Alföldi Ujság, 1947. november (3. évfolyam, 248-273. szám)
1947-11-01 / 248. szám
% clatssana, Vásárhely területét a nemzetközi forgalomba is bekapcsolnák. A minisztérium két tervet készíttetett el, ha meglesz a döntés, a munkálatokat már novemberben megkezdik. Pataki Béla miniszteri osztályfőnök ezután a fő kikötő fontosságáról beszélt s elmondotta, hogyha elkészül Szegednél a duzzasztómű, a Tisza vízállása állandóan négy méter lesz, ami biztosítja a hajózást. Az elkészült két terv között nincs különbség, csupán azt kell eldönteni, hogy a kikötő hol épüljön meg. A két terv is ismertetése . A terveket Zoltán Béla, a szegedi Folyammérnöki Hivatal vezetője ismertette, miután az előzetes, szakszerű méréseket, vizsgálatokat elkészítette. Előadása bevezetőjében ismertette a folyóvizek és a Tisza természetét, majd teljes egészében kibontakozott a hallgatóság előtt a két terv elgondolása. Kifejtette, hogy a régi tiszai kikötő rossz helyen épült és olyan magas parton van, hogy azt használni soha nem lehetett. Két helyen lehetne — mondotta — megfelelő kikötőt építeni. Az egyik hely a lúdvári öntözőműnél van, a másik Algyő községgel szemben, a régi komp járónál. A szakszerű előadás szemléltető módon világította meg mindkét terv jelentőségét s komoly adatokkal bizonyította be, hogy a kettő között semmi különbség nincs. Kitűnt az előadásból, hogy az algyői megoldás a vasutat, valamint a nemzetközi Utat már készen kapja, a lúdvári megoldásnál pedig a vashád megállótól jó Utat kell kiépíteni, amelynek révén a lúdvári kikötő is bekapcsolódnék a vasúti forgalomba. Igaz, hogy Algyőinél is kellene 170 méter bekötő Utat építeni s a rakodót ott is éppen úgy meg kellene csinálni, mint Lúdváriál. A végzendő munkálatok részlete® ismertetése után, arra mutatott rá az előadó, hogy a két ■ megoldás között lényegbeli küesetben a régi szegedi utat kellene műúttá kiépítelni, a Tótkomlósról jövő kisvasút is 1í régi szegedi út mellett menne majd a Tiszáig, ami mind a lúdvári megoldást tenné szükségessé. Dr. Gábor Dezső tanácsnok is a lúdvári megoldást tartotta elfogadhatónak. Bangó János a maga nevében fontosabbnak tartja az algyői megoldást, mert a lúdvári kikötő csak hortárrésznek épülne, míg az algyői esetben nagyobb terület kerülne bekapcsolásra. Pákozdy Ferenc az algyői megoldást tartja jobbnak. Eckert Dezső, Domokos J. Róbert, Zoltán Béla, valamennyien a lúdvári kikötő mellett nyilatkoztak. Minthogy ez értekezlet nem volt egységes állásponton, Takács Ferenc államtitkár összefoglalta az elhangzottakatés bejelentette, hogy a kérdést a minisztérium megbeszéli a társminisztériumokkal és a MÁV- val s azután, eldöntik majd a kikötő helyét, bár neki az a véleménye, hogy a lúdvári megoldás a fontosabb, mert Vásárhelyt, ezt az elhagyott várost, csak igy lehet kiemelni helyzetéből és a fejlődését elősegíteni. Vasárnap érté!«® Vs * ASig simult el a vásárhelyi olajütők ügye, most ismét egyik vásárhelyi különleges iparág nehéz helyzetét kell szóvá tennünk. Kétségtelen ugyan, hogy ma szinte elbírhatatlan a kisipar helyzete. A gyáripar talpra állítására milliárdos jutottak, a nyersanyag is a gyárakba vándorol, a kleipar ellenben pang és a végleges elpusztul réme fenyegeti. Így van ez a tímáriparral is, pedig Hódmezővásárhely mezőgazdasági város és a tímáripar összefügg a mezőgazdasággal. Tií©3 £8 Wi$e8?3fc£ÍS*1 Isi gSorgosssE Minthogy Vásárhely mezőgazdasági város, a lakosság túlnyomó része mezőgazda és Itt csak azoknak az iparágaknak van létjogosultságuk, amelyek összefüggnek a maezogazdasággal. Búzatermelés és állattenyésztés az, ami a gazdák két fő kerületi forrása. Ha most már jószágot nevel a gazda, ahhoz is joga volna, hogy a levágott jószág bőrét kidolgoztassa s abból megának és családjának lábbelit készíttessen. Ez így volt ezelőtt, de most nincs így. Most beiaessén mindenbe az állam, a rendelet, mert WA.a * iparról, ellenben mindent a gyáripar hatáskörébe utal. A helyzet ugyanis az, hogy a nyersbőrt csak egy kijelölt kereskedő, vagy szövetkezet gyűjtheti össze, amit azután a gyárak dolgoznak ki. Kisiparos tímár nem kap nyersbőrt kidolgozásra, tehát munkátlanságra van kényszerűvé. Vagy ő!, ha van neki miből, tétlenül, vagy beadja az iparjogát és elmegy napszámosnak, ha ugyan kap így munkát. Da hogyan csinálja meg ezt az az ember, aki 20—25 éve, vagy már régebben önálló kisiparos ? Az Ár- és Anyaghivatalhoz hiába fordul nyersbőrkiutalásért, az nem ad neki. Itt van idősebb Varga László esete, aki a szegedi bőrgyűjtő szövetkezettől kért nyersbőrkiutalást, de kérelmére az Ar ég Anyaghivataltól a 936.432 sz. alatt ezt a rövid választ kapta: „Kérése nem teljesíthető.“ Miért? - kérdezheti valaki. Azért, mert van ugyan nyersbőr az országban, de azt csak a gyárak dolgozhatják ki és nem a kisiparosság. Cserző anyagot eMentitars &«spgot, amit a 933.431. szám alatt engedélyeztek a számára. Miért ? — kérdezheti ismét valaki. Talán azért, hogy ránézzen, vagy végső elkeseredésében megegye ? Avagy, kövesse a közmondást, hogy: „Segíts magadon, az latén is megsegít!“ ? Hát próbált magán segíteni, de bíró elé került ős csak azzal kerülte el a fogházat, hogy büntetlen előéletű volt. Hát nem furcsa ez ? Egyik oldalon arról hallunk, hogy Binca munkamorál, a másik oldalon pedig büntetés jár annak, aki dolgozni akar, hogy becsületes munkával keresse meg a kenyerét. Mindent hnazávéve: sürgősen változtatni kell a rendeljen, amely - minthogy már kétéves — teljesen elavult és a mai viszonyoknak megfelelő módosítást kíván. Mégpedig úgy, hogy nyersbőrt kidolgozásra a gyűjtőktől kapjon aíimár kisiparos is, amit aztán utaljanak ki a cipésziparosság számára s a gazdának is legyen joga ahhoz, hogy évenként parr--kAt rtíral- mnat Össze kell menteni a pusztulástól a vásárhelyi thatiripart Ha a nem történik sürgős intézkedés, a mezőgazdasági Vásárhelyvisszasüllyed a falu színvonalára