Alkotmány, 1899. június (4. évfolyam, 131-156. szám)
1899-06-01 / 131. szám
ALKOTMÁNY, 131. szám. 2 Csütörtök, 1899. június 1. 11 ...... . ... 1 ■ ■ zés ügyének ? Őt nem köti paktum, mint Széll Kálmánt s a bankparitás viszonossá■ gának megakadályozása nem lehet és nem is volt soha komoly osztrák politikusnak törekvése. Éppen ezért helyes az az álláspont, melyet ő Felsége képvisel, hogy a két miniszterelnök közt a tárgyalások megszakadt fonalát újbólföl kell venni, és más megoldási módot kell keresniök mindkettejöknek. A két kormány lemondására csak akkor kerülhet komolyan sor, ha újabb tárgyalások után se volna lehetséges a két álláspontot valahogyan áthidalni. A király azonban bízik a két miniszterelnök komolyságában, hogy ezt az összekötő kapcsot meg fogják találni, mert enélkül nem jöhet más, mint vagy sziválás, ami az iparnak és kereskedelemnek krízisével járna, vagy abszolutizmus, amely politikai megrázkódtatásoknak tenné ki Ausztriát is, Magyarországot is. Ha Thun azt hiszi, hogy nem lesz osztrák többség soha, amely Magyarországgal szemben engedékenyebb lesz, akkor távozása érdeke Ausztriának. Mert az osztrákok többsége nem engedheti magát az ellenzék lármája által odáig terrorizáltatok hogy veszedelembe döntse Ausztria iparát, kereskedelmét, sőt hatalmi állását. Amily őszintén óhajtjuk a kiegyezést az a birodalom ereje és haladása érdekében, éppoly határozottan elítéljük úgy a Lajtán túlról, mint a Lajtán innentől jövő túlzásokat, izgatásokat, melyek lehetnek talán valamely pártnak érdekében, de a haza érdekeinek feláldozásával. A politikához türelem, komolyság, önzetlenség kell, meg nagyon sok és erős hazaszeretet! * 1. Mai tudósításaink ezek: A mai tárgyalások. " (Saját tudósítónktól.) Bécs, május 31. Ma volt a válságnak eddig legmozgalmasabbnapja. A tanácskozások már reggel 9 órakor kezdődtek és rövid megszakításokkal egymás után hol a miniszterek jártak a királynál, hol a magyar és osztrák miniszterek külön-külön, hol pedig együtt tárgyaltak egészen késő estig. A király ma először Thun grófot fogadta s rögtön utána Széll Kálmánt. Majd mind a két miniszterelnök újra hivatott a Hofburgba s ekkor Széli és Thun csaknem egy időben érkeztek oda. Ez a körülmény adott okot azon hit elterjedésére, mely a bécsi és egyes budapesti estilapokba is átment, hogy tudniillik a király egyszerre fogadta a két miniszterelnököt. Ez nem áll. A király előbb Széll Kálmánt fogadta s azután Thun grófot. Széll Kálmán ezen kihallgatása másfél óráig tartott, Thun grófé nagyon rövid volt. Ezen kihallgatások után a miniszterelnökök a bankgassei magyar palotába hajtattak s ott délután tárgyaltak. Ennél a tárgyalásnál jelen voltak: Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Széchenyi Manó gr., Fejérváry Géza báró és Kállay Béni. Később megjelentek a bankgassei palotában Thun gróf, Di Pauli báró és Kaizl, akik ezúttal közösen tanácskoztak a magyar miniszterekkel. E közös tanácskozás után a király ismét fogadta Thun grófot és Széll Kálmánt. A magyar miniszterek ezután ismét összegyűltek tanácskozásra s e közben az osztrák miniszterek : Thun, Di Pauli és Kaizl alig öt percig tartó tanácskozást folytattak egymás között a belügyminisztériumban. Ami a mai tanácskozások lényegét illeti, erre vonatkozólag úgy a magyar, mint az osztrák miniszterek a legszigorúbb diskréciót mondották ki. Ennélfogva a fáma csak a külsőségek után ítél és ezek alapján tudni véli, hogy talán mégis sikerülni fog az egyezmény. Ez következik abból is, hogy a magyar miniszterek, akik már ma este 10 órakor vissza akartak utazni Budapestre, legfelsőbb parancsra holnapig itt maradnak és csak a holnap délutáni 4 órai gyorsvonattal utaznak el. Holnap Úrnapja lévén, a király és az udvar legalább is 11 óráig el lesz foglalva a körmenetben. Előbb tehát a király nem fogadja a minisztereket, úgy számítanak, hogy 11 és 2 óra között a korona részéről nyilatkozat fog történni és miután a korona eddigelé mindent megkísérelt arra nézve, hogy békítőleg hasson és miután a ma délutáni ötórai közös minisztertanács kedvező előjelnek látszik, nincs kizárva, hogy azon, főleg szláv oldalról terjesztett verzió meg fog valósulni, mely szerint sikerülni fog mind a két kormány hivatalban maradása mellett is tisztázni a helyzetet. Más oldalról úgy hallatszik, hogy a döntés holnap sem fog beállani és hogy Széll Kálmán a képviselőház június 2-iki ülésén ki fogja jelenteni, miszerint a kiegyezési javaslatok tárgyalása dolgában csak a jövő héten tehet indítványt és hogy vasárnap újra folytatják a tárgyalásokat. Félhivatalos hírek. Mint Bécsből jelentik, ő Felsége ma délelőtt külön kihallgatáson fogadta Thun gróf osztrák miniszterelnököt és azután Széll Kálmán magyar miniszterelnököt. Később ő Felsége Széchenyi Manó grófot, a király személye körüli minisztert fogadta. Délután egy órakor, mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, mind a két miniszterelnök együtt jelent meg a királynál. (Saját tudósításunk megcáfolja azt a hírt, mintha a miniszterelnökök együttesen jelentek volna meg ő Felségénél. A szerk.) Ő Felsége Széll Kálmán miniszterelnököt ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta. Délután 5 óra körül Thun gróf osztrák miniszterelnök felkereste a bankgassei magyar minisztérium épületében Széll Kálmán miniszterelnököt. Utána még Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter és Di Pauli báró kereskedelemügyi miniszter is megjelentek a magyar minisztériumban. Széll Kálmán miniszterelnök a három osztrák miniszterrel körülbelül este 7 óráig tanácskozott. Az esti órákban ő Felsége Széll Kálmán miniszterelnököt újból kihallgatáson fogadta. A Bécsben is, Budapesten is elterjedt lemondási híreket, mint félhivatalosan jelentik, Bécsben semmiképpen sem erősítik meg. A magyar miniszterek csak holnap este térnek vissza Budapestre. Válsághírek. Dacára annak, hogy félhivatalosan nem erősítik meg azokat a híreket, melyek azt beszélik, hogy a két kormányelnök ma beadta lemondását, a helyzet mégis igen válságos. Széll Kálmánhoz közelálló politikai és hírlapírói körökben nyíltan kijelentik, hogy a kiegyezés holtpontra érkezett, és ezért válságos napok közelednek. «Nincs és nem akad osztrák «államférfiu» — írja a Széll Kálmánhoz közelálló «Budapesti Napló» — aki »MM—— — Bálba is, fürdözni is! hangzott el gyors elhatározással a merész válasz. Ez a merész válasz pedig azt eredményezte, hogy viharfelhők ültek ki homlokomra s a tengeri hajók vészkürtjének hangján válaszolom: — Nagyon jó! Nem megyünk tehát sehova se ! Bibulusné asszony szótlanul vált krétafehérré s temetgetni kezdett. A boszucskáit temetgette , szive közepébe . . . Mire az utolsó hó is eltakarodott s a napfényes hegy alján a kökörcsin felütötte égszínkék fejecskéjét, szomszédaink mindenike tisztában volt már azzal, hogy hol fogják tölteni a nyarat. A telekkönyvezetőék meg sem állnak Erzsébetfalváig; az irodaigazgatóék Siófokra mennek; a biróékat rangjuk a magyar Tátrába viszi; a tanácsosokat Abbáziába. Házunk derék hentesmestere, avagy tárcája, azonban bírja a tengeri ■ fürdőt is. Tengeri fürdő! Asszonyi álmoknak, vágyaknak legédesebbike! Oh az az asszony, aki tengeri fürdőn volt valaha, bátran és szívesen meghalhat, mert elérte vágyainak netovábbját: a tengeri fürdőt. A hentesek pedig már többször voltak s az idén is mennek. Oh ez a tengeri fürdözésbe egyszerre ledöntötte a társadalmi korlátokat a szomszédainknál, melyeket egyébként semmiféle földi hatalom sem lett volna képes lerombolni.A kövér kis hentesné de becézgetett asszonyka is lett egyszerre, hiszen a tengeri fürdő mellett hol marad Erzsébetfalva, a magas Tátra? E dolgok nagy álmélkodásomra és megelégedésemre csak Bibulusné asszonyt nem érdekelték. Egykedvűen, szinte unottan hallgatta a fürdőzésre vonatkozó tervezgetéseket, melyek pedig más alkalommal pírba vonták arcát s fájó irigységgel töltötték el szivét. A legkellemesebb érzéssel konstatáltam, hogy Bibulusné asszony lelki világát valami láthatatlan kezek kicserélték s a haszontalan és hiúságos, de főleg költséges vágyakozások helyett inkább a komolyabb törekvések felé irányítja figyelmét. Szó se esett mi közöttünk nyaralásról, fürdőzésről, annál több azonban a különböző célú nőegyletekről, melyek kiváló mértékben lekötötték házam úrnőjének figyelmét. Utóvégre is, gondolom, a főzés és harisnyakötés mellett a lélek is megkívánja a maga szórakozását s igyekeztem én is érdeklődését fokozni a nőegyletek iránt, melyekről jól tudtam, hogy nem a buzgó s kötelességüket hűen teljesítő tagoknak költséges, hanem a t. nagy közönségnek. Még mindig jobban járok így, mint ha a versírásra adná magát. Feleségem tehát a közügyek terére lépett. • Valami menhely-egyesületnek lett legelőször is választmányi tagja s én ez alkalommal kitüntető kézcsókkal üdvözlöm. A reá következő héten újabb megtiszteltetés érte. Az árva leányok kiházasitó nőegylete választotta meg alelnökévé. Az az öröm, mely szivét eltöltő, szinte leírhatatlan, legfölebb csak az én megelégedésemmel versenyezhetett. A harmadik héten, a negyedik héten ismét újabb és újabb megtiszteltetések a legkülönbözőbb nőegyletek részéről. Szinte úgy hullottak Bibulusné asszonyra, mint őszszel szélfúváskor a kajszinbarack. Egyszerre is a legsiralmasabb felfedezéssel azt vettem észre, hogy a feleségem nem az én feleségem többé, hanem a nőegyleteké. A villás reggeli idejét választmányi ülések töltötték ki; ebédeim igen gyakran az igazgatósági üléseken kallódtak el, vacsorára pedig a pezsgő női klubélet csak épp annyi időt hagyott fönt, hogy Bibulusné asszony rántáslevesekkel sanyargathatta az urát. Ők ezek a levesek, mintha azt sugdosták volna nekem : A boszu !a boszu ! Nem sok fejtörésembe került kiszámítanom, hogy a nőegyletekre rövid idő alatt testsúlyaimból kerek tíz kilót ráfizettem. Akárcsak Karlsbadon nyaraltam volna. Az nem sok fejtörésembe került, hogy belássam, hogyha ez tovább is így tart, elfogyott lassan, mint a gyertyaszál. Ijedten aszódtak föl gondolataim: Ne úy halált, ne ily halált nekem! Jónak láttam életjelt adni magamról s tudomására hoznom, hogy nemcsak nőegyletek vannak a világon, hanem itt vagyok én is. — De kedvesem! A közbizalom ... a társadalom iránti kötelességek. — Itt van cserébe az én közbzalmam! ■— Lehetetlen, lehetetlen ... Ha most visszavonulnak, midőn a felvirágoztatás útjára juttattam egyleteimet, mit mondanának felőlem ? — Virágoztasson fel most engem ! jegyzem meg fagyos cinizmussal. •— Azt kívánja, hogy visszavonuljak? •— A leghatározottabban azt!— Nem! felelé dacosan. ■* Mit tehettem, kénytelen voltam a kompromisszum terére lépni s alkalmas formulát keresni. — Ha visszavonul, megyünk nyaralni! bontogatom a mézes madzagot. — Hova? kérdezé simulékony, lágy hangon. — Erzsébetfalvára. Kedvetlenül biggyesztette fel ajkait.