Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)
1899-07-30 / 182. szám
ALKOTMÁNY. 182. szám.___________ ____________________ Vasárnap, 1899. julius 30. cilinderemhez az áspis csábitó, a hámozatlan szarvaládé, mely egyúttal romokba dönté négyemeletes házamat is . . . Csoda-e, ha én a holnapi napra csak hideglelő hátborzongással gondolhatok ? Bibulus. NAPIHÍREK. Budapest, július 29. Lapunk legközelebbi száma kedden reggel jelenik meg. (Időjárás.) Az idő Európában túlnyomóan felhős, számottevő esők Norvégiában, Németországban és a Balkán keleti felén voltak; a hőmérséklet Közép-Európában a normális alatt van, nyugatról azonban már emelkedni kezd. Hazánkban csupán Erdély délkeleti részén volt számottevő eső, a hőmérséklet általánosan sülyedt. Jóslat: Száraz idő várható emelkedő hőmérséklettel. Hőmérséklet: Budapest 18'0, Ó-Gyalla 13’0, Szeged 17‘5, Kolozsvár 156, Zágráb 19*1, Berlin 153, Bécs 146, Páris 15-9, Róma 21-6, Szentpétervár 144, Konstantinápoly 22-4. 7— (Személyi hírek.) Lollok Lánárd lipótvárosi prépost-plébános több hétre elutazott a fővárosból. — Müller Kálmán dr. miniszteri tanácsos egyetemi tanár, a Rókus-kórház igazgatója, szabadságáról viszszaérkezett Budapestre és átvette hivatalának vezetését. — Barlovácz György budapesti szerb főkonzul Belgrádból, ahol több napig időzött, ma visszaérkezett a fővárosba. — (Hegedűs miniszter útja.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter ma reggel Poprádról Késmárkra utazott. Poprád állomáson a község képviselete, majd a poprádvölgyi vasút igazgatósága tisztelgett a miniszter előtt. Késmárkon nagy közönség várta a különvonatot. A városi tanács élén Schwarz polgármester tartott üdvözlő beszédet, mire a miniszter válaszában kiemelte Szepes megye és különösen Késmárk város fontosságát ipari szempontból, amely megérdemli a teljes jóakaratot a kormány és a helyi érdekeltség részéről. A vasútról az állami szövőipari szakiskolához mentek, ahol az üdvözlő beszédre Hegedűs miniszter a szakoktatás fontosságát és ezen iskola nagy hivatottságát ecsetelte az egész ország textilipara szempontjából. Ezután a miniszter megtekintette a villamos telepet, Palencsár asztalosárugyárát, a hímzőgyárat, a szepességi vászonfehérítőt, mindenütt behatóan kutatva a vállalat kedvező vagy kedvezőtlen viszonyait. Utoljára maradt Wein Károly szövőgyárának megtekintése, melyet egy óránál tovább nézett a miniszter. Késmárkról a miniszter Berzevicére utazott. (Katholikus író kitüntetése.) Érdeme szerint elismerőleg irtunk a múltkor Simon Péter könyvéről, melyet a mi jó Erzsébet királynénk életéről írt. Kiváló munkájának egy-egy kötetét Simon Péter felajánlotta elhunyt királynénk két leányának, Gizella és Mária Valéria főhercegnőknek, kik az édesanyjukról szóló művet köszönettel fogadták. Mária Valéria főhercegnő udvarhölgye, Vécsey Mária bárónő, Ferenc Szalvátor főherceg pedig főudvarmestere, Lederer Hugó báró által mondott levélbeli köszönetét Simon Péternek. Vécsey bárónő levelét a «magyar királyleány» nevében írta katholikus írótársunkhoz. Ezenkívül úgy Gizella főhercegnő, mint Mária Valéria főhercegnő egy-egy rendkívül értékes, brilliantokkal és rubintokkal dúsan ékített arany melltűt küldöttek Simon Péternek köszönetük jeléül. (Az Erzsébet királyné emlékére emelendő Örökimádás-templom gyűjtőbizottsága) szombaton délben ülést tartott Zichy Nándor gróf elnöklete alatt. Zichy Nándor gróf kegyeletes szavakkal emlékezett meg az Istenben boldogult Cziráky Jánosné grófnéról a bizottság elhunyt elnökéről, ki oly nemes lelkesedéssel, vallásos buzgósággal karolta föl az Örökimádástemplom ügyét. Beszéde után a bizottság egyhangú lelkesedéssel kimondta, hogy az elnöki tisztre őrgróf Pallavicini Edénét, született Mailáth Etelka grófnőt kérik fel. A bizottság ezután kimondotta, hogy november hó elején, lehetőleg a Katholikus Körök Országos Szövetségének nagygyűlésével egyidejűleg a megboldogult Erzsébet királynő emlékére nagyszabású emlékünnepet rendez, melyre meghívja a vidéki bizottságok elnöknőit és vezetőit is. Az ülésen ezután megbeszélték az ünnep részleteit s ezzel az ülés véget ért. (A középiskolai tanárképző-intézet újjászervezése.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter báró Eötvös Lórándnak, mint a budapesti középiskolai tanárképző-intézet elnökének javaslatára, folyó évi szeptember 1-től számítandó öt tanév tartamára nevezte ki a nevezett intézet igazgatójává Heinrich Gusztáv dr. egyetemi ny. r. tanárt, a tanárképzőintézetnek eddigi helyiigazgatóját. Továbbá az elnök javaslatára a jelzett időtartamra nevezte ki a tanárképző-intézeti tanács tagjaivá Beöthy Zsolt dr. egy. ny. r. tanárt, Fröhlich Izidor dr. egy. ny. r. tanárt, Lánczy Gyula dr. egy. ny. r. tanárt, König Gyula dr. műegyetemi ny. r. tanárt, Bauer Imre dr. egy. ny. r. tanárt, Than Károly dr. egyet. ny. r. tanárt, Ponori Thewrewk Emil dr. egy. ny. r. tanárt és a budapesti tud. egyetemnek 1899—900. tanévi rektorát. Végül a tanárképző-intézeti tanács jegyzői teendőivel megbízta a nevezett miniszter Petz Gedeon dr. egyet. ny. rk. tanárt. (Petőfi utolsó levele.) Ma ötven éve, hogy Petőfi Sándor, kinek emléke iránt holnap rója le az ország a kegyelet adóját, utolsó levelét feleségéhez megírta. A Marosvásárhelyről keltezett levelet, mely jelenleg a Török-család birtokában van, egész terjedelmében közöljük. A borítékon ez áll: Petőfi Sándornénak Tordán, a református papnál, Miklós Miklósnál. Maga a levél a mindenben hü másolat szerint így szól: Maros-Vásárhely, jul. 29. 1849. Kedves édes Juliskám, e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyk , kezem ugy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbem két levelemet ? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csikszerda, Kézdi-Vásárhely, Bereck, felé, ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázító proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Beredten jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni, Kézdi-Vásárhelen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül, én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú itt volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csik- Szerdának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van. Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Berecken találkoztam, megálltam hintája mellett s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, öszszeöleltük és csókoltuk egymást, «mon fils, mon fils, mon fils !» szólt az öreg sírra. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy «fia ez a generálisnak?» Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: «Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie daswörtlich. Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des Generals Klapka, ist wieder in Dienst getreten.» — Szinte ma az arban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s idehozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mértfölnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meglehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves imádott lelkeim ? Ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, irt csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam ? válaszszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és sziveteket milyomszor, számtalanszor imádó férjed Sándor. ■— (Veszedelmes fegyverpróba.) Wesselényi Miklós bárót baleset érte a napokban. Egy új fegyvert próbálgatott, miközben a fegyver eldördült, szétrobbant és szilánkokká töredezett. Egy szilánk a homlokán megsebesítette Wesselényi bárót, a sérülés azonban könnyebb természetű. ■— (A pofozás a katonaságnál.) Említettük tegnap, hogy egy brünni lap jelentése szerint a közös hadügyminiszternek Schwitzer lovag temesvári hadtestparancsnok rendelete után az összes hadtestparancsnokságoknak rendeletet küldött, mely szerint a katonaságnál tilos a pofozás. A hadügyminiszteri rendelet a brünni lap szerint a következő: A hadügyminisztérium ama jelentésekből, melyeket egyes tiszteknek, sőt különös esetekben altiszteknek, őrsvezetőknek meg közlegényeknek bírói és fegyelmi büntetéséről beküldöttek, azt a tapasztalást merítette, hogy a bántalmazás következtében megsérült katonák közül soknak dobhártyája megrepedt és igy gyakran a szolgálatra is képtelenekké lettek. A hadsereg legénységének egészségügyi statisztikájában is évek óta feltűnő sok a hadseregből való elbocsátásnak az az oka, hogy az illetőnek dobhártyája megrepedt s ez a baj többnyire onnan származott, hogy a katonának erős ütést mértek a fülére. A bírói vizsgálatokból azt a tapasztalatokat merítették, hogy a bántalmazók többnyire nem tudják, hogy a fülre mért erős ütés milyen következésekkel járhat. A haderő épségben tartásának erre a fontos körülményére való tekintettel utasítom az alosztályokat, hogy a csapatiskolák instrukcióinak III. rész 33-ik pontjának előadásánál, mely arra figyelmeztet, hogy általában véve tilos a katonákat bántalmazni, komolyan hangsúlyozzák azt is, hogy az arcra, vagy fülre mért ütés mennyire veszedelmes, illusztrálják az ilyen gyakran minden rosszabb szándék nélkül való bántalmazás következéseit, hogy így eleje vétessék az efféle eseteknek, mely ellenkezik a hadiszolgálat érdekeivel, másrészt gyakran a bántalmazott katonát is egész életére szerencsétlenné teheti. Ezt a parancsot évenként az őszi bevonulások után újból ki kell hirdetni. (Az elmés orvosnövendék.) A bécsi osztrák császári tudományos akadémia 1000 forintos jutalmat tűzött ki annak a kérdésnek a leghelyesebb megoldására: vájjon miért van az, hogy ebben a században a villám évről-évre több embert sújt agyon. Egy esti lap szerint Tóthfalusi Géza magyar orvosnövendék erre a fogas kérdésre így felelt meg: A villám által megölt emberek száma évről-évre emelkedik, 1898-ban 183 volt, 1886-ban 252, 1880-ban 165, 1857-ben 142 s a század elején 97. Az oka ennek igen egyszerűen megtalálható, ha a lakosság szaporodását figyelemmel kísérjük és tudjuk, hogy a világ legtöbb részén átlag minden 2 millió ember közül 15-öt öl meg évenként a villám. A múlt évben volt Ausztriában 24 és fél millió ember, ebből a villám megölt 183-at, 1880-ban csak 22 millió volt a lélekszám, tehát 162 halt meg villám által, 1857-ben pedig az akkori 19 millió emberből csak 142. A század elején Ausztriának a lakossága fele volt a mainak, azért nem ütött tehát akkor annyit agyon a villám, mint most, mert nem volt olyan sok agyonütni való, mint most van. — (Petőfi egy kiadatlan verse.) Mai tárcarovatunkban a Mag közlése után Petőfi Sándornak egy eddig kiadatlan versét közöljük. A verset, mely Haza értem címet viseli, Petőfi 1847-ben irta s a kéziratot Wiszada József nevű öreg honvéd vitte el a Mag szerkesztőségébe. Wiszada a kéziratot már évek óta őrzi s azt mint pallér, Fáy András Irányi utcai házának lebontásakor egy ablakfülkében találta. A kézirat hitelességéhez szó sem férhet. — (Krieghammer báró.) Krieghammer Ödön lovag közös hadügyminiszter most ült egész csendben ötvenéves szolgálati jubileumát, mely alkalomból a hadsereg rendeleti közlönyének ma megjelent száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: «Kedves Krieghammer lovassági tábornok! Különös örömmel kívánok önnek szerencsét ötvenéves szolgálati jubileumának ünnepéhez, melyet ön erőinek, szelleme frisseségének és tetterejének teljében ül meg. Megemlékezve az évek e szép sora alatt Általam ismételten kitüntetett szolgálatairól, újból kifejezem önnek azokért legmelegebb köszönetemet és az örökös osztrák bárói rangot adományozom önnek. Ischl, 1899. julius 27-én Ferenc József, s. k.» — (A «Katholikus ifjak köre») múltkori kirándulása sikerén felbuzdulva, augusztus 6-án, vasárnap ujabb kirándulást rendez és pedig ezúttal Visegrádra. A társaság d. e. 8 óra 40 perckor indul el a nyugoti pályaudvarról. Megérkezvén Visegrádra, megtekintik e történeti nevezetességű hely főbb látnivalóit, azután pedig kedélyes mulatozás lesz a programm folytatása a Pap-féle vendéglőben. A kirándulást tánc zárja be- A részvételi jelvény 20 krajcár. Ha azonban augusztus 6-án egész nap eső esnék, a kirándulás a rá következő vasárnap tartozik meg. (Gyászrovat.) Bauer Lénárd főgimnáziumi tanár, a sátoraljaujhelyi kegyestanderendi társház tagja, julus 27-én elte 43-ik, szerzetességének 25-ik, papságának 19-ik évében elhunyt. Temetése ma délután 5 órakor ment végbe. ijiiuiimiui .un.u.u.umini .yiajuk