Alkotmány, 1901. szeptember (6. évfolyam, 208-232. szám)
1901-09-01 / 208. szám
ALKOTMÁNY. 208. szám. __ 3 Vasárnap, 1901. szeptember 1. A volt nemzeti párti «Budapester Tagblatt» értesülése szerint az általános választások kiírásának időpontja tekintetében még végleges megállapodás nem történt. E kérdésben a hétfőn, szeptember 2-án tartandó minisztertanács fog határozni. A hétfői minisztertanácsban az összes miniszterek részt vesznek. * Most már sokan megfordulnak a szabadelvű pártklubban, ahol még a képviselőházi ülések előtt meg fognak telni a termek új jelöltekkel, akik a központtal most fognak érintkezésbe lépni. A többi pártok jelöltjei közül is sokan érkeztek már a fővárosba, hogy itt az országos központi párttal elintézzék dolgaikat. A jövő héten már országosan megindul a választási mozgalom s a jelölések is a jövő héten mindenütt meg fognak történni. A választási propaganda ezúttal szokatlanul heves lesz. A jelölteknek oly nagy száma fog az utolsó pillanatban is a küzdőtérre lépni, amire még nem volt példa az előző választásoknál. -te Az új képviselőház még az őszi ködbe burkolódzik s máris megindultak a kombinációk arra nézve, hogy a választások után minő változások lesznek a kormányban és a Ház bürójában. Perczel Dezső nem lesz többé házelnök, ez már határozott állításként felmerülő hír. Utódjául Szilágyi Dezső volt kiszemelve, de a nagy cséplőgép elhunyván, sokan Horvánszky Nándorban vélnek ráismerni az új házelnökre. Ebbe beleegyeznének az óliberálisok is, akiknek szemében Horánszky, a néma házelnök még mindig kisebb rossz, mint Horánszky, az aktív miniszter. Éppen ma ezüstjubileumát ülte az a hír, hogy Lukács László, a Bánff Jánus pénzügyminiszter mindjárt a választások után lemond, mandátumot sem vállal, hanem visszavonul a magánéletbe. Ezt a hírt már huszonnégyszer cáfolták meg. Ma huszonötödször. * «Kire szavazzunk ?» című néppárti röpirat bárhány példányban, addig, míg a készlet tart, ingyen kapható a ««Néppárt» kiadóhivatalában .Budapest, VIII., József körút 35. sz.) Ha annyit rendelne meg valaki, hogy csomagban kellene azt szállítani, akkor a szállítmány postadíját a megrendelő fogja viselni. A jövő képviselőház külső képéről is kezdenek piár álmodozni sokan. Nem kell merész fantázia ahhoz a feltevéshez, hogy a jelenlegi képviselőháznak legalább 200 tagja helyet fog csinálni új embereknek, novi homines-eknek. Veteres migrate coloni . . . És másnap a fiúk hiába lesték-várták a szirén csábos énekét. Ismét lágy esti szellő fujdogált a sziget felől, de nem hozott dalt, csak talán sejtelemteli, szomorú történeteket susogott a sziget csendes lakóiról, kiket napról-napra odahurcol a kérlelhetetlen fekete halál . . . Egyszer ismét a hajóra tért. Szótalanabb volt, mint egyébkor. A leány is hallgatott. Csak a röpülő csónak körül susogtak a habok. — No, kis japánka — szólt végre és magához vonta a leányt majdnem testvéri szeretettel, — ma semmit sem adok . .. Holnap elmegyünk. — A leány gyermekies kíváncsisággal nézett fel a hajós arcába. — Hová megysz, idegen? A férfi Nyugat felé mutatott: — Messze, messze, oda, hol lenyugszik a nap. — Oh, mint szeretnék egyszer én is elmenni, oda messze-messze, hol meghal a fényes nap ! — szólt a leány. — Nem, nem kis japánka! Maradj te itt, hol felkel a nap, hol kékebb az ég, melegebb a jég — hol egy kicsit mégis jobbak az emberek . . . — felelt a hajós és csókot lopva a pici, üde, piros ajkakra egy szökéssel a hajólépcsőn termett. A késő éjjeli órákban a fiúk még egyszer hallhatták volna azt a csábos, édes, ezüsthangú dalt a sziget felől... de akkor aludtak ők már mindnyájan. A kis japánka bucsudala volt: a fiatal hajós virrasztott éjjeli őrségen. .. * B. F. Választási mozgalmak. Budapest, aug. 31. Bácsmegye ó-kanizsai kerületében a Kossuthpárt Pataj Sándort jelölte a kormánypárti Bezerédj István elllen. Csongrád megye lápéi kerületében Enyedi Lukács nem lép fel többé. Itt Kelemen Bélát léptették fel pártonkivüli programmal. Nyitra megye vezető Bánffyánusai máris kioktatják a «tiszta választások» nagyobb dicsőségére a megye jegyzőit, ezeket írván a megye hivatalos közlönyében : «Emlékeztetjük derék jegyzőinket Széll Kálmánnak Liptó vármegye közigazgatási bizottságához a napokban intézett felvilágosító válaszára, melyben ő az előadottakra hivatkozva, figyelmeztet arra, hogy az 1899. évi XV. t.-c. 167. §-ában foglalt rendelkezés szelleménél fogva egyáltalán nincs tiltva az, hogy községi és körjegyzők politikai vagy képviselő választási kérdésekkel is foglalkozó pártba, bizottságba vagy egyesületbe belépjenek. És e szavakat figyelmükbe ajánlva, amaz erős várakozásunknak adunk kifejezést, hogy községi és körjegyzőink, mint a vidéki kisebb centrumok társadalmi közgazdasági és politikai életének vezető tényezői, nem fogják megtűrni, hogy illetéktelen beavatkozások, ellenséges indulatú machinációk és üres rémetgetések által hivatottságuk e vezető szerepéről leszoríttassanak, hanem elvárjuk, hogy az eddigi tradíciókhoz híven férfias bátorsággal, kezükbe ragadják a szabadelvűség propagandájának zászlaját és energikus vezetéssel, a megfélelemlítésre számító gyalázkodástól meg nem riadó elszántsággal fognak e vármegye minden választókerületében odaadó buzgalommal közreműködni pártunk hivatalos jelöltjeinek, minden hívatlan vagy más pártbeli ellenjelölttel szemben biztosítandó győzelmére.» Jó ezt tudni. — A nagytapolcsányi kerület Bánffvános képviselője, Szulvovszky Dezső a napokban tartotta ott beszámolóját. A beszámolót, mint hivatalosan jelentik, magyarul Kicska Emil, tótul Hollady Jenő ürmend plébános tolmácsolta. Eltekintve Hollady plébános fura szerepétől, szeretnék most tudni, hogy Szulyovszky minő nyelven is tartotta beszámolóját a magyar és tót kerületben ? Pest megye szabadelvű pártjának elnöke, Podmaniczky Géza báró erről az állásáról lemondott s egyúttal kilépett a szabadelvű pártból. Ezt a példát a párt még több tagja fogja követni. —A tisznapataji kerületben a kormánypárti Földváry Mihály valószínűleg nem lép fel többé. A Kossuth-párt, jelöltje üt a Bánffyánusok támogatásával Krasznay Ferenc ügyvéd, kivel szemben az agrárius függetlenségi Förster Aurélnek reménye van a győzelemre. Pozsonymegye morvaszentjánosi kerületében a néppárti Kubina József, aki ellenjelölt nélkül áll, most látogatja választóit s a néppárt parlamenti tevékenységéről, számol be. A nép érzi és tudatában van annak, hogy képviselőjében igaz barátot nyert, amiért is hozzá rajongással ragaszkodik. Trencsán megye trencséni kerületének jelenlegi kormánypárti képviselője, Rakovszky Géza ma tartotta beszámolóját, amelynek végezetéül kijelentette, hogy többé mandátumot nem vállal. Ezután Baross Jusztin alispánt jelölték, aki nyomban el is mondta programmbeszédét. Veszprém megye somlóvásárhelyi kerületében a szabadelvű párt ma Devecserben Erdődy Sándor grófot jelölte. A függetlenségi párt holnap tart alakuló gyűlést. BudapestI. kerületében (Terézváros) a kormánypárti Radócza János ellenjelöltje a demokrata szabadelvű Vázsonyi-Weiszfeld Vilmos. Hajdumegye tasnádi kerülete szabadelvű pártjának egy része Rassó János vármegyei tisztviselő, Rassó Gyula hajdumegyei alispán fiút szándékozik felléptetni. Kérelem. Mindazon választókerületben, hol még nincs néppárti jelölt, de ott is, hol talán nem is lesz, nagyon kérjük a néppárti érzelmű szavazókat, hogy semmiféle jelölt mellé se sorakozzanak s egyáltalán le ne kössék szavazatukat, hanem várjanak mindaddig, mig az alulírt vezetőség tudtukra nem adja, hogy szegődjenek-e valamely jelölthöz és ha igen, melyikhez. Csak ily egyöntetű eljárás mellett érhetünk célt. A néppárti központi vezetőség. Mozgolódnak a Tiszák. Budapest, aug. 31. (b.) Tisza Kálmánnak szeptember 4-ikére kitűzött beszámolója már előre veti árnyékát. A nagyszalontai református egyházkerület Széll Kálmán (nomén nomen ?) elnöklésével ülést tartott, amelyen jelen voltak Tisza Kálmán és Tisza István gróf is. Az ülésen többek között kimondották, hogy «kapcsolatban az 1848: XX. t.-c. szellemében folyósítandó államsegéllyel ki kell mutatni az egyházak szükségleteit és azok fedezetét s amennyiben a fedezet elégtelen, a szükséges összeg államsegély gyanánt bocsátandó a ref. egyház rendelkezésére és pedig nem a büdzsé keretében, hanem külön országos törvényben. A gyűlés után lakoma volt, amelyen Széll Kálmán Tisza Kálmánt köszöntötte föl. Sipos Imre lelkész tósztjára Tisza István felelt, aki válaszában súlyosnak mondta az időt, de nem a külső viszonyok tekintetében, mert hiszen a külső viszonyok még nem dönthetnek Magyarországon. Az országban szellemi téren a protestantizmus eddig is vezető szerepet vitt, de «most körjelek kezdenek mutatkozni, amelyek elfelejtetve a protestantizmus magyarországi hivatását a felekezetieskedés medrébe akarják azt szorítani. Attól pedig óvakodni kell». Hogy a reformátusok hogy mint vélekednek az 1848: XX. törvénycikk dolgában, az ma még az ő legbensőbb házibajuk. A Bánay által sugalmazott «Erdélyi Protestáns Lap»-nak éppen ma érkezett száma kimondja röviden és szárazon: «Nem ringatjuk magunkat abban a csalóka reményben, mintha az állam az 1848 : XX. t.-cikket most, mondjuk egy pár esztendő leforgása alatt, végrehajtaná. Arra gondolni, hogy az állam keresztül viszi a szekularizációt és úgy hajtsa végre az 1848. évi XX. t.-cikket, szintén nem lehet. Sem a magyar állam, mely azt keresztül vinné, sem a protestantizmus, melynek érdekében azt megtenné, nem elég erős ehhez. Sőt ez utóbbi lehetőség esetében is felmerül a kérdés : várjon reánk nézve jó lenne-e a szekularizáció? A pápista vagyon szekularizációja nem vonná-e maga után a más felekezetek, saját szerzeményű egyházi javainak elkobzását is? Fenmarad még azon eshetőség, hogy a megfelelő összeget államsegély alakjában, mint tőkét, bocsátaná feltétlen rendelkezésünkre, anélkül, hogy a kath. alapokat bántaná.» Ami a nagy-szalontai ülésen a politikai sulylyal biró, az a Tiszák ottléte és Tisza István gróf tosztja. Szól ez a teszt a protestantizmus vezető szerepéről az ország szellemi terén. Ez ha igaz (tessék elmélkedni), végtelenül megszégyenítő szegénységi bizonyítványa lenne a magyarországi katholicizmusnak. De talán nem igaz. Tisza István talán csak hallucinál. Bizonyos «kórjeleket» is emleget Tisza István és ezzel, a protestánsoknak itt-ott jelentkező önálló felekezeti alapon való politikai szervezkedésére céloz. Tisza István szerint ez «kórjel», ő ezt károsnak tartja a protestantizmusra nézve. Ebből kiviláglik, hogy Tisza István nem óhajtja a kimondott, őszinte protestáns politikát, hanem, mint apjától tanulta, a szabadelvű párt köntösében, az «ország érdeké»-nek örve alatt