Alkotmány, 1899. augusztus (4. évfolyam, 183-209. szám)
1899-08-01 / 183. szám
ALKOTMÁNY. 183. szám. 5 Kedd, 1899. augusztus 1. nemzetek kincse és büszkesége. És jön ő (Petőfire mutat) és kifaragja a magyar nyelvet oly remekké, mint Phidiás a követ. Ez nekünk Petőfi. De ennél több is, mert szertelen nagyságában, pedig érezte, szidta a maga értékét, mikor a hazáért kellett meghallnia, nem kívánt külömbnek lenni a legszintelenebb névtelennél és rohant a halálba. A kőszikla beállt porszemnek, amikor a vihar e hazán söpört keresztül. (Éljenzés.) Ötven év óta zokogtunk e gyászos nap emlékére. Évtizedeken át kerestük nyomát az ismert világban, leszállva érte a szibériai ólombányákba is: nem találtuk. És újabb évtizedeken át hamvait, porait kerestük, de hasztalan kerestük. Nem maradt halandó részéből semmi, egy marék pora sem. Majd poétikus szavakban fejtegette Rákosi, hogy a sors isteni kedvezése volt, a költő iránt is, a nemzet iránt is, hogy tőlünk elragadta Petőfit és beszédét igy végzi: Abban az iszonyú viharban, amelyben véreső hullott ez országra, Petőfi a villámot kezelte. Abban a fellegvárban, melybe a magyar szabadságvédő csapat utolsó maradéka felhúzódott, a segesvári téren, fáklyájával a kezében egy ifjú hős, ő állott. S mikor veszve volt minden, elszántan lépett a puskaporos hordóhoz és belevágta a fáklyát. Voltak, akik innen is megmenekültek, de hová lett ő ? Eltűnt, szétfoszlott, párává lett, a levegőbe lett, szétterjedt a hazán, itt van felettünk, azt szívjuk be, azt adjuk ki lélekzetképpen. (Éljenzés.) A magyarok Istene egy fényben tündöklő drágakővel ajándékozott meg bennünket. És amikor égett rajtunk a pusztító tűz, a nemzet végzete kincseink e koronáját, e gyémántunk vetette a tűzbe. Soha nemzet nagyobb árát nem fizette szabadságszeretetének. Elmondhatjuk: Meg vagyunk váltva általa és bátran ismételhetjük ma, ötven év múlva újra. A magyarok Istenére esküszünk, rabok többé nem leszünk! A gyönyörű beszédet a közönség dörgő éljenzéssel jutalmazta. Rákosi után Bénárd Ákos szavalta el Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményét, majd Gebhardt Károly joghallgató mondott lendületes beszédet. Az egyesült dalos körök erre a programra utolsó számaként elénekelték a Himnuszt, mire a koszorúk elhelyezése következett. Minden egyes koszorút külön küldöttség tett le a szobor talapzatára, mely csakhamar eltűnt az egyre sűrűbbé és magasabbá növekedett virágerdőben. Az első koszorút a főváros törvényhatósága képviseletében Halmos János tette le a következő felírással : Budapest székesfőváros közönsége — Petőfi Sándornak. A Petőfi-Társaság élővirágból készült s vörös szalagján Petőfi Sándor emlékének feliratú koszorúját id. Ábrányi Kornél helyezte el a szobor talapzatára. Az Akadémia nemzetiszínű szalagjának felírása: Magyar Tudományos Akadémia — Petőfi emlékének. A koszorút Rákosi Jenő és Bayer József tették le. Budapesti Újságírók Egyesülete koszorújának fölirása: Budapesti Újságírók Egyesülete — 1849. július 31 — 1899. július 31. Letették : Hollósy József Bán Zsigmond dr., Soltész Adolf dr. és Lyka Károly. Az Országos Pázmány-Egyesület koszorúját Auer István, Petrassevich Géza és Székely Nándor tette le. A koszorú fölirata: Országos Pázmány Egyesület — A szabad magyar haza lánglelkü költőjének. Az Otthon Írók és hirlapirók körének mezei virágból készült nagy koszorúja. Az Otthon Írók és hirlapirók köre — Petőfi Sándor szellemének. Letette: Bródy Sándor. Az országos függetlenségi és 48-as párt koszorújának nemzetiszinü szalagján: Országos függetlenségi és 48-as párt — Petőfi Sándor. Letette Ráth Endre. Az egyetem koszorúját Herczegh Mihály prorektor tette le. A koszorú felirata: Kir. magy. Tudomány- Egyetem — Petőfi dicső emlékének. A budapesti ügyvédi kör koszorúját Melha Kálmán, Kósa Vilmos, Kelemen Lajos és Balogh Sándor tette le a szoborra. A koszorú fölirata: Budapesti ügyvédi kör — Petőfi emlékének. Az Országos Nemzeti Szövetség koszorújának fölirata ez: Az Országos Nemzeti Szövetség — Megdicsőült szellemének. A szászsebesi Nemzeti Szövetség koszorúját Rákosi Jenő, Rhé Rudolf és Balassa Antal helyezte el. A nemzetiszinü szalagon a következő a fölirás: Szászsebesi Nemzeti Szövetség — Halhatatlan költőnek, Petőfi dicső halálának 50-ik évfordulójára. Az egyetemi ifjúság szép koszorúját Tóth Kálmán és Emessey Lehel tette le. — A koszorú fölirata: Magyar Egyetemi Ifjúság — Petőfi Sándornak. Jókai Mór gyönyörű koszorújának föirata ez: Jókai Mór — Petőfi Sándor emlékének. Koszorúkat tettek még le: az egyesült asztaltársaságok, — a kereskedelmi alkalmazottak, — az országos központi katholikus legényegyesület, — a székesfővárosi V. kerületi munkáskaszinó, Emich Gusztáv, — a Magyar Földrajzi Társaság, — Magasfalu (Pozsony megye) hölgyei, — a Magyar Kereskedelmi Csarnok, — a központi katholikus legényegylet, — a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete, — az Athenaeum irodalmi részvénytársaság, — a Saskör, — a Lipótvárosi Kaszinó,— a Ferencvárosi Polgári Kör, — a Neptun Evezős Egylet, — a Budapesti Függetlenségi és 48-as Polgárok Köre, — a Hazafias Szövetség, — a Budapesti Építőmesterek stb. ipartestülete, — a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata,•— a Budapesti Hentesipartestület, — a székesfővárosi ószeres ipartársulat, — a budapesti III. ker. egyesült körök, — az újpesti közművelődési kör, — Palencsár Andor gépszíjgyára stb. A koszorúkon kívül még számtalan virágcsokrot is helyeztek a szobor talapzatára. A megható ünnepély úgy tizenkét órakor ért véget, amikor lassan-lassan s a legnagyobb rendben szétoszlott az ünneplő közönség. A Kerepesi temetőben. A Budapesti Egyesült Asztaltársaságok Központja Petőfi szüleinek és fiának sírjánál, a kerepesi temetőben rótta le a kegyelet adóját. A társaság délután fél négykor vonult ki a temetőbe. A Kerepesi-úton nagy közönség csatlakozott a menethez. A sütősegédek dalárdájának énekszáma után a sírok megkoszorúzása következett. Petőfi szüleinek sírjánál Seffer László, Petőfi Zoltán sírjánál pedig Mészáros Dániel mondott beszédet. A munkások ünneplése. A fővárosi munkások délután fél kettőkor mintegy 10—15 ezeren gyűltek össze a Nemzeti Lovarda előtt, ahonnan négyes és hatos sorokban vonultak fel a Petőfi térre. A hosszú menet, melyet a különböző szinű zászlók és jelvények százai tarkítottak, lassú menetben kígyózott végig az egyes utcákon, anélkül, hogy valami nagyobb kihágás történt volna. Sokan a Népszava elkonfiskált legutóbbi számának egy-egy példányát lobogtatták. Egy munkást ezért le akartak a rendőrök tartóztatni, de az óriási tömeg izgatottságát és fenyegető magatartását látva, azt is szabadon bocsátották. A Petőfi téren előbb a munkások elénekelték a Marseillaiset, mire szónokaik rövid beszéd kíséretében két koszorút helyeztek el a szobor talapzatán. Matos Jenő elszavalta Petőfinek A nép nevében címü költeményét, majd néhány énekszám következett s ezzel a munkások ünnepélye véget ért. A vidéken. A Segesvárott és Budapesten lezajlott ünnepségekhez méltón csatlakozott a vidék is a maga ünneplésével. Alig van az országnak városa, faluja, ahol kisebb-nagyobb arányú Petőfi-ünnepet ne rendeztek volna. Valamennyiről részletesen beszámolni szinte lehetetlen. Az eddig érkezett tudósítások szerint Petőfi emlékére tegnap ünnepélyek voltak: Sopronban, Mezőberényben, Szepes-Szombaton, Aradon, Erdődön, Békés-Csabán, Balassa-Gyarmaton, Szatmáron, Szombathelyen, Szegeden, Nagy-Kőrösön, Karcagon, Sátoralja-Ujhelyt, Székesfejérvárott, Tordán, Új-Verbászon, Pécsett, Nyíregyházán, Máramaros-Szigeten, Gödöllőn, Pápán, Nagyváradon stb., stb. KÜLFÖLD. A békekonferencia vége. Hágában tegnapelőtti utolsó összülésével véget ért az orosz cár kezdeményezésére összeült béketanácskozás, mégpedig minden pozitív eredmény nélkül. Három pontja lett volna a tanácskozás eredményének, melyet eddig pozitívnak tekintettek, mégpedig: a választott bíróságról, a genfi egyezménynek a tengeri háborúra való kiterjesztéséről és a fojtó gázzal telt lövedékeknek és a dum-dum golyóknak eltiltásáról szóló pontok, mindezek azonban illuzóriusakká lettek, mert több nagyhatalom nem írta alá az ezekre vonatkozó jegyzőkönyvet. Anglia és Amerika még a tárgyalások folyamán kijelentette, hogy nem járulhat hozzá ezekhez a határozatokhoz. Angliának és Amerikának makacskodása odáig terjedt, hogy most a tárgyalások befejezése után egymásután húzódoznak a hatalmak a fenti három pontra vonatkozó jegyzőkönyvnek aláírásától, így Anglián és Amerikán kívül megtagadták aláírásukat: Ausztria és Magyarország, Németország, Olaszország, Kína, Japán, Szerbia, Svájc és Luxemburg. Törökország és Románia csak bizonyos kikötésekkel akar hozzájárulni a jegyzőkönyvhöz. A jegyzőkönyv aláírói között eddig a következő hatalmak vannak: Oroszország, Franciaország, Dánia, Spanyolország, Portugália, Svédország, Norvégia és Görögország. A hatalmak többsége tehát nem szentesítette azt a három pontot sem, amelyeket mégis némi pozitív eredményéül tekinthettünk volna a két hónapig tartó tanácskozásnak. Anglia tehát lőheti a búrokat a dumdum golyóval, Amerika gyilkolhatja a fojtó-gázlövedékekkel a filippinókat s a hatalmak hallgatni lesznek kénytelenek. Mindez pedig történik a «humanizmus» századának végén. A konferencia volt tagjai amily szivszorongva ültek össze, épp oly lehangoltan indultak vissza hazájukba, magukkal vivén azt a szomorú tudatot, hogy a béke eszméje a politikában épp oly pictus masculus, mint az igazságosságnak és szeretetnek megvalósítása. A belga krízis legújabban ismét veszedelmes mértéket kezd ölteni, nem annyira az ellenzék heves támadásai folytán, mint inkább amiatt, hogy magában a konzervatív katholikus pártban is szakadás van készülőben. Ennek a szakadásra hajló töredéknek a feje Woeste államminiszter, kinek a választási reformra vonatkozólag más javaslata van a katholikus többségénél. A választási reform kidolgozására kiküldött tizenötös bizottság legutóbbi ülésén Woeste oly élesen támadta az úgynevezett proporcionális választási rendszert s oly szenvedélylyel kelt a saját uninominális rendszerének védelmére, hogy ezek után méltán lehet tartani a katholikus többségben nyíltan is beállható szakadástól. Woeste másfél órás beszédének különösen az a része keltett feltűnést, s okozott általános megdöbbenést, melyben a proporcionális választási reform érdekében már eddig nyilatkozott közigazgatási és politikai egyesületek és hatóságok határozatait a legnagyobb kicsinyléssel fogadta s a saját véleményét mint megdönthetetlen igazságot s egyedüli mentő eszközt tüntette fel- Woestének ez a beszéde most arra bírja a katholikus többség nyugodtabb részét, hogy a választási reform dolgában még inkább ragaszkodjék a status quohoz. Mindenesetre sajnálatos dolog volna a katholikus politikára, ha Woeste folytatná agitációját reformjavaslata érdekében s nyílt szakadást idézne elő makacsságával. A meggyilkolt elnök, Heureaux domingói elnök meggyilkolásáról a legkülönfélébb hírek keringenek. Ellenségei azt hirdetik, hogy zsarnok volt s e miatt ölték meg. Másrészt azonban a politika játszik ebben a gyilkosságban rendkívül gyanús szerepet Egy csoport politikus ugyanis azzal a tervvel is foglalkozik, hogy a köztársaságot Amerikához csatolják. A meggyilkolt elnök utódjául Juan Isidore Jimenest emlegetik, kinek legtöbb esélye van elnökségre. Ősrégi spanyol család sarja, ki már rég idő óta telepedett le Amerikában. Atyja a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején elnöke volt a domingói köztársaságnak; fia, a mostani elnökjelölt élénk részt vesz a köztársaság politikai életében s belügyminisztere is volt. Gondos nevelésben részesült s csak nemrégiben utazta be Európát. Gyermekeit ez idő szerint is itt nevelteti. A köztársaság elnökeit egy választóbizottság 4 évre választja. TÁVIRATOK. A belgrádi statárium, Belgrád, julius 31. A Malé Noviny kivonatot közöl Vuics volt pénzügyminiszter és Gruics pétervári követ leveleiből. Az egyik levélben, amely Ilics Alexa lelkésznek szól, aki most szintén fogságban van a merénylet miatt, Gruics sértő hangon nyilatkozik Milán királyról és olyan dolgokat mond, amelyek a közrend megbontására irányulnak. Egy másik levélben, amelyet állítólag Petrovics Blázsó hozott Szent-Pétervárról Vesznicsnek, Gruics keményen elítéli a szerb kormány eljárását és csodálkozik azon, hogy a szerb kormány olyan közönyösen veszi a szerbiai eseményeket, ami hősies múltjával ehogysem egyeztethető össze. Hivatalos szerb körök véleménye szerint Gruics tábornoknak ez a levele okozta, hogy azonnal visszahívták pétervári állásáról. Minthogy azonban sem Vuics, sem Gruics nem vett részt a merényletben, nem üldözték őket tovább. Vuics már külföldre utazott a családjával. Gruics ma szintén elutazott valami fürdőbe. Belgrád, július 31. Gruics tábornok tegnap külföldre utazott. A vizsgálóbíró még három embert bocsátott szabadon azok közül, akiket merényletben való bűnrészesség gyanúja miatt letartóztattak. Zimony, júl. 31. Sándor szerb király tegnap Milán király jelenlétében az összes aktív állami hivatalnokokat fogadta, akiket Pantovics belügyminisztériumi osztályfőnök vezetett eléje. A hivatalnoki kar hódolatára és szerencsekivonataira Sándor király nagy jelentőségű beszéddel válaszolt, amelyben egyebek között erősen hangsúlyozta, hogy hű és odaadó hivatalnokokat remél maga előtt látni és nem pártfeleket. Jövőre hallani sem akar olyan hivatalnokról, aki egyik vagy másik politikai párthoz tartozik, de legkevésbbé azokról, akik a radikális párthoz tartoznak, amelynek vezérei közönséges gyilkosokkal járnak