Alföldi Ujság, 1946. december (2. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-01 / 271. szám

IS. évf. 224, ax. Hódmezővásárhely, iS4i6 december 1, vasárnap. 'iiiHiiwii iHiii1! I1 ............... nnirnu iinifTsiwi Szociáldemokrata pártlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap reggel I Szerit, és Madóhivaiaí'Kossuíto-tér. Telefon: 39. Ara 30 fillér. A SZOCIALISTA 1VŐ KÖTELESSÉGE Tárkány Szűcs F a vásárhelyi Kisgazdapárttal dek óta kitűnően levizsgázott igazi ellenzéki: Tárkány Szűcs Ferkó bátya egyetlen ép sze­mét, mikor oda és máshova be­toppanva, a Mépi közismert nyüzsgőket találta. A volt Horthy terror tapsclóit, akiknek orosz^ láhérdemük volt a 19-es Nagy Dezső-tanyán elföldelt félszáz szocialista elfelejtésében. Akik Gömbös, Zadravetz «szegedi gondolatát» jobban ápolták, mint eltakarták. Akik műrostos kis­gazdapártot játszottak, csakúgy, mint kereszténykurzust, MÉP-et, népet, ds főleg gazdurai Sehol Európában nem alakult ki annyi­ra a felest-bérlőt-harmadost ügy­véddel és kapitalista törvény­­magyarázattal kihasználó em­­ber-tipus, mint éppen Vásárhe­lyen. Ezek a nagy tanyára csak azért és olyankor szagoltak ki, hogy vesz eked jenek, hajcsár­tempót diktáljanak. Egyébként városi házaikba, mint hörcsö­gök a fészkükbe, hordották a termést és élték a maguk vilá­gát, dosztig ételLel-itallal. így él­tek ők, évszázad óta rendíthe­tetlenül, több százan bár, de épp elegen ahhoz, hogy ural­kodjanak közel hatvanezer dol­gozón. És érthetően igen-nagyon gyű­lölték Tárkány Szűcs Ferencet, az örök ellenzékit. * Most amikor a helyi Kisgaz­dapárt nagyválasztmánya kivé­telesen, még Pfeiffer Zoltán fő­irányító tanácsa ellen is, a leg­fiatalabb «eszük1» javaslatai­ra: egyhangúlag kizárta a párt­ból Tárkáhy Szűcs nemzetgyű­lési képviselőt, a lobogó tűz és a helyi özönvíz összeférhetet­lensége fényesen beigazolódott Kétségtelen, hogy T. Sz. F. or­szágos pártja szellemében, Nagy Prága nem feiet... A „Világosság“ írja: Hi­vatalos kelyről közük, hogy a csehszlovák kormány a tiltakozó jegyzékre, ame­lyet a nagyhatalmak külügy­minisztereihez és a cseh­szlovák kormányhoz küldöt­tünk, megtagadta a válasz­adást és kijelentette, hogy ilyen jegyzék tárgyalásá­ul jugoszláv köztársaság egyéves fordulója Ferenc akarata szerint valóbb** és meggyőződésből együttHK*­­radt a Baloldali Blokk helyi pártjaival és szakszervezeteivel, koalíciós együttműködő alapot*. A helyi baloldali pártok isimart feltétele utón n©m is tehetett mást, mint amit tett. Azeabeo* a hangsúly nem ezen van, ha­nem azon, hogy a Kisgazda­párt helyi szervezete vezetéséi a régi, minden kormányt, Bün­den olyan áramlatot kiszól gcSö emberek ragadták magukboc, akiknek 16 év óta semmi kap­csolatuk nem volt a: Tildy—3oj­­csy-Zsilinszky:—Nagy Fattme szellemében'országépítő Kisgaz­dapárttal! Igen, ezen van a hangsúly és ha így látjuk bkö az eredmények hátterét, aflöw* tűnik ki, hogy voltaképen Tór­­kdny Szűcs Ferenc van bonnié a haladó szellemű, a koalícióé mélységesen akaró, a BalolckA Blokk pártjaival agyiittépítőt Független Kisgazdapártban s eb­ből az együttműködésből a vá­sárhelyi Kisgazdapárt mai vW- zető-klikkje s a maradi, ásol* a múlton kérődző «nagy vá­lasztmánya» van kizárva. Aminthogy ennek a valóságos helyzetnek a jelenségei rövide­sen és szerfölött élesen kiütköz­hetnek, föltéve, ha a mai kerék­kötők helyeiket a dejnokráatol szerint megbízhatóbb és valódi kisgazdáiknak át nem adják Azt irta egyik müvében Ibseb, a nagy norvég író, hogy aa a legerősebb ember, aki egyedA áll. Ma, a mi kis városunláaan is talál ez: Tárkány Szűcs Jfe­­rénc nemzetgyűlési képviselő mindenesetre; egyedül is erő­sebb, mint pártjának ama ve­zetői, akiket föntebb bemutat­tunk. 1 ; : I IJ I . ' i kJ hoz nem járul hozzá, tekin­tettel arra, hogy ez a tilta­kozó jegyzék a köztársaság belügyeibe való beavatko­zást jelenti. A válasz ter­mészetesen maga után von­ja, hogy a csehszlovákiai magyarság üldözése tovább tart. —«o»— Szocialistának lenni, nem egyszerű és nem könDyű dolog. Az, hogy valaki be­lép a pártba, még nem je­lenti azt, hogy már szocia­lista is az illető. Ma szocia­listának lenni komoly köte­lesség és nehéz feladat. Hi­szen éppen most láthatjuk azt, hogy a régi rendszer köunyenélő haszonélvezői, akiknek soha nem volt fon­tos a dolgozó magyarság sorsa, mindent elkövetnek, csakhogy megbuktassák a demokráciát és vele a szo­cializmust. A sok kísérlet közül, amit tervszerűen agyaltak ki, csak egyre mu­tatunk rá: a forint ellen való támadásra. Mindezt azért teszik, hogy a maguk léha életét tovább biztosít­sák és a magyar dolgozó kát megint rabigába hajtsák. Ne legyen itt élet, ne legyen itt fölemelkedés, ne legyen a dolgozónak jobb sorsa, de legyen tovább is kizsákmá­nyolt, elnyomott, éhbérért dolgozó, tengődő áldozat. A Szociáldemokrata Párt ezért mondja azt, hogy an nak a rendszernek, amely a háborúval magára gyújtotta a házat s a romok alól most föltápá8zkodni próbál — még egyszer ebben az or­szágban nem szabad föltá­madni. Itt a dolgozók nem adják ki kezükből a hatal mat és mert dolgoznak, al­kotnak, — mindegy, hogy bányában, gyárban, műhely­ben, szántóföldön, vagy az irodában, — amivel újjáépí­tik. az országot, még egy szer nem ülhetnek a nya kukra azok, akik sohasem a közösségért éltek, hanem mindig és mindenben a ma guk hitvány, önző érdekét szolgálták. Persze, hogy ez fáj nekik és mindenképpen vissza akarnák szerezni régi hatalmukat, amikor megint elnyomók és kizsákmányo­­lók lehetnek. Ezért van annyi akadálya az újjáépí tésnek s ezért van résen minden igazi szocialista, hogy ezer akadály ellenére is, megteremtse azt az új viiágot, amelyben a dolgo zónák több lesz a becsülete, jobb lesz a sorsa és szebb lesz az élete. Ebben a törekvésben és ebben a munkában hárul nagy és komoly kötelesség a szocialista nőre. hiszen ő is — bárhol teljesíti is ne héz szolgálatát — a dolgo­zók közé tartozik, mert az 6 munkája, az ő lelkese dése is érték a közösség szempontjából. Ma pedig, — mert a háborút elvesz­tettük — az ország romok ban van és a romokból kell új életet, de szebb és jobb életet teremteni a réginél. Olyan szebb és jobb életet, amely a nő sorsát is köny­­nyebbé és boldogabbá va­rázsolja s kiemeli régi hely­zetéből. Ma a nő is szabad, nem­csak a férfi. Ma a nőnek is joga van a szervezkedéshez s a nő is részt vehet ma a politikában, éppen úgy, mint a férfi. Több, vagy kevesebb joga egyiknek sincs a má­siknál, tehát a nő is el­mondhatja, ami fáj neki, amit kíván s ahogy saját maga és mindnyájunk sor­sát egészen másnak szeretné látni. De ehhez az kell, hogy a nő is kilépjen a maga el­vonultságából s akármilyen munkát végez, — mert az is a közösségért történik — merje és tudja megmondani azt, ahogyan ezt a rom országot újjáépíteni maga is kívánja. Az igazi szocialista nő nem bújik el tehát a világ elől, hanem átérezve saját értékét és kötelességét, résztvesz maga is abban a munkában, amely a jövőt építi nemzetünk számára. Ha sok is a gondja, ha tö­mérdek is a dolga napról­­napra, mégis tud hetenként néhány órát szakítani, hogy ott legyen a szocialista nő­szervező bizottság ülésén, ahol nemcsak ő, de száz és száz nőtársa, eszmét cserél, vitatkozik s előáll azokkal a szép, nemes és nagy gondolatokkal, amelyek, megvalósulása esetén az egész nemzet boldogabbá lehet. Az igazi szocialista nő, — hiszen már a lelke is olyan — nem csügged soha és ha ma nehéz is a sorsa, nem lamentál, nem szitkozódik s nem a demo kráciát okozza mindezért, hanem elnyomja magában a keserűséget s odaáll a szer vezetbe, mert jól tudja azt, hogy a párton keresztül s a párt munkája következtében várhatja ő is a szebb, a boldogabb, a tisztább jö­vendőt. Ma különösen nem köny nyű szocialistának lenni, de ha megvan hozzá a nő hite és mélységes akarata, ak­kor minden akadály leomlik és a romok helyén meg valósul a dolgozók szocia lista országa. Ezt vésse szi­vébe s erre törekedjék ma minden szocialista nő, mert ez szent és komoly köteles­sége. Gr. J. Különös történet. Ha Mikszáth élne, politikai karcolatot inut róla. Az eset annál inkább ér­dekli a vásárhelyieket, mert ez csak a mi kis városunkban tör­ténhetett meg. Aminthogy ha­sonlóról nem is tudunk. Kezdjük el ott, hogy Tár­kony* Szűcs Ferenc, a tipikus «benszülätt» vásárhelyi, kora ifjúsága óta érdeklődött a köz­­ügyek iránt. Született ellenzéki» Ez pedig — igen fontos körül­mény — sok vásárhelyinek nem tetszett. Ezt a tiszta magyar vá­rost évtizedek óta olyanok nyer­­gelték meg, akik az úri Magyar­­országot próbálták magasitanij! Játszották a derék dzsentrit, tör­tettek és csörtettek Pest falé, gyűlölték az ilyen fogalmak tar­talmát: «szociális fejlesztés», «társadalmi egyenlőség», «de­mokratikus irányzat». Tárkány Szűcs Ferenc bizony nemcsak a .városban, nemcsak az olvasó­körökben, hanem a városházán, sőt — micsoda bűn volt ezi. — még a Gazdasági Egyesület­ben is kimondta, ami a szivén feküdt. Nem volt az se véletlen, amikor Nagyatádi Szabó elin­dította Somogybái az orszá­gos mozgalmat V á s ú rhelyen Tárkáhy Szűcs csatlakozott el­sősorban hozzá, aminthogy ter­mészetes folyomány volt, hogy először kanyarodott is el tőle, amikor Nagyatádi «egy tálból kezdett cseresznyét enni az urakkal». Emlékezzenek csak a vásárhe­lyiek: Tárkány Szűcsnél önzet­lenebb ül, a lakosság és a vá­ros apró-csaprő ügyeit is szá­mítva, évtizedek óta alig sze­repelt a fórumon valaki. Ha «az anyjuk» odahaza megkérdezte virilista párjától, mi volt már megint a Városházán, a fele­let sokszor így hangzott: «Igen, a szocialisták, meg Tárkány Szűcs Ferkó is...» Sok borsot tört az orrok alá, főleg, mert nem akarták a város urai s a begyöpösödött hízókurásai ész­revenni, hogy valami bűzlik Dá­nia helyett a Kódtavaknál. * De jött a fölszábadulás. E sorok írója, sajnos, ezt szemé­lyesen nem láthatta, d© az it­teni tisztaszeműek ma is em­legetik, hogy például a nagy kupec reszkető keblére mekkora vörös gombot tűzött és szimatol­ta körül a városházát. Vagy a Mépisták Sándor bácsival az élen, miképp őrizték a Gazda­egylet székházát, nehogy náluk kisebb parasztok oda beférje­nek. Köztük voltak, a főleg há­zasságuk révén, zsírossá ved­lett nagy gazdáik is. Képzeljük csak el, mennyire mere szigete bette* rájuk a szinte ©gyetlejj volt ellenzéki gazda és éviize-Most egy éve annak, hogy óriási lelkesedéssel kikiál­tották a jugoszláv szövet­ségi népköztársaságot. Jól tudjuk, hogy a köztársaság a legjobb indulattal és mély­séges barátsággal viseltetik a magyar köztársaság iránt. Érthető tehát, ha Budapes­ten bensőséges ünnepséggel tartották meg az Urániában a Jugoszláv Magyar Társa­ság programját. Ott voltak Tildy Zoltán, a magyar köz­társaság elnöke, Nagy Fe­renc miniszterelnökkel az élen a kormány tagjai, a Szövetséges Ellenőrző Bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék