fele­lőss­éggel igyekez­tünk megteremteni, úgy érez­zük, hogy a béke teremtéséhez elsősorban vissza kell állítani a népek, országok és egyének kö­zött megbomlott bizalmat és megbecsülést. A második világ­háború, a fasiszta diktatúra mód­szerei olyan ködfüggönny­­ vet­ték körül országunkat is, amely Keleten az orosz határnál, Nyu­gatom a Rajnánál ért véget. A felszabadító Vörös Hadsereg megsemmisítette ezt a ködfü­g­­gönyt. Szakasits Árpád elv­társ künnjárt néhány héttel ez­előtt Moszkvában, ebben, a ha­talmas szocialista fővárosban, am­elynek életéről a m­ag­yar köz­véleménynek alig volt tudomá­sa. Jó volt hallani beszámoló­ját az elmúlt évek rágalmazó hadjáratai után, arról az ország­ról -amely ország végeredmény­ben úgy megerősítette belső rendjét, hogy a második világ­háború megpróbáltatásait egyet­len belső törés nélkül viselte el. Az angol munkáspárt meghí­vására én Nyugatra indul­am el. Hármas felada­tal megbízva. Az első: személyes kapcsolatok felújításával és megerősítésé­vel el kell indulnom a bizalom, a megbecsülés helyreállítására. A második feladat az volt, hogy a felszabad­uás után nekiinduló demokratikus építő munka va­lódi képét ismertessük meg a világ sorsával foglalkozó fele­lős tényez­kkel a nyugati orszá­gokban. Nyugaton és az Óceá­non túl is egy új politikai emig­ráció alakult ki, a letűnt rend­szerek érdek­ltjei verődtek ösz­­sze egy csomóba. Ezek hamis képet festenek a magyar demo­kratikus átalakulásról. A ma­gyar demokrácia ellen hadako­zó új politikai emigráció ha­talmas összegek ízlett rendel­­kezik­.­ Mi mindent elkövetünk, hogy a munkánkról, eredményeinkről, bajainkról tiszta és érthető ké­pet adjunk azoknak, akiknek tudniok kell minderről. Harma­dik feladatom az loli, hogy megnézzem a munkáspárt mód­szereit, küzdelmeit A munkáspárt tevékenysége négy munkaterületért jelentkezik. Gazdasági feladatokat hajtanak végre, megerősítik a szociális biztonságot, átszervezik egész­ségügyüket és új alapokra fek­tetik a közoktatást. Ennek a forradalmi átalakulásnak per­sze hatalmas költségei is van­nak. Az angol munkáspárt leg­jobb közgazdasági szakértői ál­tal megszerkesztett költségvetés igen magas létminimumot álla­pít meg. De ez b­elül olyan­ ag­resszív tételeket, hogy az adóztatás egy bizonyos fokán egy angol font (20 shilling) jö­vedelemből 10 shillinget elvesz­nek adóba. Az adóbevételek több mint háromnegyed rész® egyenes adókból származik, örökösödési adójuk oly magas, hogy va­lamely nagy vegyen öö­köse gyakorlatban alig jut va­lamihez. A munkáspárt külpolitikája, a világbéke feltét­­el megterekülé­sének alapján áll. A munkás­párt és a munkáskormány min­den erejév,­­ arra törekszik hogy a megértést és az együttműkö­dést szolgálja. Azok­ a reakciós álmodozások és intrikák, ame­lyek az angol munkáskormány és a Szovjet­ Unió összeeeszé­­sére spekulálnak már megkap­ták a választ azokban a felszó­lalásokban, amelyek az angol kép­vise­lőházban és az angol mant­ó-párt kar gem­ zu sem, o’­­hangzot tak. Csak visszafelé nem. — .Ezt az akaratot fejezi ki az omol köz­vélemény többsége ami o- a ví­vták és kritikák pergőtüzében dolgozó angol munkáskormány­­ra figyel Mi magyarok, akik most ép­­­űk valóságos és szim­­bólikus ukrn’-at, ami­­ömk­­szünk, hogy ezek az utak Nyu­gat ér. Kelet világával, a közös békemunka világában egybe­­fus­sanak. A magyar parasztot ünnepelték Szegeden, aki Péter-Pál napján elhozta az­éj kenyeret Tildy Zoltán köztársasági elnök és Nagy Ferenc miniszterelnök beszéde Péter és Pál ünnepén Sze­gedről, a környező városok­ból és falvakból százezer­nél több földmivelő gyűlt egybe Szegeden, mert a szomszéd városban rendez­ték meg a Kenyér­ ünnepét. Természetesen Hódmezővá­sárhelytől főleg vonattal, míg Csongrád­, Békés és Csanád megye községeiből igen sokan kocsival mentek el az alföldi metropolisba. Igen sokan magyar ruhába öltöztek és a színes felvo­nulás valóban megkapó volt Magyar Testvéreim! Úgy érzem, hogy ez a felvonulás igazságtétel elsősorban a munka és a munkás megbe­csülése mellett. Bőséges időkben kevesen gondoltak a szántó vető ember mun­kájára. Most a városi ember gondja is kint van, veletek együtt a földeken. Az ipari üzemekben, a bányák mé­lyén lesték munkájok ered­ményét. Ma kell legjobban becsülnünk ezt a kenyeret, most, amikor kevés van be­lőle. Ma a dolgozó , em­be­ s a többezer kocsi másfél óráig vonult az utcákon és tereken át a Kenyér-ünnep színhelyére. Az emelvényen a magyar köztársaság elnö­ke, Tildy Zoltán foglalt he­­lyet és körülötte csoporto­sult a politikai élet­­ek ki­tűnősége, így mindenekelőtt a kormány tagjai, Nagy Fe­renc miniszterelnökkel az élen. Mindenekelőtt Tildy Zol­tán köztársasági elnök üd­vözölte az egybegyűlteket s ezeket mondotta: téke ez az ország. Az új magyar világ meg fogja be­csülni azokat, akik dolgoz­nak,­­ dolgoznak kint a földeken a napsütés alatt, dolgoznak a műhelyekben, a bányák mélyén és a szel­lemi munkát teljesítő helye­ken. Országot építünk, to­vább, amely a tiétek lesz. Boldog, szabad és független Magyarországot! A köztársasági elnök sza­vai után Nagy Ferenc emel­kedett Szólásra, nak ezentúl még egyéb je­lentőségei is. Mi vagyunk azok, akik először tudtuk megteremteni a személyes kapcsolatot a világ sorsát intéző nagyhatalmak veze­tőivel. A belpolitikai helyzet — Ahhoz, hogy külpoliti­kánk eredményeket hozzon, bizonyos belpolitikai maga­tartás meghatározására is szükség van. Szükséges az, hogy a magyarságnak min­den közéleti megnyilvánu­lása a tiszta demokrácia szellemében történjék.­­ Bármilyen nehéz az életünk és a sorsunk, vál­lalnunk kell, mert a múlt a mi számunkra a letűnt nap, a demokrácia a felkelő nap. Küzdeni kell minden erőnk­kel a reakció ellen. Küz­deni minden olyan jelenség ellen, amely a fasizmus ma­­­radványaiként itt-ott mutat­kozik. El kell követni min­dent,­ hogy a magyar de­mokrácia útja sima és egyen­letes­ legyen. Én csak azt kérem a magyar néptől, fe­szítse meg továbbra is min­den erejét, azért, hogy a magyar fölemelkedés egy pillanatra se lankadjon el. A miniszterelnök beszéde láthatóan mély hatást tett mindenkire. Egyébként az ünnepséget a rádió közve­títette. A köztársasági elnök beszéde Nagy Ferenc a helyzetről . Most, hogy itt van az új kenyér, a magyar kor­mány nevében igazi hálával és szeretettel köszönöm meg a földműves népnek az ál­dott új kenyeret, egyben megígérem itt Magyarország dolgozó társadalmának, hogy az új kenyérből igazságo­sabb és nagyobb mértékben fog részesedni Magyaror­szág minden dolgozója. A magyar földműves nép meg­tette a maga kötelességét. A magyar föld népében, a magyar parasztságban még nem csalódott soha senki, s ez az új kenyér bizonyítéka annak, hogy a jövőben sem fog csalódni. Az új kenyér­rel együtt megjelenik az új pénz, a forint is, amelyre már terveket építhet, amely­nek alapján számításokat végezhet a társadalom min­den dolgozója. A nyugati tapasztalataink . Úgy éreztük, hogy a magyar kérdéseket, a­­ma­gyar békecélokat személye­sen kell felvetnünk a nagy­hatalmak kormánya előtt. Első utunk az Egyesült Ál­lamokba vezetett. El­mondot­­ tuk, hogy szégyen lenne, ha fennmaradhatna továbbra is az az állapot, hogy Európa kellős közepén 650 ezer Csehszlovákiában élő ma­gyar az örökös rettegésnek és az örökös félelemnek az állapotában maradna. El­mondottuk, hogy nincs a vi­lágnak még egy országa, amelyet akkora háborús veszteség ért volna közgaz­dasági téréig, mint Magyar­­országot. Kéréseink felveté­sét megértéssel hallgatták az Egyesült Államokban, ké­sőbb pedig Angliában, Lon­donban is.­­ A külügyminiszterek most tárgyalják végig az egész világ békéjét és min­den problémáját. Az egyszer már megtörtént döntést nem szívesen veszik újra elő. A tárgyalások során felkeres­tük a Szovjet Unió külügy­miniszterét, Molotov­­at is és ajánlottuk, hogy járuljon hozzá a külügyminiszterek értekezlete, hogy mi ma­gunk lehessünk a magyar békecélok újra kezdeménye­zői a külügyminiszterek ér­­tekezlete e ott. Előterjeszté­sünket a nagyhatalmak meg­fontolás tárgyává fogják ten­ni. De vann­ak a látogatás­ Ország­tyéfság Deszk községben a szerb lakosok nem akarták be­szolgáltatni a fegyvereket. Riadó autón mentek át a szegedi rendőrök, akik fel­kutatták az eldugott puská­kat és revolvereket. A fa­luban teljes a nyugalom. Szegeden „új divatba“, kezdtek a fiatalok. Nagy le­ányok és 16—21 éves fiúk is mezítláb jelentek meg az utcákon, a Széchenyi­ téren. Egyébként, mondjuk térd­től fölfelé, épúgy felöltöz­tek, mint régebben szokták ilyen kánikulai hetekben, a városban. A szentesi Purgly Tamás volt huszárszázados hábo­rús és népellenes bűnügyé­­­nek főtárgyalását a szegedi népbíróság elnapolta. Az algyői, hídépítők ja­vára a szegediek szépen adomány­oztak. Egyik gaz­daság hat birkát, a paprika­malmok 10 kiló őrött pap­rikát, a dolgozó munkások egy része heti fizetésüket

Next