Alkotmány, 1900. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1900-03-16 / 64. szám

ALKOTMÁNY. 64. szám. 5 Péntek, 1900. március 16. (München) erkölcstelenséget imputál és Schrimpf be­szédét, aki, bár hölgyek voltak jelen a karzaton, oly kifejezéseket használ, melyeket a szóló nem ismétel­het. A művészetet nem szabad egyoldalú, képmutató prüderia igájába hajtani. A plasztika nem lehet meg az emberi test ábrázolása nélkül. Nieberding államtitkár kifejti, hogy a szemérem­nek a nemi téren való megsértése a 184. §-ban tárgyaltatik. A nemi téren kívül eső szeméremsértés pedig a 184. a) §-ban. Ha az anyagot így elválasztjuk, akkor könnyen érthetővé és világossá lesz. A sza­kasz rendelkezéseinek összessége kizár minden kaucsukszerűséget, úgy, hogy világos, hogy minden, ami a szakaszban nincs külön megnevezve, nem is érintetik általa. Visszautasítja a képmutatás-kifeje­­zést. Ez a vitát a személyeskedés terére viheti. Kruse titkos tanácsos kijelenti, hogy a színház paragrafusszükségét nem lehet elismerni. A rendőri intézkedések teljesen elegendők. A szónok a 184. §. elvetését ajánlja. Lerchenfeld gróf német követ kormánya nevében kijelenti, hogy ez a 184. a) §. elfogadását ajánlja. A bajor kormánytól bizonyára nem lehet elvitatni a művészet iránti érdeklődést. Ha ennek ellenére elfo­gadja a szakaszt, ezt azzal okolja meg, hogy az a véleménye, hogy ennek a szakasznak semmi dolga sincs a művészettel. A művészetnek nem lehet fel­adata oly dolgok ábrázolása, melyek a szemérem­­érzetet durván sértik. Este 6 óra felé elnapolási indítványt nyújtanak be, melyet a baloldal szavazatai ellenében elvetet­tek. Kevéssel ezután Singer újból elnapoló indítványt tesz és arra névszerinti szavazást kér. Az indítványt 182 szavazattal 21 ellenében elvetették. A szavazás után a baloldal bejön a terembe, belépését a­­­kiáltásokkal fogadták. Liebermann a kompromisszum-javaslatok mellett beszél. A házban nagy a nyugtalanság. Sm­idt alelnök kéri a képviselőket, hogy zajon­gásuk által ne sértsék a ház méltóságát. Rövid szünet után újból kezdődik a zaj. Este 7 óra felé Singer ismét az elnapolást indítványozza. Hompesch gróf a vita bezárását indítványozza. Singer mindkét indítványra névszerinti szava­zást kér. Hosszabb házszabály-vita után Singer indítványára szavaznak. A szavazásnál a baloldal legnagyobb része kimegy a teremből. A szavazás eredményének kihirdetése előtt Kardorf kijelenti, hogy azt az ötven képviselőt, akik Singer indítványát támogatták a szavazásnál a jelenlevők közé kell számítani. Singer azt válaszolja, hogy Kardorf megjegyzése éles ellentétben áll a házszabályokkal. A szavazásnál távollevő tagok jogukkal éltek. Richter Eugen csatlakozik Singer nézetéhez. Ezután az elnök kihirdeti a szavazás eredményét, mely szerint csak 191 képviselő szavazott. A ház ennélfogva határozatképtelen, minek következtében az ülést 2 óra 30 perckor berekesztették. A legközelebbi ülés holnap délután 1 órakor lesz. A napirenden a lex Heintze tárgyalásának a foly­tatása. Március idusa. Budapest, március 15. Ránk köszöntött a nap, melyen egy értelemben dobban meg millió magyar szive. A magyar szabad­ság hajnalhasadásának napja ez, 1848. március 15-ikének évfordulója. Valamit magyar kebel érez, magyar szó szól az ezeréves hazában, ünnepelni fogják ezt a napot. Ma is, annyiszor már, ünneplőbe öltözött a ma­­gyarság és elindult — emlékezni. Emlékeztünk nagy, daliás időkre, amikor egész hősök éltek, akiknek diadalútja és­­ kálváriája ezzel a nappal kezdődik. Véresen, lobogó pírral virradt a magyarra ez a nap: egy nemzet öröme pirult, mosolygott az égen. És a fényességes nap megindult útján — szállt, szállt felfelé, aztán alábukott pirosan, véresen. Egy nemzet vére festette véresre az eget. Imhol több mint fél­százada a nemzet újjászületésének — illik hát meg­ülni a magyar szabadság szü­letésenapját annál lel­kesebben, annál több kegyelettel. Örömtüzeket gyúj­tott ma hegyen-völgyön a magyarok emlékezése, beleszállt a szivekbe az ifjúság mámora. . . . Azaz megálljunk. Hazád történetén, múltak dicsőségén lelkesedő magyar, ne menj ma végig a főváros utcáin. Düh és keserűség fogja kifújni szivedből az ünnepi lázt. Itt is, ott is látsz trikolorokat. A szél belekap a háromszínű szövetbe, megduzzasztja, a zászló pedig fordul, hullámzik, lobog erre, arra, néz erre, arra és . .. szégyenkezik ott a háztetőn árva magános­­ságában. Jó, ha egy hosszú utcán kettő-három van. A járókon emberek futkároznak és őrült haj­szában kergetik a gurulós pénzt. Az üzletekben ku­­fárok alkudoznak, hát ki ünnepel itt ? ? .. . Amott vonul egy csapat, elől zászlót visznek magyarruhás ifjak, amott egy nagy épületbe igyekezik néhány hosszúhajú ember. Kik ünnepelnek hát? Az egyetemi ifjúság és a Petőfi­ Társaság . . . Az ifjak és a poéták! ... Már csak az ő szívüket termékenyítik nagy gondolatok, szent érzelmek. A többi... a nemzet... az «gseftel». Emberek, nem érdemelünk mi nemzeti ünnepet. Az egyetemi polgárság ünneplése. Március ünnepe az ifjúság ünnepe. Félszázada ifjú karral, ifjú szívvel vívták ki a szabadságot eleink, azóta is mindig az ifjúság vezetett e nap megölésé­ben , méltó tehát, hogy elsőnek az egyetemi ifjúság ünneplését iktassuk a mai nap krónikájába. Már napokkal előbb hirdette az egyetemi ifjúság a mai napot nagy plakátokon, amelyeken a márciusi ünnepség programmja volt olvasható. Az egyetemi ifjúság — az u. n. radikális párt ki­vételével, amely az ünnepet még tegnap este látta jónak megülni Vészi József elnöklete alatt — hatal­mas tömegben sorakozott ma reggel az Egyetem­téren és az Egyetemi Körben, ahonnan lengő zász­lók alatt mintegy féltíz órakor diszülésre az Újváros­házára vonult. Körülbelül 4000 magyar ifjú töltötte meg a nagyterem karzatait, alant per­ig a padsorok­ban virágerdő rengett: a magyar hölgyek sokasága jött el együtt örülni, lelkesedni a nagy események emlékezetén az egyetemi polgársággal. A diszü­lést Köpösdy Dezső, az Egyetemi Kör elnöke nyitotta meg emelkedett hangú beszéddel, melyet a márciusi ifjúság dicsőségének szentelt. Ábrányi Emil, ez a tüneményes poéta szavalta el ezután alkalmi költeményét (március 15.), melynek első szakaszát — mindegyiknek a vége zugó taps­viharba fúlt — itt közöljük : Ahányszor eljön márciusnak napja, Hadd ünnepeljük mindig e napot, De szívből, nem divatból! Ünnepeljük, Mint a hivő a szent nagyszombatot. E nap, mely a feltámadást jelenti, Támassza fel bennünk is a hitet, Hogy élni fog örökké a szabadság, Mely a tavaszszal együtt született . Polónyi Géza beszéde következett, mely az ünnep jelentőségét fejtegette s egyes részeiben frenetikus tetszést keltett. Sántha Mihály egyetemi polgár Petőfi Talpra magyar­ját szavalta el az illusztis közönség fel-felzugó tapsai között. Utána Horváth Zoltán mondta el a magyar szabadságharc, különö­sen pedig a szabadság nagyjának történetét. Amíg magyar szív lesz, amíg egy magyar ifjú lesz, mindig meg fogjuk ünnpelni március 15-ét, amely a mi sza­badságunk talpköve. Lelkes éljenzés követte a be­szédet, mely után Köpösdy Dezső ígéretet tett az ifjúság nevében, hogy szent célja lesz az ifjúságnak Kossuth Lajos politikai végrendeletének a végrehaj­tása. Ezután a Kossuth-nóta hangjai mellett szét­oszlott a közönség. Az egyetemi ifjúság ünnepségének délután volt folytatása. Három óra tájban nagy közönség cso­portosult az Egyetem-téren; a nagy idők egy tanú­jától, Madarász József orsz. képviselőtől vártak be­szédet. Madarász József azonban nem jöhetett el s igy Brázovay Kálmán joghallgató mondott rövid, de annál hatalmasabb beszédet, melyet Horváth Zoltán szavalata követett. Ismét zászlók alatt hazafias dalok éneklése közben indult meg az egyetemi ifjúsággal néhány ezer főre szaporodott tömeg a Kecskeméti utcán a Nemzeti Múzeum elé, ahol rengeteg ember­tömeg várta az ünneplőket. A múzeum lépcsőjéről Ónodi­ Jenő szavalta el be­vezetőnek a Nemzeti dal-­ folyton megújuló éljenzés és taps között. Ezután T­ő­röss Béla bölcsészethall­­gató mondott beszédet arról a helyről, melyen ötven esztendeje Petőfi Sándor szavalta el a lángokkal lobogó Talpra magyar­t. A Petőfi-emléktábláról szólt, mely a magyar főiskolák ifjúságának adakozásából van hivatva időtelen időkre megjelölni a történelmi helyet. Három éve indult meg az akció — az em­léktáblát ma leplezték le. A magyar ifjúság állította e táblát az ifjú magyarság lánglelkű énekesének és örök dicsőségének Petőfi Sándornak, ki 1848. március 15-ikén délután a magyar szabadság első szabad dalát e helyről szavalta el. — 1900. március 15. — Riadó éljenhangok törtek az ég felé, mikor a lepel lehullt és a márciusi nap fényében először csillantak meg aranyos fénynyel az emléktábla ezen betűi. Az ünnepély ezen részét Hanzséros Bálint Ünnepi ódája fejezte be, melyet maga a szerző szavalt el a közönség nagy lelkesedése közben. A Múzeum-körúton, a Kossuth Lajos­ utcán át a Petőfi­ térre indult el a közönség zárt sorokban, hogy letegye ott az egyetemi ifjúság koszorúját a magyar Tyrtaeus szobrának talapzatára. Az impo­záns babérkoszorúnak ez a felírása: Petőfi emléke­zetének — az egyetemi ifjúság. Itt újból Sántha Mihály szavalta el a Talpra magyar­t, majd Gebhardt Károly tartott ünnepi szó­noklatot Petőfi Sándorról. Horváth Zoltán záróbe­széde után az egyetemi ifjúság lélekemelő ünnep­sége véget ért. A Petőfi-társaság ünnepe. A Petőfi-társaság a szabadság-ünnepet díszü­léssel ülte a Vigadó nagytermében, melynek utolsó talp­alatnyi helyét is elfoglalta az egymás hátán szorongó díszes közönség. Jóval az ünnepély kezdete előtt a későn érkezettek kénytelenek voltak visszafordulni s a Vigadó előtt foglalni helyet, hogy legalább a Jókai Mór vezetése alatt testületileg­­elvonuló Petőfi-társa­­ságot éljenezhessék meg. Mint a vihar vonult a har­sogó éljen-zaj az utcáról a nagyterembe, csak akkor lett csend, mikor Bartók Lajos, a Petőfi-társaság népszerű alelnöke megnyitójába kezdett. A szónok a Világszabadság érzeményét magyarázza. Ábrányi Emil szavalta el hosszú szünet után. — a szünetet a közönségnek szűnni nem akaró ovációi töltötték be — alkalmi poé­máját, melylyel itt is, mint az egyetemi ifjúság ünnepélyén, óriási sikert aratott. Vészi József orsz. képviselő felolvasása a sajtószabadságról szólt, a gyönyörű munkálatot hosszan tapsolta a közönség. Koroda Pál Eskü című költeményét olvasta fel, aztán Jókai Mór ült a felolvasó­asztalhoz, aki a mustármagból kinőtt cédrusfáról szólt, az 1848 március 15-én elhangzott szózattal megszületett sza­bad Magyarországról. A Petőfi-társaság tagjai az ünnepség után a nagy költő szobra elé vonultak, ahol Bartók Lajos néhány lelkes szó kíséretében letette a szobor talapzatára a társaság koszorúját. Az iskolákban. Az ünnepből a fővárosi iskolák is kivették a ré­­szeket. Nem mind, mert sok helyütt még mindig összeegyeztethetlennek tartják a lojalitást a nemzeti épülettel. Ünnepek voltak a székesfővárosi községi, polgári-, kereskedelmi-, reál- és felsőbb leányiskolák­ban, a festészeti- és rajztanárképző iskolában, az Erzsébet nőiskolában, a II. kerületi állami reálisko­lában, a II. kerületi kir. egyet. katholikus főgimná­ziumban, az V. kerületi főgimnáziumban, a Ferenc József-nevelőintézetben, a minta­gimnáziumban, a VIII. kerületi állami főgimnáziumban, a VIII. ke­­kerületi práter­ utcai polgári leányiskolában és a vele kapcsolatos női kereskedelmi tanfolyamon, a VII. kerületi állami főgimnáziumban, a VI. kerületi pol­gári fiúiskolában, Böser felső kereskedelmi és polgári iskolájában, László Mihály dr. nyilvános főgimná­ziumában, a Vakok országos nevelő- és tanítóképző intézetében stb. A színházakban. A Magyar Kir. Operaház kivételé­vel minden buda­pesti színház megünnepli a szabadság feltámadásá­nak napját.. Az Andrássy-úti palotában Aidát adták egy külföldi vendég felléptével. A Nemzeti Színház­ban II. Rákóczy Ferenc fogsága került színre. A Magyar Színház és Népszínház délutáni előadásul az Aranylakodalommal és a Hadak útjával ülte meg a szabadság napját. A Vígszínházban az est beveze­téséül Ábrányi Emil hazafias versét szavalták el, aztán a Többsincs királyfi került színre. A fővárosban még néhány asztaltársaság ün­nepelt.. .A vidék ünnepeiről egyre érkeznek távirati je­lentések. Gyöngyösön maga Ugrón Gábor mondott díszbe­­szédet és fényes ünnepségek voltak Aradon, Oravi­­cán, Besztercebányán, Liptó-Szent-Miklóson, Nagy­bányán, Temesvárott, Egerben, Kassán, Iglón,Mára­­marosszigeten, Nagy-Becskereken, Déván, Szegeden és az országnak minden magyarlakta városában. Bod­nár Zsigmond egyetemi tanárt meghívták Körmöcbá­nyára, hogy az erkölcsi törvény alapján magya­rázza meg március 15-ének jelentőségét. Felhívás előfizetésre. Előfizetési ár a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba. Folyó év március hóra. ... 2 kor. 40 fill. « « « 1-től jun. 30-ig , 9 a 20 « « « « » szept. 30-ig. 16 « 20 « « « « « dec. 31-ig . 23 « 20 «

Next