Alföldi Ujság, 1946. december (2. évfolyam, 271-294. szám)
1946-12-01 / 271. szám
II. évf. 224. ax. Hódmezővásárhely, iS 416 december 1, vasárnap. 'iiiHiiwii iHiiii! I 1 ............... nnimnu iiniiTsiwi Szociáldemokrata pártlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap reggel I Szerit, és Madóhivatal Kossuth-tér. Telefon: 39. Ara 30 fillér. A SZOCIALISTA IVŐ KÖTELESSÉGE Szocialistának lenni, nem egyszerű és nem könnyű dolog. Az, hogy valaki belép a pártba, még nem jelenti azt, hogy már szocialista is az illető. Ma szocialistának lenni komoly kötelesség és nehéz feladat. Hiszen éppen most láthatjuk azt, hogy a régi rendszer könnyen élő haszonélvezői, akiknek soha nem volt fontos a dolgozó magyarság sorsa, mindent elkövetnek, csakhogy megbuktassák a demokráciát és vele a szocializmust. A sok kísérlet közül, amit tervszerűen agyaltak ki, csak egyre mutatunk rá: a forint ellen való támadásra. Mindezt azért teszik, hogy a maguk léha életét tovább biztosítsák és a magyar dolgozókat megint rabigába hajtsák. Ne legyen itt élet, ne legyen itt fölemelkedés, ne legyen a dolgozónak jobb sorsa, de legyen tovább is kizsákmányolt, elnyomott, éhbérért dolgozó, tengődő áldozat. A Szociáldemokrata Párt ezért mondja azt, hogy annak a rendszernek, amely a háborúval magára gyújtotta a házat s a romok alól most föltápászkodni próbál — még egyszer ebben az országban nem szabad föltámadni. Itt a dolgozók nem adják ki kezükből a hatalmat és mert dolgoznak, alkotnak, — mindegy, hogy bányában, gyárban, műhelyben, szántóföldön, vagy az irodában, — amivel újjáépítik az országot, még egyszer nem ülhetnek a nyakukra azok, akik sohasem a közösségért éltek, hanem mindig és mindenben a maguk hitvány, önző érdekét szolgálták. Persze, hogy ez fáj nekik és mindenképpen vissza akarnák szerezni régi hatalmukat, amikor megint elnyomók és kizsákmányolók lehetnek. Ezért van annyi akadálya az újjáépítésnek s ezért van résen minden igazi szocialista, hogy ezer akadály ellenére is, megteremtse azt az új világot, amelyben a dolgozónak több lesz a becsülete, jobb lesz a sorsa és szebb lesz az élete. Ebben a törekvésben és ebben a munkában hárul nagy és komoly kötelesség a szocialista nőre, hiszen ő is — bárhol teljesíti is nehéz szolgálatát — a dolgozók közé tartozik, mert az ő munkája, az ő lelkesedése is érték a közösség szempontjából. Ma pedig, — mert a háborút elvesztettük — az ország romokban van és a romokból kell új életet, de szebb és jobb életet teremteni a réginél. Olyan szebb és jobb életet, amely a nő sorsát is könynyebbé és boldogabbá varázsolja s kiemeli régi helyzetéből. Ma a nő is szabad, nemcsak a férfi. Ma a nőnek is joga van a szervezkedéshez s a nő is részt vehet ma a politikában, éppen úgy, mint a férfi. Több, vagy kevesebb joga egyiknek sincs a másiknál, tehát a nő is elmondhatja, ami fáj neki, amit kíván s ahogy saját maga és mindnyájunk sorsát egészen másnak szeretné látni. De ehhez az kell, hogy a nő is kilépjen a maga elvonultságából s akármilyen munkát végez, — mert az is a közösségért történik — merje és tudja megmondani azt, ahogyan ezt a rom országot újjáépíteni maga is kívánja. Az igazi szocialista nő nem bújik el tehát a világ elől, hanem átérezve saját értékét és kötelességét, részt vesz maga is abban a munkában, amely a jövőt építi nemzetünk számára. Ha sok is a gondja, ha tömérdek is a dolga naprólnapra, mégis tud hetenként néhány órát szakítani, hogy ott legyen a szocialista nőszervező bizottság ülésén, ahol nemcsak ő, de száz és száz nőtársa, eszmét cserél, vitatkozik s előáll azokkal a szép, nemes és nagy gondolatokkal, amelyek, megvalósulása esetén az egész nemzet boldogabbá lehet. Az igazi szocialista nő, — hiszen már a lelke is olyan — nem csügged soha és ha ma nehéz is a sorsa, nem lamentál, nem szitkozódik s nem a demokráciát okozza mindezért, hanem elnyomja magában a keserűséget s odaáll a szervezetbe, mert jól tudja azt, hogy a párton keresztül s a párt munkája következtében várhatja ő is a szebb, a boldogabb, a tisztább jövendőt. Ma különösen nem könynyű szocialistának lenni, de ha megvan hozzá a nő hite és mélységes akarata, akkor minden akadály leomlik és a romok helyén megvalósul a dolgozók szocialista országa. Ezt vésse szivébe s erre törekedjék ma minden szocialista nő, mert ez szent és komoly kötelessége. Gr. J. Tárkány Szűcs a vásárhelyi Kisgazdapárttal Különös történet. Ha Mikszáth élne, politikai karcolatot vint róla. Az eset annál inkább érdekli a vásárhelyieket, mert ez csak a mi kis városunkban történhetett meg. Aminthogy hasonlóról nem is tudunk. Kezdjük el ott, hogy Tárkány* Szűcs Ferenc, a tipikus «benszülött» vásárhelyi, kora ifjúsága óta érdeklődött a közügyek iránt. Született ellenzéki» Ez pedig — igen fontos körülmény — sok vásárhelyinek nem tetszett. Ezt a tiszta magyar várost évtizedek óta olyanok nyergelték meg, akik az úri Magyarországot próbálták magasítani.! Játszották a derék dzsentrit, törtettek és csörtettek Pest felé, gyűlölték az ilyen fogalmak tartalmát: «szociális fejlesztés», «társadalmi egyenlőség», «demokratikus irányzat». Tárkány Szűcs Ferenc bizony nemcsak avárosban, nemcsak az olvasókörökben, hanem a városházán, sőt — micsoda bűn volt ezt. — még a Gazdasági Egyesületben is kimondta, ami a szívén feküdt. Nem volt az se véletlen, amikor Nagyatádi Szabó elindította Somogyból az országos mozgalmat Vásárhelyen Tárkány Szűcs csatlakozott elsősorban hozzá, aminthogy természetes folyomány volt, hogy először kanyarodott is el tőle, amikor Nagyatádi «egy tálból kezdett cseresznyét enni az urakkal». Emlékezzenek csak a vásárhelyiek: Tárkány Szűcsnél önzetlenebbül, a lakosság és a város apró-csapró ügyeit is számítva, évtizedek óta alig szerepelt a fórumon valaki. Ha «az anyjuk» odahaza megkérdezte virilista párjától, mi volt már megint a Városházán, a felelet sokszor így hangzott: «Igen, a szocialisták, meg Tárkány Szűcs Ferkó is...» Sok borsot tört az orrok alá, főleg, mert nem akarták a város urai s a begyöpösödött hízókurásai észrevenni, hogy valami bűzlik Dánia helyett a hódtavaknál. * De jött a fölszabadulás. E sorok írója, sajnos, ezt személyesen nem láthatta, d© az itteni tisztaszeműek ma is emlegetik, hogy például a nagy kupec reszkető keblére mekkora vörös gombot tűzött és szimatolta körül a városházát. Vagy a Mepisták Sándor bácsival az élen, miképp őrizték a Gazdaegylet székházát, nehogy náluk kisebb parasztok oda beférjenek. Köztük voltak, a főleg házasságuk révén, zsírossá vedlett nagy gazdáik is. Képzeljük csak el, mennyire merő szigetelettek rájuk a szinte egyetleti volt ellenzéki gazda és évtizedek óta kitűnően levizsgázott igazi ellenzéki: Tárkány Szűcs Ferkó bátya egyetlen ép szemét, mikor oda és máshova betoppanva, a népi közismert nyüzsgőket találta. A volt Horthy terror tapsolóit, akiknek orosz kiáhérdemük volt a 19-es Nagy Dezső-tanyán elföldelt félszáz szocialista elfelejtésében. Akik Gömbös, Zadravetz «szegedi gondolatát» jobban ápolták, mint eltakarták. Akik műrostos kisgazdapártot játszottak, csakúgy, mint kereszténykurzust, MÉP-et, népet, és főleg gazdára. Sehol Európában nem alakult ki annyira a felest-bérlőt-harmadost ügyvéddel és kapitalista törvénymagyarázattal kihasználó ember-típus, mint éppen Vásárhelyen. Ezek a nagy tanyára csak azért és olyankor szagoltak ki, hogy veszekedjenek, hajcsártempót diktáljanak. Egyébként városi házaikba, mint hörcsögök a fészkükbe, hordozták a termést és élték a maguk világát, dosztig étellel-itallal, így éltek ők, évszázad óta rendíthetetlenül, több százan bár, de épp elegen ahhoz, hogy uralkodjanak közel hatvanezer dolgozón. És érthetően igen-nagyon gyűlölték Tárkány Szűcs Ferencet, az örök ellenzékit. * Most amikor a helyi Kisgazdapárt nagyválasztmánya kivételesen, még Pfeiffer Zoltán főirányító tanácsa ellen is, a legfiatalabb «eszüki» javaslataira, egyhangúlag kizárta a pártból Tárkány Szűcs nemzetgyűlési képviselőt, a lobogó tűz és a helyi özönvíz összeférhetetlensége fényesen beigazolódott Kétségtelen, hogy T. Sz. F. országos pártja szellemében, Nagy Ferenc akarata szerint valóbb** és meggyőződésből együtt ma*radt a Baloldali Blokk helyi pártjaival és szakszervezeteivel, koalíciós együttműködő alapot*. A helyi baloldali pártok isimart feltétele után n©m is tehetett mást, mint amit tett. Azenben* a hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogy a Kisgazdapárt helyi szervezete vezetését a régi, minden kormányt, Bünden olyan áramlatot kiszólgetó emberek ragadták magukhoz, akiknek 16 év óta semmi kapcsolatuk nem volt a Tildy—Bajcsy-Zsilinszky:—Nagy Fatime szellemében országépítő Kisgazdapárttal! Igen, ezen van a hangsúly és ha így látjuk be az eredmények hátterét, affónl tűnik ki, hogy voltaképen Tárkány Szűcs Ferenc van bennne a haladó szellemű, a koalíciót mélységesen akaró, a Balokk- Blokk pártjaival együttépítőt Független Kisgazdapártban s ebből az együttműködésből a vásárhelyi Kisgazdapárt mai vezető-klikkje s a maradi, asoly a múlton kérődző ,nagy választmánya» van kizárva. Aminthogy ennek a valóságos helyzetnek a jelenségei rövidesen és szerfölött élesen kiütközhetnek, föltéve, ha a mai kerékkötők helyeiket a demokratái szerint megbízhatóbb és valódi kisgazdáiknak át nem adják Azt írta egyik művében Ibsek, a nagy norvég író, hogy az a legerősebb ember, aki egyed áll. Ma, a mi kis városunkában is talál ez: Tárkány Szűcserenc nemzetgyűlési képviselő mindenesetre egyedül is erősebb, mint pártjának ama vezetői, akiket föntebb bemutattunk. 1 . : I II I . ' i ki Prága nem fejel... A „Világosság“ írja: Hivatalos helyről közült, hogy a csehszlovák kormány a tiltakozó jegyzékre, amelyet a nagyhatalmak külügyminisztereihez és a csehszlovák kormányhoz küldöttünk, megtagadta a válaszadást és kijelentette, hogy ilyen jegyzék tárgyalásához nem járul hozzá, tekintettel arra, hogy ez a tiltakozó jegyzék a köztársaság belügyeibe való beavatkozást jelenti. A válasz természetesen maga után vonja, hogy a csehszlovákiai magyarság üldözése tovább tart. —«o»— ul jugoszláv köztársaság egyéves fordulója Most egy éve annak, hogy óriási lelkesedéssel kikiáltották a jugoszláv szövetségi népköztársaságot. Jól tudjuk, hogy a köztársaság a legjobb indulattal és mélységes barátsággal viseltetik a magyar köztársaság iránt. Érthető tehát, ha Budapesten bensőséges ünnepséggel tartották meg az Urániában a Jugoszláv Magyar Társaság programját. Ott voltak Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke, Nagy Ferenc miniszterelnökkel az élen a kormány tagjai, a Szövetséges Ellenőrző Bt