Alkotmány, 1899. február (4. évfolyam, 28-51. szám)

1899-02-28 / 51. szám

10. Déli tőzsde zárlatai: 4°/0­ °b magy. aranyj. 119.95 frt 4%-on magyar koronajáradék 97.85 Magyar hitelrészvény 399.75 frt. Osztrák hitel­­részvény 370.25 frt. Osztrák-magyar államvasut részvény 363.25 frt. Déli vasúti részvény 66.50 frt. Rimamurányi vasmű-részvény 326.50 frt. Le­­számitolóbank 267.25 frt. Közúti vaspálya 397. — Városi villamos vasút 233.50 frt. Ipari és ke* reskedelmi bank 105.— Pesti magyar kereskedelmi Jbank 1425.— frt. Ganz-gyár —■—.— frt.,,Adria­, tengerhajózási társaság —.— frt. — Első magy. iit. biztosító-társaság ——.— frt. Magy. aszfalt részv.­társ. 229 frt Drasche-féle téglagyár 350,— frt. Salgótarjáni kőszénbánya társ. 642— frt. utótőzsde sarlata. Osztrák hitelrészvény 370. — Magyar hitelrészvény 399,75. Leszámitolóbank 267. —. Rimamurányi vasmű 326,75. Osztrák­­magyar államvasut 363.—­ Közúti vaspálya 396.— városi villamos vasút 233.50. Értéke tő*ede. Magyar értékek zárlata: 4 */0 arany­járadék 119.85. — Tiszai és szegedi kölcsön-sorsjegyek 140 50. — Magyar vasúti kölcsön ezüstben 101 65 — Magyar keleti vasúti államkötvény 120.70. — Magyar leszámítoló és váltóbank-részvény 266.50 — Magyar kereskedelmi bank 1416. — Magyar koronajáradék 97-80 — 4°/a magyar földteher- mentesítési kötvény 96.60. — Magyar hitelbank­­részvény 399.— — Magyar nyeremény-kölcsön- sorsjegy 161.50. — Kassa-oderbergi vasúti rész­vény 189.30. — Rima-murányi 326.—. Osztrák értékén sam­ata. 4­270-es papirjáradék 101.35. — 40­0-os osztrák arany­járadék 120.60. — 1860. sorsjegy 140.10. — Osztrák bitaisors*­jegy 199.— — Angol-osztrák-bank 158.25. — Bécsi Bankverein 279 75 — Osztrák-magyar bank 920.—. Déli vasút részvény 67.—. — Duna* gőzhajózási társaság 472.— — Dohány-részvény 1862. — Cs. kir. arany ívért) 5.70.— Német bankváltók 58.95.— 4,2°­0 ezüst-járadék 101.05. — Osztrák koronajáradék 101.55. — 1864. sorsjegy 194.50. — Osztrák hitelintézeti K­ERÉBIY CSARNOK. MEGTÖRT VARÁZS.­­*, Irta: Warner E. — Fordította: Auer István. Azzal a viharral kezdődött a romlás, mely lejövetelét kísérte és az meg sem szűnt azóta, hogy a kastélyban tartózkodott. Egy­szer már úgyis végromlásba döntötte a falut! Ebben a hitben élt egész Wordenfels a leggazdagabb paraszttól a legszegényebb napszámosig. Gyűlölték a földesurat, mikor jót akart velök tenni, de most, hogy sötét részvétlenséggel állott velök szemben, még jobban gyűlölték. A szegénységnek és ba­bonás hitnek egész igazságtalanságával for­dultak ellene és minden elemi csapásra mindnyájok szeme a kastély felé fordult, mintha egyedül ott kellene keresniük a sze­rencsétlenség forrását. A nyomott hangulatnak elég oka volt különben is. A plébános fővárosi útjának nem volt meg a kívánt eredménye és Vilmut nem hozta magával azt a jó hírt, melyre oly biztosan számítottak. Most neki magá­nak is meg kellett ismernie azokat a tény­leg végnélküli nehézségeket, melyeket meg­jósoltak neki és ő, kinek befolyása és akarata szinte mindenható volt a községben, tapasztalni volt kénytelen, hogy a hatóságok vele is csak úgy bánnak, mint akármelyik folyamodóval. Sőt magá­nak az érseknek pártfogása is hatástalan maradt, mert mérvadó helyen már tudomást szereztek Werdenfels báró ajánlatáról és ennek visszsuasításáról. Vilmotnak nem­­egyszer kellett ballanni, hogy ha a község olyan gazdag, hogy ilyen ajándékokat visz­­szautasíthat, hát csak építtesse fel a véd­­műveket a maga költségén, mivelhogy van­nak szegény községek, melyek jobban rá­szorulnak a segítségre. Az a visszautasító határozat tagadhatlanul kedvezőtlen hatást gyakorolt az ezen ügyre vonatkozó s már régóta folyamatban levő tárgyalások mene­tére. A döntést fönt elhalasztották, a már megtett ígéreteket visszavonták és Vilmut nem nyert egyebet azon biztatásnál, hogy az ügyet még egyszer megfontolás tárgyává teszik. Ezzel azután határozatlan időre el­napolták a dolgot, sürgetésről szó sem le­hetett! Hertenstein úrnő, kinek mezei jószága szintén a vrerdenfelsi plébániához tartozott, tehetségéhez képest szintén erélylyel járult hozzá az általános ínség enyhítéséhez. Első volt, ki nagybátyja példáját követte és bát­ran, segítve állt oldalánál. Most tűnt csak ki igazán, milyen egyforma volt kettejük jelleme: hideg és kemény az emberi szív érzelmeivel szemben, de mihelyt kihívták tetterejüket, csodálatraméltó odaadással és önfeláldozással állottak az emberszeretet szolgálatába. Ezért természetes volt, hogy a tisztelet és becsülés egy része, mely a plébánost környezte, átszállt a fiatal asz­­szonyra is. Egy nap Anna és nővére ismét átjöt­tek Rosenbergből és mind a kettőjüket Vilmuttal, ennek lakószobájában találjuk. Éppen valami segélyezésről folyt a vita, amelyet foganatosítani kellett volna, de a­melyhez rendelkezésére álló eszközök nem voltak elegendők. Lili, ki az ilyen tanács­kozásokban nem szokott részt venni, miután ezt amúgy sem engedték volna meg nekn, az ablaknál állott és kinézett. Egyszerre csak mély pir futotta el arcát, miközben egy kívülről jött üdvözlést viszonzott s azután megfordult és akadozva mondta: — Gergely — azt hiszem — azt hi­szem — látogatód érkezik. A fiatal Wer­­denfels báró épp most lép be a kapun. — Werdenfels Pál ? Lehetetlen ! — mondta Vilmut. De Lilit nem csalták meg szemei. Kü­lönben is már behallatszott Werdenfels Pál hangja, ahogy a folyosón a főtisztelendő úr után tudakozódott a cselédtől, ki a plébános dolgozószobájába utasította, ahol Vilmut az idegenek látogatását fogadni szokta. — Mit akarhat ? kérdezte Gergely, mi­közben filemelkedett székéről. Azt hiszem, hogy a plébánia és a kastély közt nincs már mit tárgyalni, de mindegy, hallanom kell, mit hoz. Nemde, hi maradsz, Anna mig visszajövök ? A fiatal asszony néma fej­ből­in­gással igenlőleg felelt, mire Vilmut távozott. Az ajtót betette maga után, de a másik ajtó, mely a lakószoba és dolgozószoba közt levő kicsiny helyiségből átvezetett, nyitva ma­radt és ha eleinte nem is lehetett a beszél­getésből valamit hallani, a két férfiú hangja csakhamar oly hangos és izgatott lett, hogy minden szó áthallatszott. Pál már ott volt a dolgozószobában, mikor a plébános belépett, akit hidegen és kimért meghajlással üdvözölt. — Csodálkozni fog, főtisztelendő ur, hogy engem itt talál, kezdte az ifjú. — De rendkívüli dolog vezetett önhöz. (Folytatása következik.) ALKOTMÁNY: 1899. február 28 részvény 369.75 — Union-bank-részvény 322 50. — Osztrák Länderbank 248.25. — Osztrák-ma­­gyar államvasut 363.13. — Sü­bevölgyi vasut 257 50. — Alpesi részvény 242 90 — 20 frankos 9.55­5— Londoni váltóár 120.35 Bécsi Tramway 558.— Külföldi értéktőzsdék. Berlin, feb. 27. (Zárlat.) Osztrák hitel 231.75. Magyar koronajáradék 97.90 Déli vasut 30 60. Bécsi váltóár 169.25. 470-on aj orosz köl­csön —.—. Olasz járadék 97.73. Államvasut 154.75 Rubel — .—. Ezüst-járadék 100.60 Orosz bankjegyek 216 25 Magyar vasúti beruházási kölcsön 100 80. Kassa oderbergi vasút —.— Eibevölgyi —.— Károly Lajos vasút 100.50 Osztrák aranyj. 101 80. Magyar aranyj. 100.60 Osztrák koronajáradék —.—. Frankfurt, feb. 27. (Esti tőzsde.) Osztrák hitel 231 90 Államvasut 154.80, Dili vasút 30.50, Olasz járadék —. Páris, feb. 27. (Megnyitás.) L'/1'os franci­a járadék 102.87 3lls°/0-os francia járadék 103.75, Olasz járadék 95.90. Osztrák földhitel----------. Államvasut —. —. Déli vasút —.— Osztrák arany — —. Magyar aranyjár. —.—. Ottoman­­bank 569.—. Török dohány 23 38. Osztrák Länderbank —.—. Alpesi —.— Magyar hi­tel —.—■. London, feb. 27. (Zárlat.) Konzolok 111.25 Államvasút —. Dán­ vasút —.— Bécsi tőzsdék.­Terménytőzsde. Busa tavaszra 9.73-9.74. Rozs tavaszra 8.13-8.14. Zab tavaszra 6.09-6 10. Tengeri novemberre ---*-------.---. „ máj.-jan.-ra 4.92-4.93. Olaj jan.—ápril.-ra 33­.--34 —. Bepce jan. — februárra 12.20-■12.30. 8 aug.—szept.-res__ & • Napirend 1899. február 28. Kaviár: Kedd, február 28-án, rom. kath.: Román ap. — Protestáns: Román. — Görög­­orosz : (február 16.) Pamfil vt. — Nap kel: reggel 6 óra 27 perckor, nyugszik: délután 5 óra 27 perckor. — Hold kel: este 8 óra 59 perc­kor, nyugszik : reggel 6 óra 59 perckor. — A földmivelésügyi miniszter fogad délután 4-től. — A természettudományi társulat felolvasásai este 6 órakor, az élettani intézetben. — Az országos ré­gészeti és embertani társulat rendes közgyűlése délután öt órakor az akadémia heti üléstermében. — Iparművészeti museum nyitva 9—1 óráig. — Magyar kereskedelmi museum nyitva 9—2-ig. — Technológiai iparmuseum nyitva — Természetrajsz gyüjtemények tára (Muzeum-körut 4.), nyitva dél­előtt 10 órától 1 óráig. — Országos képtár az Akadémiában, 9-12-ig. Egyet, könyvtár nyitva. Aka­démiai könyvtár nyitva. — Múzeumi könyvtár nyitva. — Nemzeti muzeum régiségtára nyitva d. e.­­ 9—1. Többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépő-­­ dij mellett. — A néprajzi muzeum (Csillag­ utca 15.) nyitva 9—1 óráig — A „ Tiódo” disszihonulás” Eisenhut Ferenc óriási körképe Városliget, Andrássy­­út végén, látható reggel 9-től este 1/10 óráig. Be­lépő díj 50 kr. Gyermekjegy 30 krajcár. Felelős szerkesztő: BONITZ FERENC. Eddig kifizetett károk összege 500.090 frt. Különböző templomok részére szállított új és javított harangok száma unió Catholica kölcsönös kárbiztosító társulat BUDAPEST VIII. kerület, József-körút 71. sz. Olcsó a díjtételekben, igazságos és gyors a kármegtérítésben. Azonkívül a teljes évi fö­lösleg a biztosítottak tulajdonát képezi. 1072 Prospektusok, űrlapok és díjtáblázatok kivonatra ingyen és portamentesen küldetnek. Fiókügynökségek: Prága, Brünn, Laibach, Grácz, Lincz, Innsbruck, Gör- Sebenico, Pozsony, Kolozsvár és Zágrábban. SZÍNHÁZAK. (Kedden, 1899. február 28-án.) M. KIR. OPERAHÁZ. MAGYAR SZÍNHÁZ. Lehongrin. Regényes opera 3 felvonás­ban. Szövegét és zenéjét szerzette Wagner Rikárd. Kezdete 7 órakor. NÉPSZÍNHÁZ. Törldsz­ak Magyarhonban. Kezdete 7 órakor. Aranylakodalom. 1848—1898. Látványos színjáték 8 kép­ben, dalokkal és tánczczal. Irta: Beöthy László és Rá­kosi Viktor. Kezdete fél 8 órakor. vígszínház. Dr. PEPI Bohózat 3 felvonásban. Kezdete fél 8 órakor.

Next