Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)
1900-11-07 / 265. szám
ALKOTMÁNY. 265. szám. szoborbizottság nagygyűlésén és tagja a huszas működő bizottságnak, továbbá a Szent Imre Egyesület zászlószentelési ünnepélyén, ahol az egyesület szegét a jelmondattal verte be: «Isten dicsőségére, hazánk javára.» A sajátjáét pedig ezzel: «Non nobis, Domine, sed nomini tuo da glóriám». A székesfehérvári Vörösmarty-ünnepélyen az Egyesületet az elnök és Cziklay Lajos alelnök fogják képviselni. A Pázmány-Egyesület által «Vörösmarty és a katholicizmus» alatt hirdetett és 400 koronával jutalmazandó irodalmi pályázatra négy pályamunka érkezett be, melyeket bíráló bizottságnak adtak ki. Az Egyesület Vörösmarty jubileuma alkalmából diszülést fog tartani és a székesfejérvári ünnepélyre koszorút küldeni. Az elnök jelentéseit egyhangú nagy lelkesedéssel fogadta a választmány. Az Egyesület a közelmúltban 594 korona segélyt osztott ki. (Uj egyetemi tanár.) A király Kriskovic Vince dr. egyetemi magántanárt és a horvát-szlavon-dalmát kir. országos kormány fogalmazóját a zágrábi egyetem jog- és államtudományi karán a közigazgatástan és a közigazgatási jog nyilvános rendkívüli tanárává kinevezte. (Kitüntetett Pázmániták.) Az osztrák kultuszminiszter a többi egyetem mintájára a bécsi egyetem theologiai fakultásán is tudományos szemináriumokat létesített, melyeknek főhivatása: teret és alkalmat nyújtani a tagoknak arra, hogy önállóan és tudományosan úgy az irodalom, mint tudományos előadás terén működjenek, illetőleg ily működésre előkészüljenek. Egyúttal évi 400 koronát engedélyezed minden egyes tudományos szemináriumnak, hogy a szellemi dicsőségen kívül anyagi haszon is jusson az ijúságnak. Az első évvel szép sikert arattak a bécsi egyetem hallgatói, a Pázmániták is, kik közül két ifju nyert babért. Nem árt, ha a magyar ifjak idegenben is becsületet szereznek a magyar névnek és még kevésbbé árt az, hogy éppen theologusok azok. Neveik: Szőke, Udvarka, Hermann, Nitsch, Ragacs, Jehlicska, Petrányi. — (Major Ferenc dr. orsz. képviselő) a Szent Imre Egyesület tegnapelőtti ünnepélye alkalmával, nemcsak a maga, hanem a szombathelyi káptalan nevében is vert szeget az egyesület zászlajának rudjába. És pedig, mint értesülünk, a következő jelszóval: «Őseink hitbuzgalma s erkölcsössége legyen a példa, melyen a jelen ifjúság felépítheti a jövő Magyarországot». (Adomány a bjelopotoki tüzkárosultaknak.) A szepesi, káptalan a bjelopotoki tüzkárosultak részére 100 koronát adományozott, mely nagylelkű adományért hívei nevében legbensőbb hálaköszönetet mond Doránszky Endre bjelopotoki plébános. (A Borsszem Jankó bojkottálása.) Álláspontunk a keresztényellenes sajtóval szemben eléggé ismeretes olvasóink előtt. Állásfoglalásunk a végképp tisztességtelen sajtótermékekkel szemben tehát annál ismeretesebb. Az utóbbiak közé soroljuk a Borsszem Jankó című vicclapott, mely hosszú évek sora óta — olvasóinktól bocsánatot kérünk a kemény kifejezésekért — a legimpertinensebb módon gyaláz meg mindent és mindenkit, ami és aki keresztény és magyar. A pápát csaknem minden számában vén gonosztevőnek tünteti föl; a katholikus püspökök előtte vagy zöld fenegyerekek, vagy hülye semmirekellők; a magyar mágnásokat kivétel nélkül, ló- és szoknyabolondoknak tünteti föl; a magyar köznemes neki szokány Bercin, kártya-, agárhős és aszfaltbetyár; a vidéki keresztény intelligencia: «Mucsa»; a keresztény joghallgató: «Bukovay Abszencius» ; a jóravaló ügyvéd: «Hombár Mihály», stb. stb. Előtte mindenki hülye és bolond éssehonnan aki a kereszténységet vallja vallásának és az ezer éves Magyarországot hazájának. A keresztény egyetemi ifjúság és Timon Ákos dr. egyetemi tanár meghurcolása egyrészt, az Országos Pázmány Egyesület legyalázása, Auer István föllépése révén másrészt, végre nyakát szegi a «Borsszem Jankó» nevű vicclap impertinenciáinak. Avagy Magyarországon mindenki bolond és sehonnai, csak Agai Adolf nem ?! Hiszen jó a vicc, a megszégyenités a maga helyén, hanem a megbecstelenitést ki fogja tűrni egy Agai Adolftól? —■ Helyes tehát az a mozgalom, mely a Borsszem Jankó bojkottálására megindult s melyről hiszszük, hogy nem marad annyiban. Nem kisebb társadalmi egyesülethez, mint az Országos Kaszinó választmányához nyuttatott be az az indítvány, hogy Agai Adolf «lapja» onnan bojkottáltassék. Semmi okunk kételkedni abban, hogy a gentry-kaszinó az indítványt egyhangúlag elfogadja és hogy ezt a példát a vidéken is követni fogja mindenki, aki nem akarja tovább tűrni, hogy Agai Adolf hétről hétre — arcul köpje a magyart magyarságért s a keresztényeket is azért, mert magyarok. (A budai királyi palota újjáépítése.) A budavári királyi palota újjáépítési munkálatai nagy arányokban haladnak előre. Az idén készült el az északi szárnyépület, melynek főhomlokzata a Szent Györgytérre néz. Ez az egyemeletes épület a testőrség otthonául fog szolgálni. E palota előtt a sikló balfelén, a várkert fölött mostanáig egy régi kaszárnyaszerű épület állott, mely az udvari cselédség lakásául és az udvari konyha raktárául szolgált. Itt volt egyidőben Ybl Miklósnak, a királyi palota újjátervezőjének építési műterme, melyben az új palota gipsz-modelljét is fölállították. Akkortájt ő Felsége a király is több ízben fölkereste e műtermet. A régi királyi palota e melléképületének lebontását a napokban kezdték meg. A falakra és ablakokra, akárcsak a külvárosban, kiragasztották a hirdetést, hogy «az építési anyag minden áron eladó». E hónap végére már nyoma sem lesz az ósdi sárga épületnek, de helyére a tavaszszal a királyi palota főhomlokzatának folytatását kezdik építeni, azt a szárnyat, mely a palota új dísztermeit és a király új fogadó helyiségeit fogja magában foglalni. Ezzel az épületrészszel teljes lesz a budai királyi várpalotának a Dunára néző főhomlokzata. (Az egyetemi felekezetieskedés ellen.) Az Egyetemi Kör legutóbbi bizottsági ülésén egy liberális ifjú azt indítványozta, hogy a Kör válaszsza meg Kiss Áron szuperintendenst dísztagjává. A Kör elnöke, ifj. Apsai Mihályi Péter azonban az indítványt nem bocsátotta tárgyalás alá. Miután ezért bizonyos oldalról őt nyilvánosan megtámadták, Mihályi Péter a következő nyilatkozatot adta ki: «Nyilatkozat. Az «Egyetemi Kör» bizottságában a legutóbbi gyűléseken történtek olyan dolgok, melyeket nagyon könnyen félre lehet magyarázni. Hogy ezt elkerüljük, úgy a Kör, mint az ifjúság reputációja érdekében kötelességemnek tartom a következőket kijelenteni: A választmány egy tagja a Kör disztagságára ajánlotta Kiss Áron dr. ev. ref. püspök méltóságát. Ezen indítványt tárgyalás alá nem bocsátottam. Tettem ezt azért, mert hiteles meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy ezen indítvány célja nem az volt, hogy meghódoljon az igazi érdem előtt, mert maga az indítvány megtételének és előterjesztésének módja is világosan mutatta, hogy egy agg, érdemdús ember személyét akarták felhasználni kicsinyes ifjúságpolitikai heccek vnszcenirozására. Ezt meg nem engedhettem, mert tiltja józan eszem, önérzetem, becsületérzésem. Szívesen megragadunk minden alkalmat az igazi érdem önlésére, — tekintet nélkül arra, hogy az illető milyen vallásfelekezet hive — de meghurcolni egy, a közélet terén szereplő közbecsült férfiú nevét azon a gyűlésen, melyen én elnökölök, nem fogja soha senki. Budapest, 1900. nov. 6. Ifj. Mihályi Péter, az «Egyetemi Kör» elnöke. — (Állítólagos anarchista merénylet Károly román király ellen.) A Jászvárosban megjelenő «Evenimentul» állítólag teljesen megbízható forrásból jelenti, hogy augusztus hó közepén Bukarestbe, közvetlenül a király címére levél érkezett, melyet a király magántitkára bontott fel. E levélben «Egy anarchista» azt jelenti a királynak, hogy az anarchista szekta által halálra ítélt uralkodók közt Károly király neve is szerepel. A gyilkosság végrehajtásával ő, az aláírt anarchista lett megbízva, de miután ő román születésű és csak négy év óta tartózkodik Amerikában, letett esküje dacára sem vállalkozik a gyilkosságra, csak arra kéri a királyt, hogy a romániai lapokban jelenjék meg egy hír, hogy egy anarchista rálőtt a királyra, de a merénylő elmenekült, így azután ő anarchista társai előtt szalválva lesz. A király titkára átadta a levelet a rendőrprefektusnak, aki azonban a legszorgosabb nyomozás dacára sem tudta a levél íróját kinyomozni. A lap erősiti, hogy értesülése minden kétséget kizár. (A görög-katholikus román egyház gyásza.) A lugosi görög-katholikus román székeskáptalan nagyprépostja, Moldován István pápai prelátus nov. 4-én, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után életének 88-ik évében elhunyt. Az elhunyt életrajzi adatai a következők: Született 1813-ban Mező-Cikádon Torda-Aranyosmegyében. Elemi és középiskolai tanulmányait Kolozsváron a kegyesrendiek gimnáziumában végezte, hittudományi tanulmányait pedig Balázsfalván, a hol is azok bevégzése után 1838-ban áldozatrá szenteltetvén, mint tanár működött két évig. Majd aranyos-gyéresi lelkészszé neveztetvén ki, egyidejűleg a böői esperesi kerület adminisztrátora is volt. Innen 1847-ben át lett téve Medjesre plébánossá és a hasonnevű kerület főesperesévé. A forradalom alatt mint Küküllővár főispán helyettese szerepelt. 1852- ben Hátszegen találjuk, mint püspöki külhelynököt. Ezen minőségében érte ő Felségének 1857. január 15-éről kelt kitüntető oklevele, melylvel az újonan megalakult lugosi görög-katholikus székeskáptalanba olvasókanonokká lett kinevezve. Rá két évvel, 1859. november 30-án ő Felségének még nagyobb kitüntetése érte, amennyiben ugyanazon székeskáptalan nagyprépostjává nevezte ki, mely minőségében a a boldog emlékű IX. Pius 1860. január 31-én kelt bullájával megerősítette és 1871. október 11-én kelt brévéjével házi prelátusává nevezte ki. Soha fáradságot nem ismerő munkássága, áldozatkészsége, melylyel egy hosszú életen át oly hithűen szolgálta a görög katholikus román egyház, főleg pedig a lugosi egyházmegye érdekeit, annak bölcsőjétől a jelenig, emelték az egykori igénytelen földmivelők gyermekét oly tekintélyes egyházi méltóságra. Dacára prépostsága csekély javadalmazásának, melyből családját is fenn kellett tartania, a nagy takarékossággal összegyűjtött fillérekből 9000 forintnyi alapítványt is tett különböző jótékony célokra. Bámulatos pedánssága, melylyel hivatalos teendőit halála előtt két héttel is végezte, egyéniségének ritka szerénysége, nyájas modora, fedőzetlen jelleme, tiszta kedélye és nemes gondolkodása mindenkorra megszilárditá személye iránt a tisztelet és kegyelet érzelmeit. (A Borsszem Jankó ügye.) Az Otthon irók és hirlapirók köre mai választmányi ülésén foglalkozott a Borsszem Jankó ismeretes ügyével. Az elnök bemutatta az egri jogakadémiai ifjúság beadványát a Borsszem Jankó ismeretes és a minap többször emlegetett közleménye ügyében. A választmány előrebocsátva azt, hogy a családot szentnek és sérthetetlennek tartja, kimondja, hogy másképpen kell megítélnie, ha valahol állandó tendenciával találkozunk ebben az irányban és másképpen, ha egyes esetben elvétve, elszórva áll szemben egy-egy ily irányú újságírói botlással. Az előbbi ellen sorompóba lépni kötelességének tartja, az utóbbiban csak abban az esetben, ha védelemre illetékesen felszólíttatik és ha az eset a maga érdeklett körében megtorlásban nem részesült. E kijelentéssel a beadvány felett napirendre tér. (Uj iskola.) Múlt vasárnap adta át rendeltetésének Jász-Jákóhalmán Koncz Menyhért prépost, jászberényi plébános, kerületi alesperes azon iskolát, melyet Jász-Jákóhalma község tevékeny elöljárósága karöltve a község érdemekben megőszült plébánosával, Ficzek Károly címz. kanonok, érd. esperessel semmi áldozatot nem termérve hozott létre. Vecsernye után zászlók alatt vonult az ünneplő közönség a feldíszített iskolaterembe. Ott láttuk a többek között Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tanfelügyelőjét, Eötvös Károlyt, ki személyes megjelenésével kívánta kifejezni elismerését a tanítás ügye iránt mindig melegen érző, ritka jólelkű emberbarátnak. Csak ő nem volt az ünneplők között, kinek legnagyobb oka s legforróbb kívánsága lett volna ott megjelenni, kinek ez óhajtását mintha keveselte volna az ő számára e földi elismerést, súlyos betegséggel látogatván meg, nem engedte teljesülni a mindenható Isten. Az egyházi ténykedés előtt a szertartást végző főpap az ő Isten adta szép szónoki nyelvén fejtegette az iskola magasztos rendeltetését, az elismerés hangján emlékezett meg a község elöljáróságáról, melynek nemesen gondolkozó tagjai vállvetve munkálkodtál: a szép szándék megvalósításán s a meghatottság remegő hangján nyujtá az elismerés koszorúját ez iskola megalapítójának, kinek nevét, mint hálájának nem múló emlékezetét gránitba véste a megtisztelő figyelem. Beszéde végén lehullott a lepel az emléktábláról, hogy a késő nemzedéknél is hirdesse dicsőségét annak a Jézus szive szerint való papnak, ki híveinek igazán szerető lelkiatyjuk kívánt maradni unokáikban is. Az ünnepélyt követő barátságos összejövetel alkalmával a kir. tanfelügyelő méltatta ékes szavakban az ünnepelt érdemeit, ki anyagi erejét csaknem túlhaladó áldozatkészségével községét tanügyi tekintetben Szolnok vármegye mintaközségévé téve. » (Szegény, nagyon szegény technikus vagyok .. .) A következő sorok közlésére kérettünk fel: «Szegény, nagyon szegény technikus vagyok, ki elkezdtem a választott pályát, de vagy félbe kell hagynom szegénységem miatt (mit a jövő érdekében tenni nem akarok), vagy pedig támogatásra találok és úgy folytathatom s bevégezhetem a megkezdett pályát. Patrónust kerestem, de nem találtam. Pedig vannak, hiszem, hogy vannak, csak én nem ismerem őket. Hol van egy nemes szív, ki segélyezne ? Hisz nem ajándékba kérem a segélyt, csak kölcsön fejében. Éven kint 10—10 hónapon át 30—30 forint, négy évig 1200 forint segélyt kérek, mikorra a diplomát megszerezhetem és a diploma megszerzésétől számított négy, vagy öt év alatt kamat nélkül, sőt azzal is, részletekben az összeget visszafizetni kötelezem magam. Nem nehéz módja, úgy hiszem, a segélyezésnek. És mégis akad-e vájjon egy gazdag és nemes szivü, ki teljesíti kérésem ? És én nem egyedül vagyok így, hanem sok szegény szülőktől származó tanuló ifjú, kik várják a segélyezőt. Keljetek fel, kiknek módotokban van és segítsetek, ti urak! Mert amit közülünk, szegény tanulóifjak közül egynek tesztek, azt édes hazánknak teszitek! Egy technikus. (A hólapda-rendszer ellen.) A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsájtott ki a hólapda-rendszer ellen. Elrendeli, hogy az elárusitásnak ezen módjára . Szerda, 1900. november 7.