Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)

1899-07-02 / 158. szám

ALKOTMÁNJ. 158. szám. felsőbb iskolákba került ifjún még mindig meglátszik a tanári kéz alakítása, mig idegen hatások le nem rontják az idomitó kéz munkáját. De azért ott marad a férfiúvá lett ifjú szivében s gondolkozásmódjában az az alapvonás, mit a tanár edzett oda be. Ha tehát ily nagy fontosságú a tanár feladata s oly mélyre­ható hivatásának eredménye, roppant nagy súlyt kell fektetnünk a tanárképzésre. De ha a tanárképzés mai módjára vetjük szemün­ket, kereken ki kell jelentenünk, hogy az egy­át­alán nem felel meg a kívánalmaknak. Ma ugyanis úgy lesznek tanárok a serdülő ifjakból, ha három vizs­gán szerencsésen átúsznak. Szántszándékkal mond­tuk, hogy szerencsésen. Mert egy tanárjelöltnek hat­­ványozottabb mértékben szükséges a szerencse, mint jogász kollégájának. A jogász ugyanis attól fél, hogy nem annál vizsgázik, kinek a könyvét megtanulta, s ha más professzor könyvét úgy is tudja, mint a víz­folyás, elbukik. A tanárjelölt először is nem annál vizsgázik, a­kit az egyetemen hallgat, másodszor az egyetemen a legjobb s legmerészebb szándékkal sem hallgathatja azt, a­miből vizsgázni kell, mert elő sem adják csak parányi részét (de azt ám ugyancsak meghigítva!), harmadszor nem tudja, hogy mit, negyedszer nem tudja, hogy miből tanuljon s végül, ha mindazt, mi egy-egy vizsgára elő van írva, lelki­­ismeretesen meg akarná tanulni, úgy valamikor 60 esztendős korában őszülő hajfürtökkel a bizottság elé állhatna. De nagy kérdés, hogy akkor is nem kel­­lene-e reszketnie, vájjon a vizsgáló professzor úr nem kérdez-e olyat, a­miről hosszas tanulmányai alapján mit sem olvasott. Tehát mód nélkül hibáztatandó először az, hogy nem a saját tanárai előtt vizsgázik a jelölt, másod­szor nem az egyetemen tanultakból, harmadszor túlságos sok s bizonytalan terjedelmű egy-egy vizsga anyaga. Példából világosabb lesz a dolog. Egy ma­gyar-latin szakosnak csak az alapvizsgára a követ­kezőket kell tudni: Finn nyelvtan s mondattan ala­pos ismerete, finnből szabadon fordítani (ez már maga elég lenne egy szaknak!) Az ugor összehason­lító nyelvészetet alaposan biró ismereteket kell fel­mutatni : magyar mondattan, magyar irodalomtörté­net 1711-ig, poétika, stilisztika, rhetorika, esztétika, művelődés­történet, magyar történelem. Latinból egy rakás auktor alapos ismerete követeltetik, nyelvtan (szanszkrittal keverve !), mondattan magasabb szem­pontból bírálva, metrika, irodalomtörténet, régiségtan, római görög történelem és földrajz s még mindezek­hez külön kötelező alapvizsga a görögből hasonló összeállításban, (aki meg latint is hallgat, annak a görögből okvetetten kell legalább alapvizsgát tenni, mert különben nem kap oklevelet.) A klasszikusok alapos ismerete alatt pedig azt érti némely profesz­­szor úr, hogy az általa vizsga előtt megnézett s meg­tanult verssort elrecitálja a drukkoló jelölt előtt s neki meg kell mondania, hogy e remek sor melyik versében fordul elő ennek, vagy annak a köl­tőnek ?! Ez csak az alapvizsga. Hát még a szakvizsga s a pedagógiai vizsga! S a mindegyiket megelőző zárt­helyi dolgozatok! Bizony, bizony némelyik professzor urat, ha megszorítanák, maga sem tudná rémes cím­mel kiadott dolgozatát «zárthelyen» megcsinálni! De hát a jelöltnek tudni kell mindent. S aztán jön egy véghetetlen nagy méltánytalanság. Egy mathematikusnak vagy fizikusnak stb. a magyar nyelv és irodalomból is kell tenni alapvizsgát. S ha a másik két tantárgyából jelesen vizsgázott is és ebből elbukott, egy évre vissza van vetve s ismételnie kell az egész vizsgát. Oh, szegény filozopterek, irigyeljé­tek jogász kollégáitokat, kik júniusban elhasalva, szeptemberben újra vizsgázhatnak, sőt ha ezen tör­ténik baj, decemberig pótolható a mulasztás ! De ti, ha akár szaktárgyatokból, akár nem abból, akár egyből, akár mindből megbuktok, egy évig kell kese­regnetek Karthágó romjain s akk­or, noha elfeledté­tek még azt is, mit első vizsgára tanultatok, keve­sebb tudománynyal, de nagyobb merészséggel s még nagyobb szerencsével átlábaltok a sötét nirvánán, azaz vizsgán. S neked szegény filozopter még azt sem engedik meg, mint a jogásznak, hogy 7 félévvel végezz, ha katonáskodtál. Pedig te szorgalmasan jársz az egye­temre, kollokválsz temérdeket, ölöd magad otthon Írással, tanulással s kemény vizsgákon kell keresztül ned! Tán nem volnál olyan legény, mint a jogász, neked a miniszter nem éppen úgy megengedhetné a 7 félévi tanulást ? Az én felfogásom szerint a tanárképzést gyökere­sen kellene reformálni. Meg kellene szüntetni minden vizsgát! Kissé merésznek látszik ez állítás, de mind­járt megmagyarázom. Ha a vizsgákat eltörlik, az egész tanárképzést te­gyék át az egyetemre. Az egyetemi professzorok négy évfolyamon adják elő mindazt, amire egy középisko­lai tanárnak szüksége van s az előadott anyagból miniszteri megbízottak jelenlétében szigorúan kérdez­zék ki félévenként a hallgatóikat. Ezzel pedig el fogják érni, hogy a hallgatók minden órára szorgalmasan el fognak járni, akik nem járnak el rendesen, ők lássák a következményeit. Másodszor minden hallgató szemfül lesz az előadás alatt. Harmadszor óráról órára, napról napra fog tanulni a hallgató, különö­sen, ha hetenkint egyszer, kétszer kérdező órát is tart a tanár s így a félév végén mintegy vizsgaszámba menő kollokviumban a hallgató a tanár által fejtege­tett kérdéseket alaposan tudni fogja, így tehát aprán­ként és mindig tanul a hallgató, észrevétlenül csepeg lelkébe a tudományok iránt való szeretet s a 8-ik félév végén hasonlíthatlanul többet fog tudni a gyen­gébb hallgató is, mint most akárhány kitűnően le­vizsgázott tanárjelölt. S a nyolcadik félév végén a végzett hallgató megkapná képesítését, a középisko­lán töltött próbaév után pedig diplomáját. Nem alaposabb lenne-e az ilyen ember tudása, nem ragaszkodnék-e jobban az iskolához, melyben négy éven keresztül szerezte meg a szükséges tudo­mányt. A zárthelyi írásbeli vizsgákat is mint teljesen fe­leslegeseket, el kellene törülni. Ennek tudományos célja úgy sincs. Mert szeretném én látni azt a tudóst, aki csak úgy, minden forrás nélkül merne bármily csekély fontosságú kérdésről is egy-két iven keresz­tül írni ! Hogy pedig a hallgatók tudnak-e írni, arról más­képpen is meggyőződhetnek az egyetemi professzor urak. Hanem persze ez a reform teljesen felforgatná a filozófiai fakultáson uralkodó mai rendszert. A pro­fesszor uraknak kétszer, háromszor annyit kellene dolgozni, többet kellene törődni az ifjakkal s a fiatal­ságnak is többet kellene tanulni, szorgalmasabbnak kellene lenni. Már pedig ez mind igen keserű dolog úgy tanárra, mint diákra! S uramfia, mi lenne, ha a professzor urak elesnének a vizsgadijaktól! De ha nem is nyúlnak ma még ily mélyreható reformokhoz, a fennálló rendszer keretén belül is feltétlenül szükségesnek mutatkoznak a következő reformok: Először megszüntetendő, hogy a hallgató, ha csak egy tárgyból is bukott, egy évre utasíttassék vissza. E helyett három havi terminus szabandó, legtöbb egy félévi. Másodszor, akinek nem szakja a magyar nyelv, abból ne kényszerittessék alapvizsgázni, vagy ha abból elbukott s szaktárgyaiból nem, két-három hónap múlva újból vizsgázhassák, de csak a magyar nyelvből! Harmadszor, ha szaktárgyainak egyikéből bukott el a hallgató, három hónap múlva csak ezen egy tárgy­ból kelljen vizsgát tennie újból. Negyedszer, feltétlenül mellőzendő a most egy modern nyelvből külön követelt vizsga; a hallgatók legnagyobb része e nyelvnek a németet választja, mert ezt tanulta a gimnáziumban, vagy reálban, de tovább felsőbb tanulmányai kára nélkül nem foglal­kozhatott vele. Ez a vizsga, mint bárki megtapasz­talhatja, nemcsak teljesen felesleges, de nevetséges is! Aki nem hiszi, hallgasson végig egy ilyen vizsgát! Ötödször, az írásbeli dolgozatoknál forrásmunkák használata engedtessék meg, mert később az életben sem fog egy sor tudományos munkát sem kieresz­teni kezéből a tanár források használata nélkül.­ Hatodszor, szigorúan határoltassék körül a vizsgán tudni való anyag. Hetedszer végre tudassák be, épp oly jogon, mint a jogászoknál a katonáskodásból egy félév. Kiváncsiak vagyunk, hogy fognak dönteni a holnap összeülő tudósok és miniszteri férfiak. Élénk figye­lemmel fogjuk kisérni tanácskozásaikat s meg fogjuk tenni szükséges megjegyzéseinket. Gaudencius. Kevés a középiskola. Ma írták be a fővárosi kö­zépiskolák első osztályaiba a tanulókat. A jelentkezők nagy száma rendkívül feltűnővé tette a főváros kö­zépiskoláinak elégtelen voltát. Egyes intézetekben már délelőtt tíz órakor betelt a rendes létszám, úgy, hogy szeptemberben már csak a külsőbb részekben fekvő középiskoláiban számíthatnak felvételre az első osz­tályra jelentkező tanulók. Ily körülmények között ért­hetetlen, hogy mégis egyre-másra megszüntetik a pa­rallel-osztályokat. A mai beírások részletes adatai kü­lönben a következők: Az V. kerületi Markó­ utcai főgimnáziumban beírtak a mai napig az I. osztályba 61, a II. osztályba 60, a III. osztályba 64, a IV.-be 42, az V.-be 31, a VL-ba 34, a VII.-be 41, a VIII.-ba 40 tanulót. Van még hely: a II. osztályban 60, a III.-ban 56, a IV.-ben 18, az V.-ben 29, a VI.-ban 26, a VII.-ben 19, a VIII.-ban 60 tanuló számára. A VI. kerületi Lovag­ utcai gimnáziumban beírtak a három első osztályba 101 tanulót, fél még 59 diák, a II. osztályokba 56 tanulót, van még 54 tanulónak való hely. Ebben az iskolában a jövő iskolaévben­­nem lesz több osztály. Külön igazgatóját is csak szeptemberre nevezi ki a miniszter. Addig is a Markó­­utcai gimnáziumban történik a beírás. A VII. kerületi Barcsay­ utcai gimnáziumban beír­tak : az I. osztályokba 120 tanulót, a II.-ba 78, a III. -ba 96, a IV.-dikbe 80, az V.-be 62, a VI.-ba 91, a VlI.-be 58, a VIII.-ba 74 tanulót. Helye van még ebben az iskolában: a II.-ban 42, a III.-ban 24, a IV. -ben 40, az V.-ben 48, a VI.-ban 19, a VII.-ben 42, a VIl.-ban 26 tanulónak. A IV. kerületi ág. ev. főgimnáziumnak eddig csak első osztályába van 47 tanuló beírva. Hely van még. Szeptember első két napján itt csak felekezet­­beli tanulót vesznek föl, a többi napokon más val­­lásúakat is. Az V. kerületi főreáliskolában beírtak : az I. osz­tályokba 96, a II. osztályokba 65, a Vll-ba 50, a IV-be 56, az V-be 53, a VI-ba 32, a VII-be 21, a VIII-ba 18 tanulót. Elfér pedig ennek az iskolának mindenik osztályában 120—120 tanuló az V. és VIII. osztályo­kat kivéve, ahol csak 60 tanulónak van hely. A VIII. kerületi mintagimnáziumba a jövő évben a II—IV—VI. és VIII. osztályokat nyitják meg. Hely azonban nincs egyik osztályban sem. A beírást a mai nappal bezárták. Szeptember else­jén még első osztályosokat, és javítóvizsgálatokat tett tanulókat írnak be. Szeptember másodikától azután, a mennyire hely van, idegen iskolákból jött tanuló­kat is felvesznek. — Iskolai értesítők. Ma a következő iskolai érte­sítőket kaptuk: 15. Korpona sz. kir. város áll. segélyezett községi felső népiskolájának értesítője az 1898—99-iki tan­évről. Közli Matunák Mihály igazgató. 15. A pozsonyi kir. kath. főgimnázium értesítője az 1898—99. iskolai évről. Közli Polikeit Károly igazgató. 16. A Budapest székesfővárosi VIIl. kerületi (Cso­­konai­ utca) községi nyilvános polgári leányiskola ne­gyedik értesítője az 1898/99. tanévről. Szerkesztette Erdődy Imre igazgató. 17. A pannonhalmi szent Benedekrendiek vezetése alatt álló pápai k­atholikus gimnázium értesítője az 1898—99-iki iskolai évről. Közzéteszi Pető Menyhért igazgató. 18. A nyitrai római katholikus nyilvános felsőbb leányiskola értesítője az 1898—99. tanévről. Közzé­teszi Zongor József igazgató. 19. A kegyes-tanitórendiek vezetése alatt álló kis­­szebeni gimnázium értesítője az 1898—99. tanévről. Közzéteszi Kroll Rudolf igazgató. 20. A pápai római katholikus hitközség iskoláinak értesítője az 1898—99. tanévről. 21. A nyitrai római katholikus elemi fiú- és leány­iskolák értesítője az 1898—99. tanévről. A római katholikus iskolaszék megbízásából közli az igazga­tóság. 22. A szegedi apáca-tanintézetnek 1898—99. évi értesítője. 23. Értesítő a pannonhalmi szent Benedek-rend győri főgimnáziumáról az 1898—99. év végén. Közzé­teszi Kisfaludy Tóbiás h. igazgató. 24. A Jézus-társasági kalocsai érseki főgimnázium XXXIX. évi értesítője. 1898—99. 25. A Budapest székesfővárosi VIII. kerületi köz­ségi nyilvános főreáliskola huszonnyolcadik tudósit­­ványa az 1898—99. tanév végén. Szerkesztette Fels­­mann József igazgató. 26. A brassói római katholikus főgimnázium Érte­­sitője. 1898—99. tanév. Szerkesztette Czinege István helyettes igazgató. 27. Értesítő a váci római katholikus elemi és pol­gári népiskolákról az 1898—99. tanévben. 28. A budapesti VI. kerületi állami főreáliskola ki­lencedik évi értesítője az 1898—99. évről. Szerkesz­tette Rajner Ferenc helyettes igazgató. — A debreceni római katholikus főgimnázium. Debreceni levelezőnk Írja: Bevégzett dolog, hogy a debreceni római katholikus főgimnáziumot legköze- 7 ___ Vasárnap, 1899. junius 2.

Next