Alkotmány, 1899. április (4. évfolyam, 79-104. szám)
1899-04-01 / 79. szám
Budapest, 1899. IV. évfolyam. 79. szám. Szombat, április 1. Előfizetési ár: Égés* érre . . 14 írt — tar. Félévre . . . . t p. “* gi Kegyedérre . . 3 „ 50 „ Egy hónapra. 1 „ 20 „ Egyes szám helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel kivéve hétfőn. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Vill., Mária-utca 11. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, Budapest, Máriautca 11. és Friedl Hubertnél Bécsben, VII., Hatveinnorner- Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza A kúriai bíráskodás. Budapest, március 31. Szükségesnek tartom a kantélparagrafust szakszempontból is megvilágítani. Mert annak tartalma úgy a jog, mint az igazság legelemibb parancsaiba ütközik. Sőt tovább megyek. A törvény becsülete tiltja, hogy ily rendelkezés tételes jogszabályként legyen proklamálható. Be fogom ezt bizonyítani. Ez a kanzelparagrafus a kúriai bíráskodásról szóló javaslat szerint kettős alakban jelentkezik. Mint semmiségi eset a 3. §. 9-ik pontjában. Ezenkívül mint új büntetendő cselekményt megállapító intézkedés a 169. és 170. §§-ok szövegében. Nézzük meg közelebbről, hogy mindkét irányban minő jogi tartalma és jelentősége van. íme itt van a legelső cselekmény. „A vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben, vagy vallásos jellegű gyülekezeten“ tett, „a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozat.“ Mi ennek a meghatározásnak jogi tartalma ? Nullitás és büntetőjogi megtorlás »szankciójával ellátott tilalom tárgyává lesz a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozat. Tilalom tárgyává alakíttatik tehát nem a véleménynyilvánítás, hanem az ennél is kevesebbet tartalmazó minden nyilatkozat, mely nem egy tiltott cselekménynyel, hanem éppen ellenkezőleg az alkotmányjog által védett és feltétlenül biztosított polgári jogosítvány és kötelesség gyakorlásával nem is érdemi, hanem alaki összeköttetésbe hozható. Miért ? Csak azért, mert bizonyos meghatározott helyiségben, vagy gyülekezeten létetett. Engedélmet kérek, nem az a tiltott cselekmény, melyet a javaslat ekként konstruálni akar. A jogilag és törvényhozásilag tiltott, cselekmény az, amit maga a javaslat e megengedhetlen szankció kodifikálásával elkövetni szándékozik. Mert van a jognak és az ez által mindenütt és mindenkor respektálandó meghamisíthatlan igazságnak egy elvi parancsa. Ez pedig úgy szól, hogy amely jog gyakorlatát a törvény biztosítja, az ugyanarra vonatkozó egyszerű véleménynyilvánítás sem eshetik sehol, az állami hatalom dekretálásából, büntetőjogi megtorlás, vagy ily egyszerű véleménynyilvánítás miatt egy más közjogi aktus, a nullitás hatálya alá. Annál kevésbbé minősíthető egy valamely biztosított jognak gyakorlatára vonatkozó puszta nyilatkozat, mely szónak jogi tartalma még a véleménynyilvánításnál is kevesebbet jelent, mert a nyilatkozatból minden konkrét vélemény hiányozhatik. Ez az elvi parancs az állami törvényhozás szempontjából feltétlen és nem tűri meg a sérelmet; bárhol, bármikor és bármily körülmények között történjék az ily véleménynyilvánítás vagy nyilatkozat. Mit jelent tehát az, hogy ily nyilatkozat miatt csak az egyház lelkészei, egyházi jellegű eljárásukban, kerülnek külön megrendszabályozás alá ? A legrittább, művelt államot rendes viszonyok között diffamáló, kivételes, a közjogi garanciákat felfüggesztő törvénykezést jelenti. Jelent oly statáriumot, mely először nem rendkívüli állapotban, hanem mélységes békében hozatik be és másodszor oly cselekmények miatt létesíttetik, melyeknek megfenyítésétől és a nullitás szankciója alá helyezésétől, tehát bármi módon büntetendő cselekményekké minősítésétől a törvényhozást maga az alkotmány, tehát az erkölcs és a tisztesség zárja el. De hallom, azt fogják mondani : ez a felfogás nem áll meg, mert a javaslat „a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozatról“ beszél. Ez tehát oly nyilatkozat, melynek e céllal egybekötött véleményt kell tartalmaznia. Csakhogy így még utálatosabb a dolog. Mindenekelőtt itt nincs tilos cselekmény, tehát nincs és sem lehet helye sem nullitásnak, sem büntetésnek. Ezt kiegészíti ama másik, jogilag még nagyobb botrányt alkotó körülmény, hogy erre az önmagában nem tilos, sőt alkotmányjogi védelem alatt álló cselekményre nézve egyáltalában nem tartalmaz a szöveg oly meghatározást, mely legalább útmutatást nyújtana arra, mely formájában és alakulásában képezi az a nullitás, vagy büntetés indokát és alapját. A mai kodifikáció, becsületes joguralom mellett, ily matériákban egy főszabályt állít fel. Az alkotandó törvénytől követeli meg, hogy abban legyen meghatározva mindenekelőtt az , mi értendő a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozat alatt. Ha ez ott meg van állapítva, akkor válik csak lehetővé a törvényalkalmazás. Ha nincs megállapítva, akkor ily funkciót a bíróságra bízni nem szabad. Először azért nem, mert a bíró hivatása az objektív törvényalkalmazás és nem a törvényhozás. Ezt a judikatúrára bízni annál veszélyesebb, ha a bíróság minden egyes esetben külön állapíthatja meg nemcsak azt, hogy a nullitás, vagy a deliktum fenforog-e, hanem minden egyes esetben külön mindenekelőtt azt, mi is értendő voltaképpen ily befolyásolást célzó nyilatkozat alatt? Másodszor ily funkciót a bíróra utalni azért nem szabad, mert a törvénykezést a cselekmény ténybeli és jogi elemeinek határozott törvényi megállapítása hiányában, a polgárok lelki világába beleszabadítani, a gondolat, vágy és remény, az intenció és célzat erkölcsi birodalmába tilos invázióra felhatalmazni anynyi, mint az anyagi világban törvény által legalizálni a betörést. Jellemző egyébként, hogy honnan vette és miként alakította át ezt a szöveget az az úr, ki a javaslat bizottsági tárgyalásakor e rendelkezést indítványozta. Mert a javaslat eredeti szövegében ez a dispozíció hiányzott. A törvényt nem ismerő erőszaknak és az önkényes zaklatásnak ugyanaz a rítusa sugallta később ezt az indítványt, mely nemsokára azután az ország belügyi kormányzatában uralomra jutott. A bizottság módosítása keveset javított az eredeti indítványon, mely mai megváltozott alakjában is a német birodalomban rég megszűnt kulturkampfból kölcsönzött fegyvernek tekinthető. A különbség csak az, hogy míg az a párthatalmi lelkiismeretlenség, mely onnan vette az üldözés eszközeinek mintaképét, saját különleges céljai szerint minden jogelv eltiprásával gyúrta át az eredeti német szöveget, a bizottságilag megállapított új szöveg egy kissé legalább, habár csak külszínre, tetszetősebb habitust mutat. Ebből a tetszetősebb habitusból is kivetkeztettük az imént az új szöveget. Hogy néz ki már most az eredeti német mintakép ? Tüzetesen a választásokkal kapcsolatban a német birodalom összes államai közül csupán két kicsiny hercegségben van ily irányú törvényes intézkedés. Még Poroszországban sincs, sőt a kulturkampf legvadabb napjaiban sem volt. Amit ott ebben az időben keresztülvittek, az a birodalmi büntetőtörvénykönyv 130. a) §-ában lefektetett abban az általános dispozícióban kulminál, hogy vétséget követ el az a lelkész, aki hivatása gyakorlatában, vagy annak folyományaként nyilvánosan, tömeg előtt, vagy templomban, illetőleg más vallási gyülekezésre rendelt helyen többek előtt az állam ügyeit „ez közbékét veszélyeztető módon“ tárgyalja. Itt tehát meg van legalább a kriminalisztikus ismérv : „in einer den öffentlichen Frieden gefährdenden Weise“, abban, hogy nem elég a véleménynyilvánítás, még kevésbbé a nyilatkozat, hanem valóságos izgatásnak kell fenforognia. Ennek dacára, éppen mert a polgároknak csupán egy kategóriája ellen irányuló, tehát kivételes és így elvileg megengedhetlen büntetőjogi intézkedésről van szó, nem alkalmazták e rendelkezést 1871 óta, mikor megszületett, soha. Csak Hessenben és Badenben állanak fenn a papíron tüzetesen a választásokkal kapcsolatos büntetőjogi intézkedések. Legmesszebb megy e téren a bádeni 1874. február 19-én kelt törvény, mely az akkor ott folyt egyházüldözés fanatikus szenvedélyének köszöni lételét. De ugyan mit mond ide vonatkozólag e törvénynek a szövege ? Tiltja a lelkészek részéről alkalmazott lelki ígéreteket és fenyegetéseket, „die Anwendung geistlicher Versprechen und Drohungen“ abból a célból : „die Ausübung, oder Nichtausübung öffentlicher Wahlund Stimmtechte in einer bestimmten