Alkotmány, 1900. július (5. évfolyam, 155-180. szám)

1900-07-11 / 163. szám

ALKOTMÁNY. 163. szám.­­ Szerda, 1900. július 11. — (Babonás uralkodók.) Az európai uralkodók l legnagyobb része többé-kevésbbé babonás. A babona legtöbbnél abban nyilvánul, hogy különösen ragasz­kodnak valami kis tárgyhoz, amelynek elvesztését valóságos szerencsétlenségnek tartják. Ilyen kis­­tárgya van a következő uralkodóknak: Umberto olasz királynak, aki mindig zsebében hord egy farkasfogat. A német császárnak egy gombja van Bert kier marsall díszruhájáról, Vilma hollandia királynő kegyelettel őriz egy pacsirtatollat, az orosz cár egy lyukas pénzdarabot, Viktória királynő egy kötéldarabot, abból a kötélből, melylyel Baristont­­ felakasztották uralkodásának első évében. A török szultánnak talizmánja egy fadarab — Krisztus ke­resztjéből. A mi királyunk az egyetlen európai ural­kodó, aki nem babonás. — (Az arany-pagoda.) Rangoonban, Burmah fő­városában van egy hires buddhista templom, mely­nek külső burkolata csupa arany. Ez a kincs az esztendők hosszú során át Buddhának áldozó bucsu­­sok ajándékaiból gyűlt össze, mert a világ minden részéről sereglenek oda a jámbor hívők s aki csak teheti, aranylemezeket hoz magával, amelyeket mind a pagodára raknak. A múlt században Burmah királya, Tshewiwo Yen, a saját testi súlyának meg­felelő aranymennyiséget ajándékozott a templom falai számára s csak az ő ajándéka egymaga is megért kilencvenezer forintot.­­ (Kitüntetett cselédek.) A földmivelésügyi miniszter Volenter Pál és Lörincz János kis­oroszi munkásoknak, kik 40 éve dolgoznak Cserconics Endre gróf uradalmában, a szolgálati emlékkeresztet adományozta és megküldte szá­mukra a diszokmányt is. A miniszter ajándékát, mint nagybecskereki levelezőnk írja, tegnap nyújtotta át a kitüntetetteknek Csávossy Ignác dr. főszolgabíró, aki buzdító beszédet is intézett hozzájuk.­­ (A 32-esek Hercegovinában.) A 32-es házi­ezred első zászlóalja október elsején a hercegovinai Bielek városába megy helyőrségre, ahol a Monináry­­ezred 3-ik zászlóalját fölváltja. A zászlóaljat e vég­ből hadi létszámra emelik, minthogy az okkupált területen az összes katonaság hadi létszámban van. Első­sorban a 32-es ezred rossz viseletű katonáit teszik át a zászlóaljhoz, hogy «gyönyörködhessenek» Bosznia és Hercegovina vadregényes vidékeiben. A tisztikart úgy állítják össze, hogy első­sorban az ezrednek azokat a tisztjeit válogatják ki, akik 1894- ben nem voltak lent a 3-ik zászlóaljjal helyőrségen Plevljében. A zászlóaljhoz bevonuló mintegy 250 újoncot Budapesten bujtatják mundérba, de a nyolc heti leképeztetést már Hercegovinában fogják nyerni.­­ (Bachó karmesterről.) Bachó István, az I. hon­véd gyalogezred zenekarának karmestere, azzal az újsághírrel szemben, mintha két hét óta tébolydában megfigyelés alatt állna, annak konstatálására kéri a szerkesztőségeket, hogy oly jól érzi magát, hogy esze ágában sincs, gyógyintézetbe menni. Rokonai és jóbarátai körében tölti szabadságát Szobráncon és annak letelte után ismét Budapestre fog jönni s át­veszi az I. honvéd gyalogezred zenekarának vezeté­sét, hogy ismét szórakoztassa a budapesti közön­séget.­­ (Utazás akadályokkal.) Furcsa eset történt néhány nappal előbb a szabadkai vasúti állomáson. J. A. ügyvédjelölt az éjjeli vonattal Budapestre akart utazni. Az I. osztályú kocsik telve voltak utasokkal, de minthogy Králics János helyettes állomásfőnöknek egy katonatiszt jóbarátja is az utasok között volt, még egy I. osztályú kocsit csatoltatott a vonathoz. Ezt meglátta J. A., megkérdezte a szolgálatot tevő Törzs Gyula hivatalnoktól, hogy beszállhat-e ő is ebbe a kocsiba. Mikor igenlő választ kapott, fogta kézitáskáját és beszállóit. Ámde az állomásfőnöknek nem tetszett, hogy esetleg barátját nyugalmában há­borgatják majd, nem a leghizelgőbb modorban fele­lősségre vonta J. A.-t s mikor ez ugyanolyan módon válaszolt, a helyettes állomásfőnök rendőröket hiva­tott, hogy tartóztassák le az engedetlen utast. A rendőrök, ismerve J. A.-t, vonakodva akarták teljesí­teni a parancsot, míg az időközben odajött Törzs Gyula hivatalnok kijelentette, hogy ő adott engedélyt J. A.-nak, hogy abba a kocsiba beszállhasson. A helyettes állomásfőnök dühében azonnal felfüggesz­tette a hivatalnokot, ámde ez feljelentette a szegedi üzletvezetőségnél és Törzsöt másnap visszahelyezték hivatalába, a helyettes állomásfőnök ellen pedig meg­indult a fegyelmi eljárás. — Magyar mezőgazdasági munkások Német­országban.) A berlini Vorwärts írja : Földbirtoko­saink olcsóbb munkaerő végett Magyarországhoz is fordultak. A velünk csereviszonyban levő budapesti lap már ez év elején azt írta, hogy Bácskában ügy­nökök járnak, akik az ottani mezőgazdasági munká­sokat Kurhessen és Németország egyéb vidékeire aratási munkára fényes ígéretekkel szerződtetik. Úgy látszik azonban, hogy a magyar mezőgazdasági mun­kások magasabb műveltségűek, mint amilyenekhez a német földbirtokosok szoktak. Bácskából a következő levelet bocsájtották rendelkezésünkre, melyet egy Hessenbe jött magyar szülőföldjére, a hozzátartozói­hoz irt: Weitzenhausen, 1900. április 8. Kedves Péter öcsém ! Bár otthon maradtam volna. Az itteni állapotok nem olyan szépek, mint amilyennek hittük. Tudod, hogy otthon engem jó munkásnak tartottak, de itt nem lehet kibírni. Nálunk Magyarországon a bérlők és alkalmazottjaik valóságos angyalok az itteni lelki­­ismeretlen munkaadókhoz képest, rosszabb bánás­módban részesítenek bennünket, mint otthon a csend­őrök a csavargókat. Hát még az élelmezés ! Kedves Péter öcsém ! Néha otthon sem volt mit ennünk, de itt még nagyobb szükségben vagyunk. Mi munká­­sok itt krumplinál egyebet nem kapunk enni, az sem látott soha zsírt. Ilyen munkát, ilyen élelmezéssel nehéz kibírni. Igazán, csak most tudjuk, hogy Ma­gyarországon még jó sorsunk volt. Feleségem min­dig sirdogál, sopánkodik, hogy miért is jöt­tünk ide. Szerető bátyád János. — (Nagy tűzvész) pusztította ma el a főváros közelében levő Tahi-Tótfalu községet. Egy eddig is­meretlen okból kigyulladt kazal lángcsóváit szerte­­hordta a szél és néhány perc alatt lángokban állott több nádfedelű ház. Az erős szélben a mentés hiába­valónak bizonyult és délutánig közel kétszáz ház esett a tűz martalékául. A lángok oly rohamosan harapództak át egyik házról a másikra, hogy az em­bereknek annyi idejük sem volt, hogy holmijaikat biztonságba helyezhessék. Két gyermek bennégett egy házban; az általános zavarban és kétségbeesésben senki sem gondolhatott megmentésükre. A mentés munkáját felette megnehezítette a vízhiány. Este­felé, amikor végre lokalizálva volt a vész, iszonyú volt a pusztulás képe. A reggel még virágzó község ekkorra majdnem teljesen tönkrement. Elpusztult a református és katholikus templom is; a nyomor igen nagy. — (Nagyváradtól Párisig — gyalog.) Merész vállalkozásba kapott két fiatal nagyváradi jogász, név szerint Róna Artur és Homonnay Albert. A múlt hó közepén, minden podgyász nélkül, gyalogszerrel elindultak Párisba, sőt pénzt sem vittek magukkal, mert a szükségleteiket saját munkájukkal akarják megkeresni. A két fiatal­ember négy nap alatt gyalo­golt Nagyváradról Budapestre, ahol felkeresték a turista és a sport­egyesületeket és jelentkeztek a Nemzetközi Diákszövetség magyar osztályának elnök­ségénél. Budapestről Győrön, Bécsen át Münchenbe gyalogoltak, jelenleg pedig Zürichben vannak.­­ (A viharágyuk és a nép.) A következő és érdekes dolgokat írja a Borászati Lapok Moórról: A viharágyuk Moórott már el vannak helyezve, sőt már két ízben, mint jeleztük, el is űzték a veszedelmes felhőket a láthatárról. A babonás köznép, mint sok helyen, eleinte ott is az Isten lövöldözését látta a dologban s az Isten haragjától tartott. Ma már azonban meg­barátkozván e kérdéssel, kellő méltánylásban részesíti a viharágyukat. Ezen örvendetes válto­zás Wittinger Piusz ottani szent Ferenc-rendű zárdafőnök és plébánosnak köszönhető; e tudós s általános népszerűségnek örvendő zárdafőnök ugyanis az Úrnapi körmenet után a viharágyu­kat beszentelte és lendületes, érvekben gazdag beszédet intézett a jelenvolt népsokasághoz, melynek végeztével Isten áldását kérte ezen újabb törekvésükre. — (A Délmagyarországi Tanitó-Egylet) ma tar­totta 34-ik nagygyűlését Nagy-Kikindán. A város ebből az alkalomból díszt öltött. Mintegy 500 tanitó jött össze a városban. A nagygyűlés Wlassics mi­nisztert távirattal üdvözölte. Ambrus József kisoroszi plébános a hazaszeretet ápolásáról értekezett. A tanítók kötelességévé teszi, hogy a magyarság ellenségei ellen szívvel-lélekkel küzdjenek. Délben közös lako­mára gyűltek össze a tanítók. Délután sétehangver­­seny volt, este pedig felolvasó estély.­­ (A lezuhant kötéltáncosnő.) Dahnina Angelina kötéltáncosnő, aki az este a Vásosligeti Barocaldi­­féle néparénában lezuhant mutatványai közben a kötélről, még eszméletlen állapotban fekszik Navratil tanár 17. számú kórtermén s eddig ki sem hallgat­hatták. Az éjjel a szerencsétlen deliriumában dü­­höngeni kezdett s most állandóan ápoló van mel­lette. Alig gyógyul meg.­­ (Az országos vihar.) Az utóbbi viharok Esz­­tergom megye területén nagy károkat okoztak. Szent­lélek község lakossága az alispántól könyöradomá­­nyok gyűjtésére engedélyt kért. Kis-Ujfalu község részére az alispán vetőmag gyűjtését rendelte el. Győr- és Komárom megye alispánja Esztergom megyé­­hez könyöradomány gyűjtése céljából megkeresést intézett.­­ (Rendőri hírek.) Betörés. Teges Mária nap­számosnő Rózsa­ utcai lakásán tegnap betörők jártak s 25 forintnyi készpénzt elvittek. — Öngyilkos suszter legény. Fábry István szeredi születésű 24 éves suszterlegény az éjjel leugrott a Peterdy­ utca egyik házának III. emeletéről és szörnyethalt. Holt­testét bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe.­­• Árverés a főkapitányságon. A főkapitányság épüle­tében folyó hó 16-án hétfőn tartják meg az árverést azokkal a tárgyakkal, amelyek mint gazdátlan hol­mik két év előtt kerültek a rendőrségre s azokat sem a károsultak, sem a megtalálók át nem vették. Az árverés délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. Az Örökimádás temploma, Budapest, július 10. Az Erzsébet királyné emlékére emelendő «Örök­imádás temploma» céljaira Alsó-Kubinban Kubinyi Árpádné elnöklete alatt alakult vidéki gyűjtőbizott­­sághoz 1899. évi szeptember 20-tól 1900. évi február 23-ig a következő pénzadományok folytak be Vjecha János zázk­vai segédlelkész 23. számú gyüjtőivén : Vjecha János segédlelkész 1 forint, N. N. 10 krajcár, Kasztelovics Leo 30 krajcár, Fischer Hermann 20 krajcár, B. Herczberger 40 krajcár, község pénztárából 1 forint, Tomaschoff Áron 1 forint, Jozef Pollák 50 krajcár, Tomaschoff Mihály 1 forint, Rónay József 50 krajcár, Schiffer N. 30 krajcár, Lindel Pál 20 krajcár, Matus Ádám 10 krajcár,­­ Kred­nyai Kle­­mentin 50 krajcár, Bocskai Éva 10 krajcár, Mallovcsik Ignác plébános 1 forint, N. N. 20 krajcár, Kokoska Éva 10 krajcár, Sipka András 10 krajcár, Balló András 30 krajcár, Bock Adolf 50 krajcár, N. N. 20 krajcár, N. N. 05 krajcár, Hívek adakozásából 2 forint 10 krajcár, összesen 11 forint 75 krajcár. Ebből 3 darab bélyeg és posta­­utalványért levonva 16 krajcár, összesen 11 forint 59 krajcár. Dolvák Pál alsó-kubini plébánoshelyettes által gyüjtőiv nélkül befizettetett 18 forint. A nizsnai plebániahivatal által «offera»-adományok címen be­­küldve 2 forint 50 krajcár. Zmeskál Zoltánná által a 38. számú gyüjtőivvel beküldetett 5 forint, Rad­­linsky Ignác és neje által 5 forint, Háros József kru­­setnicai plébános által gyüjtőiv nélkül beküldetett 10 forint 17 krajcár, Szmetanay János námesztói főszolgabíró útján 5 darab gyüjtőiven összesen 92 forint 10 krajcár. Az adakozók nevei a következők: Árva megyei gyolcskereskedők egylete 5 forint, Ismár Wiener Breslau 2 forint, Róth Adolf 1 forint, Meisel Mór 1 forint 50 krajcár, Ignác Strausz 1 forint, námesztói általános takarékpénztár 10 forint, Strausz Mór 1 forint, Stein dr. 1 forint, Klinovszky 1 forint, B. Huffier 2 forint, Jozef Feuerstein 1 forint, Gold­stein I. 50 krajcár, Lewith Miksa 1 forint, Kardos Jakab 50 krajcár, Bronner Lipót 1 forint, összesen 29 forint 50 krajcár az 54. számú gyüjtő­­iven.­­ Az 55. számú gyüjtőivén: Námesztó község 3 forint, Kubányi József 50 krajcár, Murin Máté 60 krajcár, Paczák Ilona 50 krajcár, Mad­aj Antal 50 krajcár, Tomunyák Stefan 50 krajcár, Motas Márton 50 krajcár, Szmetanay 1 forint, összesen 7 forint. Az 56. számú gyüjtőivén: Balyák Mátyás 1 forint, Klein Mór 50 krajcár, Kriss Antal 50 kraj­cár, Nacsin János 1 forint, Misiga János 1 forint, Fischer Miksa 50 krajcár, Grünwald Károly 50 krajcár, Juri­­necz János 1 forint, August Weingarten 1 frt, Romann János 2 frt, Freso András 3 frt, Zalcberger Mór 50 kr., Radzó István 1 forint, Jurovcsik József 50 krajcár, Szkitsák Károly 2 forint, Aradnik József 30 krajcár, összesen 16 forint 30 krajcár. Az 57. számú gyűjtő­­iven Erdődka község 50 krajcár, Stiglicz Mór 50 krajcár, A. Feiner 1 forint, Jakob Strausz 1 forint, Stiglicz Ráfael 1 forint, Stein Henrik 2 forint, Zaka­­mene község 2 forint, Rowland Róbert 1 forint, Mnohely Antal 1 forint, Hoffmann 3 forint, Krausz Jakab 50 krajcár, Klug Vilmos 50 krajcár, Gaburják István 50 krajcár, Slonik János 50 krajcár, Jozef Jagnesák 50 krajcár, Muljercsik Pál 1 forint, Ten­­czer Jakab 50 krajcár, Schein Adolf 50 krajcár, Zibelka Soma 1 forint, Klein Lajos 1 forint, Kivi község 1 forint, Meres Ferenc 50 kraj­cár, Keme József 50 krajcár, Horovicz Leni 50 krajcár,­­ Herelik Antal 1 forint, Dusher Filip 50 krajcár. Összesen 23 forint 50 krajcár.­­ Az 58. számú gyűjtőív szerint: Szlanica község 50 krajcár, Radosi Mór 50 krajcár, Heinrich Meisel 2 forint, Kajanek István 50 krajcár, Prieszer György 1 forint, Kostialik János 50 krajcár, Zlatyár János 50 kraj­cár, Prieszer György 50 krajcár, Bubala József 50 krajcár, Unger Mór 30 krajcár, Rosovszky Zsiga 50 krajcár, Muska Pál 50 krajcár, Ackermann Simon 50 krajcár, Vlossák Flóris 50 krajcár, ifj. Kessák Vendel 50 krajcár, Martincsák János 50 krajcár, Csernyik Ignác 1 forint, Wattersitz 1 forint, Hruska József 1 forint, Strausz Manó 50 krajcár, Tomaschák Antal 1 forint, Móric Krausz 1 forint, Vrsebel Benedik 50 krajcár. Összesen 15 forint 80 krajcár. Az Alsó-Kubinban 1899. évi október 22-én rendezett hangverseny tiszta jövedelme a korábbi kimutatás szerint 144 forint 25 krajcár, ebből később a kimu­tatás közzététele után kifizettetett még 12 forint, marad tisztán 132 forint 25 krajcár. A zubrohlavai plebániahivatal által gyüjtőiv nélkül beküldetett 10 forint 40 krajcár, Kubinyi Árpádné perselygyüjtemé­­nye gyüjtőiv nélkül 3 forint, Lahner Ede, oláh-du­­bovai plébános által gyüjtőiv nélkül bekülde­tett 3 forint 50 krajcár, Kuc­ar Pál, paraszt­­dubovai plébános által gyüjtőiv nélkül bekülde­tett 5 forint, Balgha I. Árpád árvaváraljai esperes

Next