Alkotmány, 1899. augusztus (4. évfolyam, 183-209. szám)

1899-08-01 / 183. szám

ALKOTMÁNY. 183. szám. 5 Kedd, 1899. augusztus 1. nemzetek kincse és büszkesége. És jön ő (Petőfire mutat) és kifaragja a magyar nyelvet oly remekké, mint Phidiás a követ. Ez nekünk Petőfi. De ennél több is, mert szer­telen nagyságában, pedig érezte, szidta a maga ér­tékét, mikor a hazáért kellett meghallnia, nem kí­vánt külömbnek lenni a legszintelenebb névtelen­nél és rohant a halálba. A kőszikla beállt porszem­nek, amikor a vihar e hazán söpört keresztül. (Éljenzés.) Ötven év óta zokogtunk e gyászos nap emlékére. Évtizedeken át kerestük nyomát az is­mert világban, leszállva érte a szibériai ólombá­nyákba is: nem találtuk. És újabb évtizedeken át hamvait, porait kerestük, de hasztalan kerestük. Nem maradt halandó részéből semmi, egy marék pora sem. Majd poétikus szavakban fejtegette Rákosi, hogy a sors isteni kedvezése volt, a költő iránt is, a nemzet iránt is, hogy tőlünk elragadta Petőfit és beszédét igy végzi: Abban az iszonyú viharban, amelyben véreső hullott ez országra, Petőfi a villámot kezelte. Ab­ban a fellegvárban, melybe a magyar szabadság­védő csapat utolsó maradéka felhúzódott, a seges­vári téren, fáklyájával a kezében egy ifjú hős, ő állott. S mikor veszve volt minden, elszántan lépett a puskaporos hordóhoz és belevágta a fáklyát. Voltak, akik innen is megmenekültek, de hová lett ő ? Eltűnt, szétfoszlott, párává lett, a levegőbe lett, szétterjedt a hazán, itt van felettünk, azt szív­juk be, azt adjuk ki lélekzetképpen. (Éljenzés.) A magyarok Istene egy fényben tündöklő drága­kővel ajándékozott meg bennünket. És amikor égett rajtunk a pusztító tűz, a nemzet végzete kincseink e koronáját, e gyémántunk vetette a tűzbe. Soha nemzet nagyobb árát nem fizette sza­­badságszeretetének. Elmondhatjuk: Meg vagyunk váltva általa és bátran ismételhetjük ma, ötven év múlva újra. A magyarok Istenére esküszünk, rabok többé nem leszünk! A gyönyörű beszédet a közönség dörgő éljenzéssel jutalmazta. Rákosi után Bénárd Ákos szavalta el Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményét, majd Gebhardt Károly joghallgató mondott lendü­letes beszédet. Az egyesült dalos körök erre a pro­gramra utolsó számaként elénekelték a Himnuszt, mire a koszorúk elhelyezése következett. Minden egyes koszorút külön küldöttség tett le a szobor ta­lapzatára, mely csakhamar eltűnt az egyre sűrűbbé és magasabbá növekedett virágerdőben. Az első koszorút a főváros törvényhatósága képvi­seletében Halmos János tette le a következő felírás­sal : Budapest székesfőváros közönsége — Petőfi Sán­dornak. A Petőfi-Társaság élővirágból készült s vörös sza­lagján Petőfi Sándor emlékének feliratú koszorúját id. Ábrányi Kornél helyezte el a szobor talapzatára. Az Akadémia nemzetiszínű szalagjának felírása: Magyar Tudományos Akadémia — Petőfi emlékének. A koszorút Rákosi Jenő és Bayer József tették le. Budapesti Újságírók Egyesülete koszorújának föl­­irása: Budapesti Újságírók Egyesülete — 1849. jú­lius 31 — 1899. július 31. Letették : Hollósy József Bán Zsigmond dr., Soltész Adolf dr. és Lyka Károly. Az Országos Pázmány-Egyesület koszorúját Auer István, Petrassevich Géza és Székely Nándor tette le. A koszorú fölirata: Országos Pázmány­ Egyesület — A szabad magyar haza lánglelkü költőjének. Az Otthon Írók és hirlapirók körének mezei vi­rágból készült nagy koszorúja. Az Otthon Írók és hirlapirók köre — Petőfi Sándor szellemének. Le­tette: Bródy Sándor. Az országos függetlenségi és 48-as párt koszorú­jának nemzetiszinü szalagján: Országos független­ségi és 48-as párt — Petőfi Sándor. Letette Ráth Endre. Az egyetem koszorúját Herczegh Mihály prorektor tette le. A koszorú felirata: Kir. magy. Tudomány- Egyetem — Petőfi dicső emlékének. A budapesti ügyvédi kör koszorúját Melha Kál­mán, Kósa Vilmos, Kelemen Lajos és Balogh Sándor tette le a szoborra. A koszorú fölirata: Budapesti ügyvédi kör — Petőfi emlékének. Az Országos Nemzeti Szövetség koszorújának föl­irata ez: Az Országos Nemzeti Szövetség — Meg­­dicsőü­lt szellemének. A szászsebesi Nemzeti Szövetség koszorúját Rákosi Jenő, Rhé Rudolf és Balassa Antal helyezte el. A nemzetiszinü szalagon a következő a fölirás: Szász­sebesi Nemzeti Szövetség — Halhatatlan költőnek, Petőfi dicső halálának 50-ik évfordulójára. Az egyetemi ifjúság szép koszorúját Tóth Kálmán és Emessey Lehel tette le. — A koszorú fölirata: Magyar Egyetemi Ifjúság — Petőfi Sándornak. Jókai Mór gyönyörű koszorújának föirata ez: Jókai Mór — Petőfi Sándor emlékének. Koszorúkat tettek még le: az egyesült asztaltár­saságok, — a kereskedelmi alkalmazottak, — az or­szágos központi katholikus legényegyesület, — a székesfővárosi V. kerületi munkáskaszinó, Emich Gusztáv, — a Magyar Földrajzi Társaság, — Magas­falu (Pozsony megye) hölgyei, — a Magyar Kereske­delmi Csarnok, — a központi katholikus legényegy­let, — a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete, — az Athenaeum irodalmi részvénytársaság, — a Sas­kör, — a Lipótvárosi Kaszinó,­­— a Ferencvárosi Polgári Kör, — a Neptun Evezős Egylet, — a Buda­pesti Függetlenségi és 48-as Polgárok Köre, — a Hazafias Szövetség, — a Budapesti Építőmesterek stb. ipartestülete, — a Budapesti Szállodások, Ven­déglősök és Korcsmárosok Ipartársulata,­­•— a Buda­pesti Hentesipartestület, — a székesfővárosi ószeres ipartársulat, — a budapesti III. ker. egyesült körök, — az újpesti közművelődési kör, — Palencsár Andor gépszíjgyára stb. A koszorúkon kívül még számtalan virágcsokrot is helyeztek a szobor talapzatára. A megható ünnepély úgy tizenkét órakor ért véget, amikor lassan-lassan s a legnagyobb rendben szét­oszlott az ünneplő közönség. A Kerepesi temetőben. A Budapesti Egyesült Asztaltársaságok Központja Petőfi szüleinek és fiának sírjánál, a kerepesi teme­tőben rótta le a kegyelet adóját. A társaság délután fél négykor vonult ki a teme­tőbe. A Kerepesi-úton nagy közönség csatlakozott a menethez. A sütősegédek dalárdájának énekszáma után a sírok megkoszorúzása következett. Petőfi szüleinek sírjánál Seffer László, Petőfi Zoltán sírjá­nál pedig Mészáros Dániel mondott beszédet. A munkások ünneplése. A fővárosi munkások délután fél kettőkor mintegy 10—15 ezeren gyűltek össze a Nemzeti Lovarda előtt, ahonnan négyes és hatos sorokban vonultak fel a Petőfi­ térre. A hosszú menet, melyet a különböző szinű zászlók és jelvények százai tarkítottak, lassú menetben kígyózott végig az egyes utcákon, anélkül, hogy valami nagyobb kihágás történt volna. Sokan a Népszava elkonfiskált legutóbbi számának egy-egy példányát lobogtatták. Egy munkást ezért le akartak a rendőrök tartóztatni, de az óriási tömeg izga­tottságát és fenyegető magatartását látva, azt is szabadon bocsátották. A Petőfi­ téren előbb a munkások elénekelték a Marseillaiset, mire szónokaik rövid beszéd kíséretében két koszorút helyeztek el a szobor talapzatán. Matos Jenő elsza­valta Petőfinek A nép nevében címü költeményét, majd néhány énekszám következett s ezzel a mun­kások ünnepélye véget ért. A vidéken. A Segesvárott és Budapesten lezajlott ünnepsé­gekhez méltón csatlakozott a vidék is a maga ün­neplésével. Alig van az országnak városa, faluja, ahol kisebb-nagyobb arányú Petőfi-ünnepet ne ren­deztek volna. Valamennyiről részletesen beszámolni szinte lehetetlen. Az eddig érkezett tudósítások szerint Petőfi emlé­kére tegnap ünnepélyek voltak: Sopronban, Mező­­berényben, Szepes-Szombaton, Aradon, Erdődön, Bé­­kés-Csabán, Balassa-Gyarmaton, Szatmáron, Szom­bathelyen, Szegeden, Nagy-Kőrösön, Karcagon, Sá­toralj­a-Ujhelyt, Székesfejérvárott, Tordán, Új-Verbá­­szon, Pécsett, Nyíregyházán, Máramaros-Szigeten, Gödöllőn, Pápán, Nagyváradon stb., stb. KÜLFÖLD. A békekonferencia vége. Hágában tegnapelőtti utolsó összülésével véget ért az orosz cár kezdemé­nyezésére összeült béketanácskozás, még­pedig min­den pozitív eredmény nélkül. Három pontja lett volna a tanácskozás eredményének, melyet eddig pozitív­nak tekintettek, még­pedig: a választott bíróságról, a genfi egyezménynek a tengeri háborúra való kiter­jesztéséről és a fojtó gázzal telt lövedékeknek és a dum-dum golyóknak eltiltásáról szóló pontok, mind­ezek azonban illuzóriusakká lettek, mert több nagy­hatalom nem írta alá az ezekre vonatkozó jegyző­könyvet. Anglia és Amerika még a tárgyalások fo­lyamán kijelentette, hogy nem járulhat hozzá ezek­hez a határozatokhoz. Angliának és Amerikának ma­kacskodása odáig terjedt, hogy most a tárgyalások befejezése után egymásután húzódoznak a hatalmak a fenti három pontra vonatkozó jegyzőkönyvnek alá­­írásától, így Anglián és Amerikán kívül megtagadták aláírásukat: Ausztria és Magyarország, Németország, Olaszország, Kína, Japán, Szerbia, Svájc és Luxem­burg. Törökország és Románia csak bizonyos kikö­tésekkel akar hozzájárulni a jegyzőkönyvhöz. A jegyzőkönyv aláírói között eddig a következő hatal­mak vannak: Oroszország, Franciaország, Dánia, Spanyolország, Portugália, Svédország, Norvégia és Görögország. A hatalmak többsége tehát nem szentesítette azt a három pontot sem, amelyeket mégis némi pozitív eredményéül tekinthettünk volna a két hónapig tartó tanácskozásnak. Anglia tehát lőheti a búrokat a dum­­dum golyóval, Amerika gyilkolhatja a fojtó-gázlöve­­dékekkel a filippinókat s a hatalmak hallgatni lesz­nek kénytelenek. Mindez pedig történik a «humaniz­mus» századának végén. A konferencia volt tagjai a­mily szivszorongva ültek össze, épp oly lehangoltan indultak vissza hazájukba, magukkal vivén azt a szomorú tudatot, hogy a béke eszméje a politikában épp oly pictus masculus, mint az igazságosságnak és szeretetnek megvalósítása. A belga krízis legújabban ismét veszedelmes mér­téket kezd ölteni, nem annyira az ellenzék heves támadásai folytán, mint inkább a­miatt, hogy magá­ban a konzervatív katholikus pártban is szakadás van készülőben. Ennek a szakadásra hajló töredéknek a feje Woeste államminiszter, kinek a választási re­formra vonatkozólag más javaslata van a katholikus többségénél. A választási reform kidolgozására ki­küldött tizenötös bizottság legutóbbi ülésén Woeste oly élesen támadta az úgynevezett proporcionális vá­lasztási rendszert s oly szenvedélylyel kelt a saját uninominális rendszerének védelmére, hogy ezek után méltán lehet tartani a katholikus többségben nyíltan is beállható szakadástól. Woeste másfél órás beszédének különösen az a része keltett feltűnést, s okozott általános megdöbbenést, melyben a pro­porcionális választási reform érdekében már eddig nyilatkozott közigazgatási és politikai egyesületek és hatóságok határozatait a legnagyobb kicsinyléssel fo­gadta s a saját véleményét mint megdönthetetlen igazságot s egyedüli mentő eszközt tüntette fel- Woestének ez a beszéde most arra bírja a katholikus többség nyugodtabb részét, hogy a választási reform dolgában még inkább ragaszkodjék a status quohoz. Mindenesetre sajnálatos dolog volna a katholikus politikára, ha Woeste folytatná agitációját reformja­vaslata érdekében s nyílt szakadást idézne elő ma­kacsságával. A meggyilkolt elnök, Heureaux domingói elnök meggyilkolásáról a legkülönfélébb hírek keringenek. Ellenségei azt hirdetik, hogy zsarnok volt s e miatt ölték meg. Másrészt azonban a politika játszik eb­ben a gyilkosságban rendkívül gyanús szerepet Egy csoport politikus ugyanis azzal a tervvel is foglalko­zik, hogy a köztársaságot Amerikához csatolják. A meg­gyilkolt elnök utódjául Juan Isidore Jimenest emlege­tik, kinek legtöbb esélye van elnökségre. Ősrégi spanyol család sarja, ki már rég idő óta telepedett le Ame­rikában. Atyja a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején elnöke volt a domingói köztársaságnak; fia, a mostani elnökjelölt élénk részt vesz a köztár­saság politikai életében s belügyminisztere is volt. Gondos nevelésben részesült s csak nemrégiben utazta be Európát. Gyermekeit ez idő szerint is itt nevelteti. A köztársaság elnökeit egy választó­bizott­ság 4 évre választja. TÁVIRATOK. A belgrádi statárium, Belgrád, julius 31. A Malé Noviny kivonatot közöl Vuics volt pénzügyminiszter és Gruics péter­­vári követ leveleiből. Az egyik levélben, amely Ilics Alexa lelkésznek szól, aki most szintén fogságban van a merénylet miatt, Gruics sértő hangon nyilat­kozik Milán királyról és olyan dolgokat mond, amelyek a közrend megbontására irányulnak. Egy másik levélben, amelyet állítólag Petrovics Blázsó hozott Szent-Pétervárról Vesznicsnek, Gruics kemé­nyen elítéli a szerb kormány eljárását és csodálko­zik azon, hogy a szerb kormány olyan közönyösen veszi a szerbiai eseményeket, ami hősies múltjával ehogysem egyeztethető össze. Hivatalos szerb körök véleménye szerint Gruics tábornoknak ez a levele okozta, hogy azonnal visszahívták pétervári állásáról. Minthogy azonban sem Vuics, sem Gruics nem vett részt a merényletben, nem üldözték őket tovább. Vuics már külföldre utazott a családjával. Gruics ma szintén elutazott valami fürdőbe. Belgrád, július 31. Gruics tábornok tegnap kül­földre utazott. A vizsgálóbíró még három embert bo­csátott szabadon azok közül, akiket merényletben való bűnrészesség gyanúja miatt letartóztattak. Zimony, júl. 31. Sándor szerb király tegnap Milán király jelenlétében az összes aktív állami hivatalno­kokat fogadta, akiket Pantovics belügyminisztériumi osztályfőnök vezetett eléje. A hivatalnoki kar hódola­tára és szerencsekivonataira Sándor király nagy je­lentőségű beszéddel válaszolt, amelyben egyebek kö­zött erősen hangsúlyozta, hogy hű és odaadó hiva­talnokokat remél maga előtt látni és nem pártfeleket. Jövőre hallani sem akar olyan hivatalnokról, aki egyik vagy másik politikai párthoz tartozik, de leg­­kevésbbé azokról, akik a radikális párthoz tartoznak, amelynek vezérei közönséges gyilkosokkal járnak

Next