Alföldi Ujság, 1947. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-01 / 74. szám

ÜL ÉVFOLYAM 74. SZÁM. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1947 ÁPRILIS 1. KEDD. SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTLAP Megjelenik hétfő kivételével mindennap reggel SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL KOSSUTH-TÉR 11. TELEFON: 79. ÁRA 40 FILLÉR. A három napos szociáldemokrata parasztkongresszus eseményei Budapestről jelentik. Ami­kor Posztós Sándor elvtárs szombaton megnyitotta a fő­városi új városháza díszter­mében a kongresszust, újra kisütött a koradélutáni nap és tavaszi hangulatban fi­gyeltek föl az ország mind­egyik megyéjéből összese­­reglett szociáldemokrata földművelők. Ötven évvel ezelőtt ültek egybe legelő­ször és mint most a vásár­helyi Posztós Sándor kon­gresszusi díszelnök megha­tóban kifejezte: ötven év óta bár sokat szenvedtünk és rengeteget küzdöttünk, azonban mégis, mindig a fölemelkedés útját jártuk... És ahogy Szeder Ferenc elvtárs tárgyilagos beszédé­ben kifejezte: Végre mégis eljutottunk demokratikus államrendü­nk megsziládítá­­sáig és remélhetjük azt, hogy ebben a megdönthetetlen államrendben jobb életvi­szonyokat tudunk teremteni a dolgozó nép számára. Posztós Sándor beszéde A kongresszus első nap­ján először Szeder Ferenc elvtárs üdvözölte az egybe­gyűlteket, majd amikor aján­lására Posztós Sándort dísz­elnökké megválasztották, Posztós elvtárs kezdett, ál­talános figyelem közben, be­szélni. Megköszönte a kon­gresszus bizalmát, majd visszapillantást vetett a föld­munkásmozgalom félszáza­dos hősi küzdelmeire. — ötven évvel ezelőtt, 1897-ben adta ki az első földmunkáskongresszus a jelszót: Földet, szabadságot! S mostani tanácskozásaink­nak is ennek a jegyében kell lefolyniok. Nem szabad megfeledkeznünk azokról a régi, fáradhatatlan elvtár­­sakról — mondotta Posztós elvtárs, — akik dacolva a szolgabírák és csendőrök terrorjával, leküzdve az uta­zási nehézségeket, feljöttek Pestre, az első nagy talál­kozóra. Ezután a tisztikar megvá­lasztására került a sor. El­nökökké választották még Szeder Ferenc, Takács Fe­renc, Takács József, Túri István, Kállai Sándor és Botyánszki Pálné elvtársat. Szívünkön viseljük a földmunkások sorsát E­zu­táni Brán Antal elvtárs üd­vözölte a kongresszust. — Ez a kongresszus — mon­dotta — tanúbizonyságul szolgál arra, hogy a Szociáldemokrata Párt nemcsak az ipari munkás­­sá­g érdekeiéit képviseli, de tÖTŐ­■rííTr Trve*r+ m­irnirinip* kksLL Cl­fcdU dolgozóival is, szivén kell vi­selnie a földmunkásság gond­ját, baját Érdekeink közösek s csak kéz a­­kézben egyesült erővel tudjuk megvívni harcun­­kat, csak egyesült erővel érhet­­jük el célunkat. Igaz ügyem, hogy a városokból indult el ez szocialista gondolat, de hetven­öt éve törekedtünk arra, hogy a városi és falusi dolgozók kö­zött széttörhetetten kapcsok le­gyenek. 1894-ben Vásárhelyen proletárvér folyt Tak­ács József elvtárs a leg­utóbbi 50 év földmunkásmozgal­mait ismertette. — A szocialista földmunkás­­mozgalom a Tisza—Maros szö­géből, az Alföld «viharsarká­ból» indult ki, — kezdte. —­­Az első jelentős dátumunk 1891. május 1. velt, midőn az oros­házi községházára kitűztük a vörös zászlót a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavával. A szolgabíró a zászlót azonnal elkobozta, mi­re a munkásság tüntető menet­ben vonult fel.­­ A tüntetésnek lovas csend­őrök vetettek vég­ét, de a fo­lyamatot már nem lehetett meg­állítani, mert ezt Battonyára, Békéscsabára, majd Hódmező­vásárhelyre ért el. A vásárhe­lyi utcákon proletárvér folyt 1894. április 22-én. 1897-ben az­tán megtartották az első föld­­k­runkáskongresszust. A többi szónok Szélig Imre­ elvtárs, nem­zetgyűlési képviselő .Község­­politika és a falu kulturkérdé­­sei», Szeder Ferenc elvtárs a «Parasztság és szocializmus» címmel beszélt, majd Takács Ferenc elvtárs következett. Elő­adásának címe «Mezőgazdasági akcióprogram, tervgazdálkodás és szövetkezet» volt. Túri Ist­ván nemzetgyűlési képviselő be­szélt az új gazdák helyzetéről és a tennivalókról, majd Szurdi István nemzetgyűlési képviselő a mezőgazdasági népesség szer­vezési kérdéseiről, végül K­ál­la­y Sándor «A földműves bi­zottságok választása és felada­ta» címmel. A kongresszusra ha­­tra tudott jönni Prágából ahol igen fontos tárgyalásokat foly­tatott Szakosíts Árpád elv­társ, miniszterelnökhelyettes, aki ragyogó, melleg beszédben tett hitet a Szociáldemokrata Párt és a parasztság együttmű­ködése mellett. Ezekre az előadásokra legkö­zelebb visszatérünk. Vásárhelyiek szereplése A parasztkongresszus a leg­nagyobb körültekintéssel, sok sok ötlettel volt előkészítve. Tel­jes dicséret illeti a megszer­vezőket és a rendezőket. Büsz­kén említjük, hogy a vásárhe­lyiek­ teljes érdeklődést és elis­merést vívtak ki Posztás Sán­dort nagy szeretettel vették kö­rül Takács Ferenc életének egyik legmélyebb és legtanulsá­gosabb beszédét mondotta el alapos előkészület után. Bár Szentesen született, valamennyi­re Vásárhely is a magáénak vallja Szeder Ferenc elvtár­sat, aki hosszabb ideig itt élt és tevékenykedett s az itteni mozgalom is sokat köszönhetett neki De ne hagyjuk ki Tót­hi Lajos nevét sem a budapesti Operaház tenoristájá­t, aki nem­régiben került fel Vásárhelyről és a kongresszus vasárnapján rendkívül sikerrel énekelt klasz­­szikus és népies számokat. Ezt a hangversenyt a parasztban,­gresszus tiszteletére rendezték, válogatott műsorra­. Sulyok vásárhelyi fasiszta hangja miatt léptek föl a nyomdászok Az Alföldi Újság révén a bu­dapesti sajtó is tudomást vett Sulyok Dezső vásárhelyi zász­lóbontásáról és arról a rom­boló beszédéről, amelyben a «rendszert», a két munkáspárt vezetőit, a szakszervezeteket féktelen gyűlölettel támadta. Su­lyok Dezső, amint ezt már kimu­tattuk, attól eltekintve, hogy túl­lépte a megengedhető bírálatot, de betetőzte azzal, hogy hamis adatokkal uszított a demokrá­cia öntudatos felépítői ellen. Nemcsak mi vettük észre, — helyzetünknél fogva legelőször — hogy Sulyok fasiszta pártot igyekszik beszervezni, hanem a főváros és aztán az orszá­g min­den része. Így következett aztán az a lépés, amely talán észreté­­ríti úgy Sulyok Dezső*, mint párt­­ja szélsőséges tagjait, valamint mindazokat, akik ezúttal a Sza­badságpártba akarnak menni, hasonlóképen, mint amikor be­özönlöttek a Független Kisgaz­dapártba. Hódmezővásárhelyen is megfigyelhetjük ezt­­az áram­­latot... hogy a szervezett munkásság kereseti aránya átlag 50 száza­lék, sőt igen sok esetben még nagyobb. Sulyok Dezső jobban tette vol­na, ha saját személyében pél­dát mutat. Miért nem közölte, hogy igazi nagytőkés szellem­ben állapítgatta meg saját ese­tében és saját munkája után úgy az államkincstár terhére, mint magaslesetekben is a hono­ráriumot?! Például: a Pénzinté­zeti Központnál Sulyok Dezső­nek havi 8900 forint fizetése volt, ezenfelül szerződésileg biztosí­totta azt is, hogy amennyiben 1950. augusztus 31. előtt állásá­ból eltávolítanák, vagy szerző­dését nem újítanák meg, úgy havi fizetésének 50 százaléka nyugdíjként biztosítandó számá­ra, amely nyugdíj a Pénzintézeti Kö­zpont szolgálatában eltöltött minden év után további 2 száza­lékkal emelkedik. Ha hozzávesz­­szük ehhez, hogy mint a «Hol­nap» főszerkesztőjének, havi 2400 forintot fix fizetése van, va­lamint azt, hogy Sulyok Dezső a «Holnap»-nak főrészvényese, akkor mindenki előtt világos: ha Sulyok Dezső «védelmezi» az alacsony életnívójú dolgozók érdekeit, akkor nem lehetnek egyenes szándékai. „Nem szedjük és nem nyomjuk ki a Holnapot!" Amikor a budapesti szerve­zett nyomdászok Sulyok Dezső dr. vásárhelyi programbeszédét elolvasták, elhatározták, hogy ez ellen a saját módjuk szerint védekezni fognak,­­ annál in­kább, mert a vásárhelyi Sulyok­féle Zászlóbontás óta a «Hol­nap» egyre fokozta a demokrá­cia és a koalíciós újjáépítés ellen való támadási sorozatát. Emlékezetes, hogy a nyomdai munkásság ez év elején orszá­gosan olyan álláspontot foglalt el hogy a jövőben nem hajlan­dó fasiszta, illetve demokrácia­­ellenes sajtótermékek megjele­néséhez segítséget nyújtani A Légrády-nyomdában dolgozó és a «Holnap».őt előállító szerve­zett munkások erre a határo­zatra hivatkozva, szüntették be a további munkáit, mindaddig, amíg biztosítékot nem nyújt Su­lyok Dezső, illetve a Szabad­ságpárt, hogy a jövőbeni semmi fasisztaízű cikket nem fog el­helyezni ) Joga van-e a munkásságnak ilyen lépésre? Úgy Hódmezővásárhelyen, mint országszerte, két nap óta sűrűn halljuk, hogy a szervezett munkásságnak «nem volt joga» és «nem helyes ilyen lépést kö­vetni elvégre szabad sajtó van». Valóban szabad sajtó van, — azonban nem olyan értelemben, hogy a szervezett munkásságot és azok választott vezetőit, s legfőbb szervezetét, a szakszer­vezeteket tervszerűen megsem­misíteni próbálják, hamis ada­tokkal, fasiszta módszerekkel. Azt is hallottuk, hogy­­mi­ért nem tiltakozott ilyen sztrájk­kal a szervezett nyomdászok összesége Horthyék 1919-es vé­res terrorja elleni, továbbá Göm­bös német jármű ellen, a hitle­­rizmus ellen és Szálasi rémural­ma­­miatt?» Akik ezt mondják, célzatosan elhallgatják azt, hogy a felsorolt évtizedekben az volt a helyzet, hogy azonnal vérbe fojtottak a fasiszta uralmon lé­vők minden demokratikus meg­mozdulást.­­ Egyébként is mindenki vegye figyelembe azt a tényt, hogy a fölszabadulás óta a magyaror­szági szervezett munkásság minden sajtóterméket kiszedett. Viszont a Sulyok-féle «Holnap» már állandóan, szinte minden sorában a demokrácia megsem­misítésére készítette elő a talajt. A Szakszervezeti Tanács válasza Sulyoknak Azzal az alantas célzatú tá­madással, amit Hódmezővásár­helyen elkezdett Sulyok Dezső a Szabadságpárt nevében,­­ fog­lalkozott a Szakszervezetek Ta­nácsa. Megállapítja, hogy Su­lyok számszerű adatai, a szá­zalékszerű kimutatásai kohol­tak, még csak meg se közelítik az igazságot és a békebeli 18 százaléknyi ker­eseti arányról beszél akkor, amikor ő is tudja. Felfüggesztették az igazolási tárgyalásokat Budapestről jelentik. A minisztertanács felhívta az igazságügyminisztert, hogy valamennyi igazolási eljá­rásra kiterjedő és összefog­laló rendelettervezetet ter­jesszen harminc napon be­lül a minisztertanács elé. Mindaddig, amíg ez a ren­delet hatályba nem lép, az összes igazolási ügyek fel­függesztését mondta ki a minisztertanács. Ez a fel­függesztés természetesen nem vonatkozik a népbíró­­ság előtt már folyamatban levő igazolási ügyekre. Az új szabályozás célja a visz­­szásságok és anomália le­hetőségét adó rendelkezé­sek kiküszöbölése. —«o»—

Next