Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)
1899-07-02 / 158. szám
ALKOTMÁNJ. 158. szám. felsőbb iskolákba került ifjún még mindig meglátszik a tanári kéz alakítása, mig idegen hatások le nem rontják az idomitó kéz munkáját. De azért ott marad a férfiúvá lett ifjú szivében s gondolkozásmódjában az az alapvonás, mit a tanár edzett oda be. Ha tehát ily nagy fontosságú a tanár feladata s oly mélyreható hivatásának eredménye, roppant nagy súlyt kell fektetnünk a tanárképzésre. De ha a tanárképzés mai módjára vetjük szemünket, kereken ki kell jelentenünk, hogy az egyátalán nem felel meg a kívánalmaknak. Ma ugyanis úgy lesznek tanárok a serdülő ifjakból, ha három vizsgán szerencsésen átúsznak. Szántszándékkal mondtuk, hogy szerencsésen. Mert egy tanárjelöltnek hatványozottabb mértékben szükséges a szerencse, mint jogász kollégájának. A jogász ugyanis attól fél, hogy nem annál vizsgázik, kinek a könyvét megtanulta, s ha más professzor könyvét úgy is tudja, mint a vízfolyás, elbukik. A tanárjelölt először is nem annál vizsgázik, akit az egyetemen hallgat, másodszor az egyetemen a legjobb s legmerészebb szándékkal sem hallgathatja azt, amiből vizsgázni kell, mert elő sem adják csak parányi részét (de azt ám ugyancsak meghigítva!), harmadszor nem tudja, hogy mit, negyedszer nem tudja, hogy miből tanuljon s végül, ha mindazt, mi egy-egy vizsgára elő van írva, lelkiismeretesen meg akarná tanulni, úgy valamikor 60 esztendős korában őszülő hajfürtökkel a bizottság elé állhatna. De nagy kérdés, hogy akkor is nem kellene-e reszketnie, vájjon a vizsgáló professzor úr nem kérdez-e olyat, amiről hosszas tanulmányai alapján mit sem olvasott. Tehát mód nélkül hibáztatandó először az, hogy nem a saját tanárai előtt vizsgázik a jelölt, másodszor nem az egyetemen tanultakból, harmadszor túlságos sok s bizonytalan terjedelmű egy-egy vizsga anyaga. Példából világosabb lesz a dolog. Egy magyar-latin szakosnak csak az alapvizsgára a következőket kell tudni: Finn nyelvtan s mondattan alapos ismerete, finnből szabadon fordítani (ez már maga elég lenne egy szaknak!) Az ugor összehasonlító nyelvészetet alaposan biró ismereteket kell felmutatni : magyar mondattan, magyar irodalomtörténet 1711-ig, poétika, stilisztika, rhetorika, esztétika, művelődéstörténet, magyar történelem. Latinból egy rakás auktor alapos ismerete követeltetik, nyelvtan (szanszkrittal keverve !), mondattan magasabb szempontból bírálva, metrika, irodalomtörténet, régiségtan, római görög történelem és földrajz s még mindezekhez külön kötelező alapvizsga a görögből hasonló összeállításban, (aki meg latint is hallgat, annak a görögből okvetetten kell legalább alapvizsgát tenni, mert különben nem kap oklevelet.) A klasszikusok alapos ismerete alatt pedig azt érti némely profeszszor úr, hogy az általa vizsga előtt megnézett s megtanult verssort elrecitálja a drukkoló jelölt előtt s neki meg kell mondania, hogy e remek sor melyik versében fordul elő ennek, vagy annak a költőnek ?! Ez csak az alapvizsga. Hát még a szakvizsga s a pedagógiai vizsga! S a mindegyiket megelőző zárthelyi dolgozatok! Bizony, bizony némelyik professzor urat, ha megszorítanák, maga sem tudná rémes címmel kiadott dolgozatát «zárthelyen» megcsinálni! De hát a jelöltnek tudni kell mindent. S aztán jön egy véghetetlen nagy méltánytalanság. Egy mathematikusnak vagy fizikusnak stb. a magyar nyelv és irodalomból is kell tenni alapvizsgát. S ha a másik két tantárgyából jelesen vizsgázott is és ebből elbukott, egy évre vissza van vetve s ismételnie kell az egész vizsgát. Oh, szegény filozopterek, irigyeljétek jogász kollégáitokat, kik júniusban elhasalva, szeptemberben újra vizsgázhatnak, sőt ha ezen történik baj, decemberig pótolható a mulasztás ! De ti, ha akár szaktárgyatokból, akár nem abból, akár egyből, akár mindből megbuktok, egy évig kell keseregnetek Karthágó romjain s akkor, noha elfeledtétek még azt is, mit első vizsgára tanultatok, kevesebb tudománynyal, de nagyobb merészséggel s még nagyobb szerencsével átlábaltok a sötét nirvánán, azaz vizsgán. S neked szegény filozopter még azt sem engedik meg, mint a jogásznak, hogy 7 félévvel végezz, ha katonáskodtál. Pedig te szorgalmasan jársz az egyetemre, kollokválsz temérdeket, ölöd magad otthon Írással, tanulással s kemény vizsgákon kell keresztül ned! Tán nem volnál olyan legény, mint a jogász, neked a miniszter nem éppen úgy megengedhetné a 7 félévi tanulást ? Az én felfogásom szerint a tanárképzést gyökeresen kellene reformálni. Meg kellene szüntetni minden vizsgát! Kissé merésznek látszik ez állítás, de mindjárt megmagyarázom. Ha a vizsgákat eltörlik, az egész tanárképzést tegyék át az egyetemre. Az egyetemi professzorok négy évfolyamon adják elő mindazt, amire egy középiskolai tanárnak szüksége van s az előadott anyagból miniszteri megbízottak jelenlétében szigorúan kérdezzék ki félévenként a hallgatóikat. Ezzel pedig el fogják érni, hogy a hallgatók minden órára szorgalmasan el fognak járni, akik nem járnak el rendesen, ők lássák a következményeit. Másodszor minden hallgató szemfül lesz az előadás alatt. Harmadszor óráról órára, napról napra fog tanulni a hallgató, különösen, ha hetenkint egyszer, kétszer kérdező órát is tart a tanár s így a félév végén mintegy vizsgaszámba menő kollokviumban a hallgató a tanár által fejtegetett kérdéseket alaposan tudni fogja, így tehát apránként és mindig tanul a hallgató, észrevétlenül csepeg lelkébe a tudományok iránt való szeretet s a 8-ik félév végén hasonlíthatlanul többet fog tudni a gyengébb hallgató is, mint most akárhány kitűnően levizsgázott tanárjelölt. S a nyolcadik félév végén a végzett hallgató megkapná képesítését, a középiskolán töltött próbaév után pedig diplomáját. Nem alaposabb lenne-e az ilyen ember tudása, nem ragaszkodnék-e jobban az iskolához, melyben négy éven keresztül szerezte meg a szükséges tudományt. A zárthelyi írásbeli vizsgákat is mint teljesen feleslegeseket, el kellene törülni. Ennek tudományos célja úgy sincs. Mert szeretném én látni azt a tudóst, aki csak úgy, minden forrás nélkül merne bármily csekély fontosságú kérdésről is egy-két iven keresztül írni ! Hogy pedig a hallgatók tudnak-e írni, arról másképpen is meggyőződhetnek az egyetemi professzor urak. Hanem persze ez a reform teljesen felforgatná a filozófiai fakultáson uralkodó mai rendszert. A professzor uraknak kétszer, háromszor annyit kellene dolgozni, többet kellene törődni az ifjakkal s a fiatalságnak is többet kellene tanulni, szorgalmasabbnak kellene lenni. Már pedig ez mind igen keserű dolog úgy tanárra, mint diákra! S uramfia, mi lenne, ha a professzor urak elesnének a vizsgadijaktól! De ha nem is nyúlnak ma még ily mélyreható reformokhoz, a fennálló rendszer keretén belül is feltétlenül szükségesnek mutatkoznak a következő reformok: Először megszüntetendő, hogy a hallgató, ha csak egy tárgyból is bukott, egy évre utasíttassék vissza. E helyett három havi terminus szabandó, legtöbb egy félévi. Másodszor, akinek nem szakja a magyar nyelv, abból ne kényszerittessék alapvizsgázni, vagy ha abból elbukott s szaktárgyaiból nem, két-három hónap múlva újból vizsgázhassák, de csak a magyar nyelvből! Harmadszor, ha szaktárgyainak egyikéből bukott el a hallgató, három hónap múlva csak ezen egy tárgyból kelljen vizsgát tennie újból. Negyedszer, feltétlenül mellőzendő a most egy modern nyelvből külön követelt vizsga; a hallgatók legnagyobb része e nyelvnek a németet választja, mert ezt tanulta a gimnáziumban, vagy reálban, de tovább felsőbb tanulmányai kára nélkül nem foglalkozhatott vele. Ez a vizsga, mint bárki megtapasztalhatja, nemcsak teljesen felesleges, de nevetséges is! Aki nem hiszi, hallgasson végig egy ilyen vizsgát! Ötödször, az írásbeli dolgozatoknál forrásmunkák használata engedtessék meg, mert később az életben sem fog egy sor tudományos munkát sem kiereszteni kezéből a tanár források használata nélkül. Hatodszor, szigorúan határoltassék körül a vizsgán tudni való anyag. Hetedszer végre tudassák be, épp oly jogon, mint a jogászoknál a katonáskodásból egy félév. Kiváncsiak vagyunk, hogy fognak dönteni a holnap összeülő tudósok és miniszteri férfiak. Élénk figyelemmel fogjuk kisérni tanácskozásaikat s meg fogjuk tenni szükséges megjegyzéseinket. Gaudencius. Kevés a középiskola. Ma írták be a fővárosi középiskolák első osztályaiba a tanulókat. A jelentkezők nagy száma rendkívül feltűnővé tette a főváros középiskoláinak elégtelen voltát. Egyes intézetekben már délelőtt tíz órakor betelt a rendes létszám, úgy, hogy szeptemberben már csak a külsőbb részekben fekvő középiskoláiban számíthatnak felvételre az első osztályra jelentkező tanulók. Ily körülmények között érthetetlen, hogy mégis egyre-másra megszüntetik a parallel-osztályokat. A mai beírások részletes adatai különben a következők: Az V. kerületi Markó utcai főgimnáziumban beírtak a mai napig az I. osztályba 61, a II. osztályba 60, a III. osztályba 64, a IV.-be 42, az V.-be 31, a VL-ba 34, a VII.-be 41, a VIII.-ba 40 tanulót. Van még hely: a II. osztályban 60, a III.-ban 56, a IV.-ben 18, az V.-ben 29, a VI.-ban 26, a VII.-ben 19, a VIII.-ban 60 tanuló számára. A VI. kerületi Lovag utcai gimnáziumban beírtak a három első osztályba 101 tanulót, fél még 59 diák, a II. osztályokba 56 tanulót, van még 54 tanulónak való hely. Ebben az iskolában a jövő iskolaévbennem lesz több osztály. Külön igazgatóját is csak szeptemberre nevezi ki a miniszter. Addig is a Markóutcai gimnáziumban történik a beírás. A VII. kerületi Barcsay utcai gimnáziumban beírtak : az I. osztályokba 120 tanulót, a II.-ba 78, a III. -ba 96, a IV.-dikbe 80, az V.-be 62, a VI.-ba 91, a VlI.-be 58, a VIII.-ba 74 tanulót. Helye van még ebben az iskolában: a II.-ban 42, a III.-ban 24, a IV. -ben 40, az V.-ben 48, a VI.-ban 19, a VII.-ben 42, a VIl.-ban 26 tanulónak. A IV. kerületi ág. ev. főgimnáziumnak eddig csak első osztályába van 47 tanuló beírva. Hely van még. Szeptember első két napján itt csak felekezetbeli tanulót vesznek föl, a többi napokon más vallásúakat is. Az V. kerületi főreáliskolában beírtak : az I. osztályokba 96, a II. osztályokba 65, a Vll-ba 50, a IV-be 56, az V-be 53, a VI-ba 32, a VII-be 21, a VIII-ba 18 tanulót. Elfér pedig ennek az iskolának mindenik osztályában 120—120 tanuló az V. és VIII. osztályokat kivéve, ahol csak 60 tanulónak van hely. A VIII. kerületi mintagimnáziumba a jövő évben a II—IV—VI. és VIII. osztályokat nyitják meg. Hely azonban nincs egyik osztályban sem. A beírást a mai nappal bezárták. Szeptember elsején még első osztályosokat, és javítóvizsgálatokat tett tanulókat írnak be. Szeptember másodikától azután, a mennyire hely van, idegen iskolákból jött tanulókat is felvesznek. — Iskolai értesítők. Ma a következő iskolai értesítőket kaptuk: 15. Korpona sz. kir. város áll. segélyezett községi felső népiskolájának értesítője az 1898—99-iki tanévről. Közli Matunák Mihály igazgató. 15. A pozsonyi kir. kath. főgimnázium értesítője az 1898—99. iskolai évről. Közli Polikeit Károly igazgató. 16. A Budapest székesfővárosi VIIl. kerületi (Csokonai utca) községi nyilvános polgári leányiskola negyedik értesítője az 1898/99. tanévről. Szerkesztette Erdődy Imre igazgató. 17. A pannonhalmi szent Benedekrendiek vezetése alatt álló pápai katholikus gimnázium értesítője az 1898—99-iki iskolai évről. Közzéteszi Pető Menyhért igazgató. 18. A nyitrai római katholikus nyilvános felsőbb leányiskola értesítője az 1898—99. tanévről. Közzéteszi Zongor József igazgató. 19. A kegyes-tanitórendiek vezetése alatt álló kisszebeni gimnázium értesítője az 1898—99. tanévről. Közzéteszi Kroll Rudolf igazgató. 20. A pápai római katholikus hitközség iskoláinak értesítője az 1898—99. tanévről. 21. A nyitrai római katholikus elemi fiú- és leányiskolák értesítője az 1898—99. tanévről. A római katholikus iskolaszék megbízásából közli az igazgatóság. 22. A szegedi apáca-tanintézetnek 1898—99. évi értesítője. 23. Értesítő a pannonhalmi szent Benedek-rend győri főgimnáziumáról az 1898—99. év végén. Közzéteszi Kisfaludy Tóbiás h. igazgató. 24. A Jézus-társasági kalocsai érseki főgimnázium XXXIX. évi értesítője. 1898—99. 25. A Budapest székesfővárosi VIII. kerületi községi nyilvános főreáliskola huszonnyolcadik tudósitványa az 1898—99. tanév végén. Szerkesztette Felsmann József igazgató. 26. A brassói római katholikus főgimnázium Értesitője. 1898—99. tanév. Szerkesztette Czinege István helyettes igazgató. 27. Értesítő a váci római katholikus elemi és polgári népiskolákról az 1898—99. tanévben. 28. A budapesti VI. kerületi állami főreáliskola kilencedik évi értesítője az 1898—99. évről. Szerkesztette Rajner Ferenc helyettes igazgató. — A debreceni római katholikus főgimnázium. Debreceni levelezőnk Írja: Bevégzett dolog, hogy a debreceni római katholikus főgimnáziumot legköze- 7 ___ Vasárnap, 1899. junius 2.