Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)

1899-07-30 / 182. szám

ALKOTMÁNY. 182. szám.___________ ____________________ Vasárnap, 1899. julius 30. cilinderemhez az áspis csábitó, a hámozatlan szar­­valádé, mely egyúttal romokba dönté négyemeletes házamat is . . . Csoda-e, ha én a holnapi napra csak hideglelő hátborzongással gondolhatok ? Bibulus. NAPIHÍREK. Budapest, július 29. Lapunk legközelebbi száma kedden reggel je­lenik meg.­­ (Időjárás.) Az idő Európában túlnyomóan fel­hős, számottevő esők Norvégiában, Németországban és a Balkán keleti felén voltak; a hőmérséklet Kö­­zép-Európában a normális alatt van, nyugatról azon­ban már emelkedni kezd. Hazánkban csupán Erdély délkeleti részén volt számottevő eső, a hőmérséklet általánosan sülyedt. Jóslat: Száraz idő várható emel­kedő hőmérséklettel. Hőmérséklet: Budapest 18'0, Ó-Gyalla 13’0, Szeged 17‘5, Kolozsvár 15­6, Zágráb 19*1, Berlin 153, Bécs 14­6, Páris 15-9, Róma 21-6, Szentpétervár 144, Konstantinápoly 22-4. 7— (Személyi hírek.) Lollok Lánárd lipótvárosi prépost-plébános több hétre elutazott a fővárosból. — Müller Kálmán dr. miniszteri tanácsos egyetemi tanár, a Rókus-kórház igazgatója, szabadságáról visz­­szaérkezett Budapestre és átvette hivatalának vezeté­sét. — Barlovácz György budapesti szerb főkonzul Belgrádból, ahol több napig időzött, ma visszaérke­zett a fővárosba. — (Hegedűs miniszter útja.) Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszter ma reggel Poprádról Kés­márkra utazott. Poprád állomáson a község képvise­lete, majd a poprádvölgyi vasút igazgatósága tisztel­gett a miniszter előtt. Késmárkon nagy közönség várta a különvonatot. A városi tanács élén Schwarz polgármester tartott üdvözlő beszédet, mire a minisz­ter válaszában kiemelte Szepes megye és különösen Késmárk város fontosságát ipari szempontból, amely megérdemli a teljes jóakaratot a kormány és a helyi érdekeltség részéről. A vasútról az állami szövő­ipari szakiskolához mentek, ahol az üdvözlő beszédre He­gedűs miniszter a szakoktatás fontosságát és ezen iskola nagy hivatottságát ecsetelte az egész ország textilipara szempontjából. Ezután a miniszter megte­kintette a villamos telepet, Palencsár asztalosáru­­gyárát, a hímzőgyárat, a szepességi vászonfeh­érítőt, mindenütt behatóan kutatva a vállalat kedvező vagy kedvezőtlen viszonyait. Utoljára maradt Wein Károly szövőgyárának megtekintése, melyet egy óránál to­vább nézett a miniszter. Késmárkról a miniszter Berzevicére utazott.­­ (Katholikus író kitüntetése.) Érdeme szerint elismerőleg irtunk a múltkor Simon Pé­ter könyvéről, melyet a mi jó Erzsébet király­nénk életéről írt. Kiváló munkájának egy-egy kötetét Simon Péter felajánlotta elhunyt király­nénk két leányának, Gizella és Mária Valéria főhercegnőknek, kik az édes­anyjukról szóló művet köszönettel fogadták. Mária Valéria fő­hercegnő udvarhölgye, Vécsey Mária bárónő, Ferenc Szalvátor főherceg pedig főudvarmestere, Lederer Hugó báró által mondott levélbeli kö­szönetét Simon Péternek. Vécsey bárónő levelét a «magyar királyleány» nevében írta katholikus írótársunkhoz. Ezenkívül úgy Gizella főhercegnő, mint Mária Valéria főhercegnő egy-egy rendkí­vül értékes, brilliantokkal és rubintokkal dúsan ékített arany melltűt küldöttek Simon Péternek köszönetük jeléül.­­ (Az Erzsébet királyné emlékére eme­lendő Örökimádás-templom gyűjtőbizottsága) szombaton délben ülést tartott Zichy Nándor gróf elnöklete alatt. Zichy Nándor gróf kegyele­­tes szavakkal emlékezett meg az Istenben boldo­­gult Cziráky Jánosné grófnéról a bizottság el­hunyt elnökéről, ki oly nemes lelkesedéssel, val­lásos buzgósággal karolta föl az Örökimádás­­templom ügyét. Beszéde után a bizottság egy­hangú lelkesedéssel kimondta, hogy az elnöki tisztre őrgróf Pallavicini Edénét, született Mailáth Etelka grófnőt kérik fel. A bizottság ezután ki­mondotta, hogy november hó elején, lehetőleg a Katholikus Körök Országos Szövetségének nagy­gyűlésével egyidejűleg a megboldogult Erzsébet királynő emlékére nagyszabású emlékünnepet ren­dez, melyre meghívja a vidéki bizottságok elnök­­nőit és vezetőit is. Az ülésen ezután megbeszél­ték az ünnep részleteit s ezzel az ülés véget ért.­­ (A középiskolai tanárképző-intézet újjászer­vezése.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter báró Eötvös Lórándnak, mint a budapesti középiskolai tanárképző-intézet elnökének javaslatára, folyó évi szeptember 1-től számítandó öt tanév tartamára ne­vezte ki a nevezett intézet igazgatójává Heinrich Gusztáv dr. egyetemi ny. r. tanárt, a tanárképző­intézetnek eddigi helyi­igazgatóját. Továbbá az elnök javaslatára a jelzett időtartamra nevezte ki a tanár­­képző-intézeti tanács tagjaivá­ Beöthy Zsolt dr. egy. ny. r. tanárt, Fröhlich Izidor dr. egy. ny. r. tanárt, Lánczy Gyula dr. egy. ny. r. tanárt, König Gyula dr. műegyetemi ny. r. tanárt, Bauer Imre dr. egy. ny. r. tanárt, Than Károly dr. egyet. ny. r. ta­nárt, Ponori Thewrewk Emil dr. egy. ny. r. tanárt és a budapesti tud. egyetemnek 1899—900. tanévi rektorát. Végül a tanárképző-intézeti tanács jegyzői teendőivel megbízta a nevezett miniszter Petz Ge­deon dr. egyet. ny. rk. tanárt.­­ (Petőfi utolsó levele.) Ma ötven éve, hogy Petőfi Sándor, kinek emléke iránt holnap rój­­a le az ország a kegyelet adóját, utolsó levelét feleségéhez megírta. A Marosvásárhelyről keltezett levelet, mely jelenleg a Török-család birtokában van, egész terje­delmében közöljük. A borítékon ez áll: Petőfi Sándornénak Tordán, a református papnál, Miklós Miklósnál. Maga a levél a mindenben hü másolat szerint így szól: Maros-Vásárhely, jul. 29. 1849. Kedves édes Juliskám, e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyk , kezem ugy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbem­ két levelemet ? egyiket in­nen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről írtam. Elmon­dom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csikszerda, Kézdi-Vásárhely, Bereck, felé, ott találkoztam vele, már visszajött Moldvá­ból, hova lázító proklamációkat vitt be s ráadá­sul kegyetlenül megdöngetett négy­ezer oroszt egy zászlóaljjal. Beredten jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek bor­zasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni, Kézdi-Vásárhel­en, Sepsi-Szentgyör­­gyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül, én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú itt volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a se­reget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csik- Szerdának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vi­déke van. Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülménye­sebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam, meg­álltam hintája mellett s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, ösz­­szeöleltük és csókoltuk egymást, «mon fils, mon fils, mon fils !» szólt az öreg sírra. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy «fia ez a generálisnak?» Most még sokkal nyájasabb, szí­vesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: «Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das­­wörtlich. Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des Generals Klapka, ist wieder in Dienst getreten.» — Szinte ma az arban mondta, hogy ne­ked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s idehozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mértfölnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mi­helyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dol­gom, meglehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves imádott lelkeim ? Ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, irt csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam ? válaszszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és sziveteket milyomszor, számtalanszor­ imádó férjed Sándor. ■— (Veszedelmes fegyverpróba.) Wesselényi Miklós bárót baleset érte a napokban. Egy új fegyvert pró­bálgatott, miközben a fegyver eldördült, szétrobbant és szilánkokká töredezett. Egy szilánk a homlokán megsebesítette Wesselényi bárót, a sérülés azonban könnyebb természetű. ■— (A pofozás a katonaságnál.) Említettük tegnap, hogy egy brünni lap jelentése szerint a közös hadügyminiszternek Schwitzer lovag temes­vári hadtestparancsnok rendelete után az összes hadtestparancsnokságoknak rendeletet küldött, mely szerint a katonaságnál tilos a pofozás. A hadügym­iniszteri rendelet a brünni lap szerint a következő: A hadügyminisztérium ama jelentésekből, melye­ket egyes tiszteknek, sőt különös esetekben altisz­teknek, őrsvezetőknek meg közlegényeknek bírói és fegyelmi büntetéséről beküldöttek, azt a tapasztalást merítette, hogy a bántalmazás következtében meg­sérült katonák közül soknak dobhártyája megrepedt és igy gyakran a szolgálatra is képtelenekké lettek. A hadsereg legénységének egészségügyi statisztiká­jában is évek óta feltűnő sok a hadseregből való elbocsátásnak az az oka, hogy az illetőnek dobhár­tyája megrepedt s ez a baj többnyire onnan szárma­zott, hogy a katonának erős ütést mértek a fülére. A bírói vizsgálatokból azt a tapasztalatokat merítet­ték, hogy a bántalmazók többnyire nem tudják, hogy a fülre mért erős ütés milyen következésekkel jár­hat. A haderő épségben tartásának erre a fontos kö­rülményére való tekintettel utasítom az alosztályokat, hogy a csapatiskolák instrukcióinak III. rész 33-ik pontjának előadásánál, mely arra figy­elmeztet, hogy általában véve tilos a katonákat bántalmazni, komo­lyan hangsúlyozzák azt is, hogy az arcra, vagy fülre mért ütés mennyire veszedelmes, illusztrálják az ilyen gyakran minden rosszabb szándék nélkül való bán­talmazás következéseit, hogy így eleje vétessék az efféle eseteknek, mely ellenkezik a hadiszolgálat ér­dekeivel, másrészt gyakran a bántalmazott katonát is egész életére szerencsétlenné teheti. Ezt a paran­csot évenként az őszi bevonulások után újból ki kell hirdetni.­­ (Az elmés orvosnövendék.) A bécsi osz­trák császári tudományos akadémia 1000 forin­tos jutalmat tűzött ki annak a kérdésnek a leg­helyesebb megoldására: vájjon miért van az, hogy ebben a században a villám évről-évre több embert sújt agyon. Egy esti lap szerint Tóthfalusi Géza magyar orvosnövendék erre a fogas kér­désre így felelt meg: A villám által megölt em­berek száma évről-évre emelkedik, 1898-ban 183 volt, 1886-ban 252, 1880-ban 165, 1857-ben 142 s a század elején 97. Az oka ennek igen egyszerűen megtalálható, ha a lakosság szaporo­dását figyelemmel kísérjük és tudjuk, hogy a vi­lág legtöbb részén átlag minden 2 millió ember közül 15-öt öl meg évenként a villám. A múlt évben volt Ausztriában 24 és fél millió ember, ebből a villám megölt 183-at, 1880-ban csak 22 millió volt a lélekszám, tehát 162 halt meg vil­lám által, 1857-ben pedig az akkori 19 millió emberből csak 142. A század elején Ausztriának a lakossága fele volt a mainak, azért nem ütött tehát akkor annyit agyon a villám, mint most, mert nem volt olyan sok agyonütni való, mint most van. — (Petőfi egy kiadatlan verse.) Mai tárca­rovatunkban a Mag közlése után Petőfi Sán­dornak egy eddig kiadatlan versét közöljük. A verset, mely Haza értem címet viseli, Petőfi 1847-ben irta s a kéziratot Wiszada József nevű öreg honvéd vitte el a Mag szerkesztőségébe. Wiszada a kéziratot már évek óta őrzi s azt mint pallér, Fáy András Irányi­ utcai házának lebontásakor egy ablakfülkében találta. A kézirat hitelességéhez szó sem férhet. — (Krieghammer báró.) Krieghammer Ödön lovag közös hadügyminiszter most ült egész csendben ötvenéves szolgálati jubileumát, mely alkalomból a hadsereg rendeleti közlönyének ma megjelent száma a következő legfelsőbb kézira­tot közli: «Kedves Krieghammer lovassági tábornok! Különös örömmel kívánok önnek szeren­csét ötvenéves szolgálati jubileumának ünne­péhez, melyet ön erőinek, szelleme frissesé­gének és tetterejének teljében ül meg. Megemlékezve az évek e szép sora alatt Általam ismételten kitüntetett szolgálatairól, újból kifejezem önnek azokért legmelegebb köszönetemet és az örökös osztrák bárói ran­got adományozom önnek. Ischl, 1899. julius 27-én Ferenc József, s. k.» — (A «Katholikus ifjak köre») múltkori kirándu­lása sikerén felbuzdulva, augusztus 6-án, vasárnap ujabb kirándulást rendez és pedig ezúttal Visegrádra. A társaság d. e. 8 óra 40 perckor indul el a nyugoti pályaudvarról. Megérkezvén Visegrádra, megtekintik e történeti nevezetességű hely főbb látnivalóit, azután pedig kedélyes mulatozás lesz a programm folytatása a Pap-féle vendéglőben. A kirándulást tánc zárja be- A részvételi jelvény 20 krajcár. Ha azonban augusz­tus 6-án egész nap eső esnék, a kirándulás a rá kö­vetkező vasárnap tar­tozik meg.­­ (Gyászrovat.) Bauer Lénárd főgimnáziumi ta­nár, a sátoralja­ujhelyi kegyestan­derendi társház tagja, julus 27-én elte 43-ik, szerzetességének 25-ik, papságának 19-ik évében elhunyt. Temetése ma dél­után 5 órakor ment végbe. ijiiuiimiui .un.u.­­u.umini .yiajuk

Next