Alkotmány, 1901. november (6. évfolyam, 260-285. szám)

1901-11-08 / 266. szám

ALKOTMÁNY. 266. szám. 6 Péntek, 1901. november 8. kintjük, úgy szomorúbb és kedvezőtlenebb időbe nem eshetett volna szövetkezetünk gyermek­kora. Ha szövetkezeteink egyszerű nyerészkedési vállalatok volnának, úgy a józan óvatosság jobb időkre ren­delné kezdeményezésüket. De nem ily természetűek a mi szövetkezeteink. Mentési tevékenység ez, mely halasztást nem tűr, népnevelési tevékenység ez, melynek abban maradnia nem szabad! (Élénk he­lyeslés.) Ne csüggedjünk azért, hogy némely helyeken cse­kély eredményeket értünk el, hisz oly eredményekkel mint a külföldi szövetkezetek nem kecsegtethettük magunkat soha. A tér és a talaj, melyen a mi szö­vetkezeteink működnek, sokkal szerényebb és kez­detlegesebb. De azért nem kisebb ezeknek hivatása sem társadalmi kihatás tekintetében. Hivatásuk a józan takarékosság terjesztése és az értékek megismertetése. Ezen mai öszejövetelünknek is az a célja, hogy az igaz szövetkezés mindjobban kijegecesedjék a kalmárkodás fogalmaiból. Nagy munka ez, tisztelt Uraim! nem történhetik máról holnapra! Ha összehasonlítom a mi szövetkezeti munkásain­kat a külföldiekkel, úgy azt tapasztalom, hogy miná­­lunk sok helyt nem az a vezető elem áll szövet­kezeteink élén, amelynek érdekében a szövetkezés történik,­­­s majdnem hozzá­tehetem, hogy éppen ezek a mi jobb szövetkezeteink . Ennek oka az, hogy maga a nép, kinek érdekében a tevékenység folyik még sok helyütt járatlan úgy a vezetésben, mint a szövet­kezeti alapelvekben is. Ez nem is csoda. Tudjuk, jól, hogy a mi népünk a politikában eléggé jártas, ennek oka az, hogy alkot­mányos államban élvén politikával mindig szeretett foglalkozni és hogy ez irányban a felsőbb osztá­lyok a néppel foglalkoztak. Most tehát a szövetke­zés irányában kell a népnevelés nagy művé­nek folynia. (Helyeslés.) Nem elég az, hogy törvényünk megköveteli, hogy minden gyermek iskolába járni tartozzék. írni, ol­vasni megtanuljon, kell, hogy ezen tudását értéke­síthesse is. Kell, hogy a társadalom magasabb osz­tályai az alattuk levőket mintegy neveljék, maguk­hoz felemeljék, hogy fejlődő jogaival helyesen tud­jon élni. (Elénk helyeslés.) Ez az az érintkezés, mely hivatva van a társa­dalmi rázkódtatásnak elejét venni. Önök tisztelt Uraim! kik a szövetkezeti tevékeny­ségben előljárnak, önök hivatottak arra, hogy tudá­suk közkincsese legyen, hogy ez­által az önök fára­dalmainak műve nagyobb szélesebb és biztosabb alapra legyen elhelyezve. Ne legyünk fukarok tudásunk és tapasztalatainkkal. De lehetőleg tegyük közkincs­sé, mert ez­által biztosítjuk eddig alkotásainkat. A nagygyűlésből, a mai kongresszusból igen sok jót remélünk szövetkezeti ügyünk érdekében. Mindenekelőtt azt, hogy a közvetlen érintkezés ezen alkalmával a kongresszus tagjai sikeres tapasz­talataikat munkatársaikkal köztik és hogy egy rend­szerben egymáshoz közelednek, mert tény az, hogy szövetkezeteink különféle eljárásokat gyakorolnak. Tisztelni akarjuk szövetkezeteink önrendelke­zési jogát, mert ez az az iskola, mely nevel, fej­leszt és a nagy munkára képesít. De azért úgy hi­szem, helyes lesz, ha olyan fő irányelveket, melyeket már a hosszú tapasztalatok útján az­­ előrehaladott külföldi szövetkezetek mint alapelveket elfogadtak, ha azokat itt is meghonosítjuk. Egy ilyen alapelv azon diszpozíció, mely a szövet­kezet tiszta nyereségének mikénti szétosztásáról intézkedik. Ez az intézkedés rejti magában a szövetkezet in­tézményének életerejét. Külföldön általánosan elfogadott azon intézkedés, melyet már a rochdalesi takácsok az első alapítás­nál, talán nem is sejtve a dolog fontosságát, meg­állapították, hogy t. i. a nyereségből osztalék a fo­gyasztás arányában osztassák szét. Ezen intézkedés kizárja annak lehetőségét, hogy egyes alapítók, vagy kedvezményezők a szövetkezetet eredeti céljától elvezessék és a tőkepénzes (ha még oly kicsiny is) saját szolgálatába hajtsa a többit. Mindazon nagy szövetkezetek, melyek ezen intéz­kedést nem vették fel, idővel átalakultak részvény­­társasággá és így eredeti céljukat tévesztették. Ez az az intézkedés is, amely biztosítja a hosszú jövőre való fejlődést, mert nincs érdekmeghasonlás az újonnan belépő és a régi tag között, nyitva tartja a belépés lehetőségét, és azt a legszegényebb­nek is lehetővé teszi. A szövetkezet­­­ uraim egy demokratikus al­kotás és ezen karakterét éppen ezen említett alap­szabály biztosítja legjobban, azért tartottam meg­engedhetőnek, hogy e helyről ez alkalommal mellette kardoskodjam. Szövetkezeteink legyenek valóban megfelelők azon célnak, melyre alkotvák. Legyenek a kis emberek gazdasági támaszai és legyenek a békés keresztény felebaráti szeretetnek istápolói. (Éljenzés.) üdvözlöm önöket, igen tisztelt uraim, munkássá­gukat továbbra is kérem. A gyűlést megnyitom. A szövetkezeti ügy áldozatkész, tevékeny munká­ját, Zichy Aladár grófot a hallgatóság beszéde vé­gén lelkesen megéljenezte. Elnöki megnyitó után Zlinszky János úr. tartott előadást A keresztény szövetkezeti ügy fejleszté­séről E nagy napok utolsóján — úgymond — amikor lelkünk egy régóta el nem ért magaslatra emelke­dett, nehezünkre esik a mindennapi élet, az anyagi gondok aprólékos kérdései közé leszállnunk. De hát erre is szükségünk van. A katholikus társadalomnak a realizmus biztos talajából kell a szellem magas ormára felemelkedni. Az anyagi jólét megteremtésének napjainkban ha­talmas és kiválóan alkalmas eszközei a szövetkeze­tek. Ezek edzik meg a gyengéket a túlnyomó erővel vívott létharcban. Nekünk, hála Istennek nemcsak hogy vannak, de egyre szebb számmal alakulnak már szövetkezeteink, így van ez jól. Mert az elvek passzív talaján nem szabad megállnunk ! A szövetkezetek csak csecsemő­korukat élik meg és máris vannak lelkes apostolaik a vidéken, kik nem dicséretre, hanem csodálatra méltó eredmé­nyeket tudnak felmutatni. Bennük meg­van a szö­vetkezeti ügy fejlesztésének első tényezője a meg­győződés és lelkesedés ereje. A szövetkezeteket nem elég megalakítani, to­vább kell őket fejleszteni. Egységes szervezet a fennállás biztosítéka. Az évekkel ezelőtt alakult ú. n. keresztény szövetkezetek azért számoltak és számol­nak fel, mert nem volt egészséges szervezetük. Erő­teljes központra van szükség, amely az összes szö­vetkezeteket magába ölelje fel, őket anyagi támoga­tásban, szellemi vezetésben részesítse. A központ megvan már. Most m­eg kell szilárdul­nia, hogy kellő tőke- és szellemerővel rendelkezzék. E végből szükség van arra, hogy a vidéki szövetke­zetek egytől-egyig csatlakozzanak a központhoz. A mostani állapotnak, amelyben egyes szövetkeze­tek a csatlakozástól garasoskodva fáznak, véget kell vetni. Erre az illető szövetkezeteknek első­sorban a maguk érdekében van szükségük. A csatlakozott szövetkezetek részéről pedig kívánatos, hogy minél kevesebb áruhitellel bénítsák a központ tőkeerejét. Tegyük félre a rekriminációkat, amelyek ki­vált az áruközvetítés körül támadnak manap még, törekedjünk a központ tökéletes kiépítésére, majd akkor nem lesz okunk az elégedetlenségre. A nagy gyakorlati értékű beszédet a hallgatóság tetszéssel fogadta. Kirschanek Ödön:«A fogyasztási szövetkezetek és a kereskedők» címen tartott magvas előadást, melyet közelebbről szövetkezeti rovatunkban egész terjedelmében közlünk. Előadása végén a következő javaslatot nyújtotta be. 1. A kér, fogysz. szövetkezetek III. orsz. kon­gresszusa nem tér napirendre a középosztály pusz­tulása felett, hanem rokonszenvezik azokkal az agrárpolitikai törekvésekkel, melyek a középosztály helyreállítását célozzák; 2. a kereskedelemnek túllengése és visszafejlődése következtében a kereskedelem és közvetítésnek új alapokon való szervezését szükségesnek tartja; 3. a szervezés munkájában előkelő hely jut a fo­gyasztási szövetkezeteknek, azért a fogyasztási szö­vetkezeti ügy fejlesztését a magyar nép gazdasági és erkölcsi helyzetének javítása érdekében szükséges­nek tartja. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag magáévá tette. Az előadóknak Zichy Aladár gróf elnök mondott köszönetet, ki aztán a szövetkezeti ügy munkásainak kitartásra buzdítása után a közgyűlést feloszlatta. A jelenlevők a népszerű elnök éltetésével oszoltak el. nuszt játszta eb Az előadás utolsó részletében Po­­gatschnigg hatszólamú vegyeskarra írt Timete Do-­­minumján kívül három zenedarabot adtak elő, ame­lyeknek szerzője Meiszner Imre, a Cecilia­ Egyesület jegyzője. Az előadás befejeztével a «Tantum ergo»­ hangjai mellett a hivők és a hallgatóság áldásban részesült és ezzel az egyházzenei előadással a ka­tholikus nagygyűlés véget ért. Egyházzenei előadás. Ma esti 5 órakor az országos magyar Cecilia­­egyesület egyházzenei előadást tartott a József-utcai Szent­ Sziv-templomban, amelyet az egyesületi tagok és ájtatos hívők zsúfolásig megtöltöttek. Ott volt Mailáth Gusztáv gróf, erdélyi püspök, Bogisich Mi­hály c. püspök, s nagyszámban jelent meg a papság, valamint részt vett a katholikus közönség előkelősége. Előadták bevezetésül a következő gregoriumot: «Os justi», «Beatus servus», «Victimae paschali». Eze­ket követte három négyes szólamú vegyeskar: Ange­las autem Domini, Improperia, Paris Angelicus, egy háromszólamú gyermekkar (In monte Oliveti), végül a II. részt befejezte Kersch Ferenc esztergomi karnagy orgona-ábrándja. Következett Pielnek né­gyes férfikarra írt «Ave maris stella»-ja, továbbá egy két- és két négyszólamú férfikar; Meiszner Imre pedig orgonán Albrechtberger kettős C-moll fugáját, egy Adagio és Allegrot, végül pedig a pápai Kím­ AUSZTRIA, A Reichsrathból. Az osztrák képviselőház mai ülésén a pénzügyminiszter pótköltségvetést terjesz­tett elő az 1901-iki költségvetéshez, ami által a ki­­adások 1650.653.596, a bevételek pedig 1651.390.927 koronára emelkednek. Beterjesztett továbbá egy tör­vényjavaslatot a községi és más önkormányzati köl­csönök illetékkedvezményei tárgyában. A javaslat az eddig esetről-esetre szükségessé vált törvényhozói akció helyett általános felhatalmazást ad a kormány­nak arra, hogy a községek és más önkormányzati testületek beruházási és konvertálási célokra szol­gáló kölcsöneire nézve illetékkedvezményeket vagy illetékmentességet engedélyezzen. Az interpellációk között van Daszynski interpellációja a vitás tátrai tengerszemnek a magyar csendőrség részéről való egyoldalú megszállása tárgyában; továbbá Hoffmann V. Wellenhof interpellációja a déli vasút személyze­tének tervezett leszállítása és a 16 órai munkaidő­ állítólagos behozatala tárgyában. A beérkezett iro­mányok felolvasása után Koerber miniszterelnök vá­laszolt néhány interpellációra. Hartel közoktatásügyi miniszter válaszol az inns-i­brucki egyetemen előfordult események tárgyában­ hozzá intézett interpellációra. A miniszter elítéli a­ német diákok eljárását, úgyszintén az olasz diákok­ utcai tüntetéseit és kijelentette, hogy távirati úton megtette a szükséges intézkedéseket. A miniszter tudatában van annak a kötelességének, hogy az­ olasz tanárokat mindenkor meg kell oltalmaznia­ hivatásuk zavartalan gyakorlásában. Az innsbrucki egyetemen az olasz diákok kedvéért évtizedek­ óta vannak olasz előadások, egyelőre a jogtör-­­ténet és a jogi államvizsgák­ tárgyaiból. Természetes­ azonban hogy az olasz párhuzamos tanszékek semmi­­­képp sem érinthetik az egyetem eredeti jellegét.­ Minthogy új fakultást egy nap alatt létesíteni nem, lehetett és minthogy ennek előkészítése megfelelő tanítószemélyzet készentartását teszi szükségessé, az egyetemen több olasz magántanárt alkalmaztak. Az, egyetem tanácsának a dolga, hogy ott külön olasz fakultás szerveztessék-e. Ha nem lehetséges, a kor­mány kötelessége lesz gondoskodni róla, hogy az olasz diákoknak más módon tegye lehetővé, hogy anyanyelvükön végezhessék tanulmányaikat. A kor­mány e végre ki fogja kérni a Heichsrath alkotmá­nyos hozzájárulását. A legközelebbi ülés kedden lesz. A helyzet. Osztrák képviselői körökben azt be­szélik, hogy a csehek fegyverszünetet kötöttek a kor­­mánynyal. A brünni cseh műegyetem öt tanárának kinevezése szintén megnyugtató hatással volt a cse­­hekre. A költségvetési bizottság ma este ülést tart. A minisztertanács és a rendelkezési alap költségei­nek tárgyalásánál az egyes pártok a kormányhoz való viszonyukra vonatkozólag politikai nyilatkozatokat fognak tenni. KÜLFÖLD: Li Hung Csang meghalt. Kínának nagy gyásza van. Mint egy reggeli távirat jelenti Li Hung Csang az éjjel 11 órakor meghalt. Kína legnagyobb államférfia veszett el benne, ki a legnagyobb viszályok, a legkényesebb helyzetek­ben mindig meg tudta találni a módot a meg­egyezésre, a kínai érdekek megvédésére. Az utóbbi időkben azonban keserű csalódások érték. Európának Kína ellen viselt háborújában el­vesztette Kína bizalmát s nem tudott megegye­zést hozni az európai hatalmak és hazája kö­zött. Elvesztette hitelét mindkét részen s e annyira elkeserítette, hogy teljesen visszavonul

Next