Alkotmány, 1901. november (6. évfolyam, 260-285. szám)
1901-11-08 / 266. szám
ALKOTMÁNY. 266. szám. 6 Péntek, 1901. november 8. kintjük, úgy szomorúbb és kedvezőtlenebb időbe nem eshetett volna szövetkezetünk gyermekkora. Ha szövetkezeteink egyszerű nyerészkedési vállalatok volnának, úgy a józan óvatosság jobb időkre rendelné kezdeményezésüket. De nem ily természetűek a mi szövetkezeteink. Mentési tevékenység ez, mely halasztást nem tűr, népnevelési tevékenység ez, melynek abban maradnia nem szabad! (Élénk helyeslés.) Ne csüggedjünk azért, hogy némely helyeken csekély eredményeket értünk el, hisz oly eredményekkel mint a külföldi szövetkezetek nem kecsegtethettük magunkat soha. A tér és a talaj, melyen a mi szövetkezeteink működnek, sokkal szerényebb és kezdetlegesebb. De azért nem kisebb ezeknek hivatása sem társadalmi kihatás tekintetében. Hivatásuk a józan takarékosság terjesztése és az értékek megismertetése. Ezen mai öszejövetelünknek is az a célja, hogy az igaz szövetkezés mindjobban kijegecesedjék a kalmárkodás fogalmaiból. Nagy munka ez, tisztelt Uraim! nem történhetik máról holnapra! Ha összehasonlítom a mi szövetkezeti munkásainkat a külföldiekkel, úgy azt tapasztalom, hogy minálunk sok helyt nem az a vezető elem áll szövetkezeteink élén, amelynek érdekében a szövetkezés történik,s majdnem hozzátehetem, hogy éppen ezek a mi jobb szövetkezeteink . Ennek oka az, hogy maga a nép, kinek érdekében a tevékenység folyik még sok helyütt járatlan úgy a vezetésben, mint a szövetkezeti alapelvekben is. Ez nem is csoda. Tudjuk, jól, hogy a mi népünk a politikában eléggé jártas, ennek oka az, hogy alkotmányos államban élvén politikával mindig szeretett foglalkozni és hogy ez irányban a felsőbb osztályok a néppel foglalkoztak. Most tehát a szövetkezés irányában kell a népnevelés nagy művének folynia. (Helyeslés.) Nem elég az, hogy törvényünk megköveteli, hogy minden gyermek iskolába járni tartozzék. írni, olvasni megtanuljon, kell, hogy ezen tudását értékesíthesse is. Kell, hogy a társadalom magasabb osztályai az alattuk levőket mintegy neveljék, magukhoz felemeljék, hogy fejlődő jogaival helyesen tudjon élni. (Elénk helyeslés.) Ez az az érintkezés, mely hivatva van a társadalmi rázkódtatásnak elejét venni. Önök tisztelt Uraim! kik a szövetkezeti tevékenységben előljárnak, önök hivatottak arra, hogy tudásuk közkincsese legyen, hogy ezáltal az önök fáradalmainak műve nagyobb szélesebb és biztosabb alapra legyen elhelyezve. Ne legyünk fukarok tudásunk és tapasztalatainkkal. De lehetőleg tegyük közkincssé, mert ezáltal biztosítjuk eddig alkotásainkat. A nagygyűlésből, a mai kongresszusból igen sok jót remélünk szövetkezeti ügyünk érdekében. Mindenekelőtt azt, hogy a közvetlen érintkezés ezen alkalmával a kongresszus tagjai sikeres tapasztalataikat munkatársaikkal köztik és hogy egy rendszerben egymáshoz közelednek, mert tény az, hogy szövetkezeteink különféle eljárásokat gyakorolnak. Tisztelni akarjuk szövetkezeteink önrendelkezési jogát, mert ez az az iskola, mely nevel, fejleszt és a nagy munkára képesít. De azért úgy hiszem, helyes lesz, ha olyan fő irányelveket, melyeket már a hosszú tapasztalatok útján az előrehaladott külföldi szövetkezetek mint alapelveket elfogadtak, ha azokat itt is meghonosítjuk. Egy ilyen alapelv azon diszpozíció, mely a szövetkezet tiszta nyereségének mikénti szétosztásáról intézkedik. Ez az intézkedés rejti magában a szövetkezet intézményének életerejét. Külföldön általánosan elfogadott azon intézkedés, melyet már a rochdalesi takácsok az első alapításnál, talán nem is sejtve a dolog fontosságát, megállapították, hogy t. i. a nyereségből osztalék a fogyasztás arányában osztassák szét. Ezen intézkedés kizárja annak lehetőségét, hogy egyes alapítók, vagy kedvezményezők a szövetkezetet eredeti céljától elvezessék és a tőkepénzes (ha még oly kicsiny is) saját szolgálatába hajtsa a többit. Mindazon nagy szövetkezetek, melyek ezen intézkedést nem vették fel, idővel átalakultak részvénytársasággá és így eredeti céljukat tévesztették. Ez az az intézkedés is, amely biztosítja a hosszú jövőre való fejlődést, mert nincs érdekmeghasonlás az újonnan belépő és a régi tag között, nyitva tartja a belépés lehetőségét, és azt a legszegényebbnek is lehetővé teszi. A szövetkezet uraim egy demokratikus alkotás és ezen karakterét éppen ezen említett alapszabály biztosítja legjobban, azért tartottam megengedhetőnek, hogy e helyről ez alkalommal mellette kardoskodjam. Szövetkezeteink legyenek valóban megfelelők azon célnak, melyre alkotvák. Legyenek a kis emberek gazdasági támaszai és legyenek a békés keresztény felebaráti szeretetnek istápolói. (Éljenzés.) üdvözlöm önöket, igen tisztelt uraim, munkásságukat továbbra is kérem. A gyűlést megnyitom. A szövetkezeti ügy áldozatkész, tevékeny munkáját, Zichy Aladár grófot a hallgatóság beszéde végén lelkesen megéljenezte. Elnöki megnyitó után Zlinszky János úr. tartott előadást A keresztény szövetkezeti ügy fejlesztéséről E nagy napok utolsóján — úgymond — amikor lelkünk egy régóta el nem ért magaslatra emelkedett, nehezünkre esik a mindennapi élet, az anyagi gondok aprólékos kérdései közé leszállnunk. De hát erre is szükségünk van. A katholikus társadalomnak a realizmus biztos talajából kell a szellem magas ormára felemelkedni. Az anyagi jólét megteremtésének napjainkban hatalmas és kiválóan alkalmas eszközei a szövetkezetek. Ezek edzik meg a gyengéket a túlnyomó erővel vívott létharcban. Nekünk, hála Istennek nemcsak hogy vannak, de egyre szebb számmal alakulnak már szövetkezeteink, így van ez jól. Mert az elvek passzív talaján nem szabad megállnunk ! A szövetkezetek csak csecsemőkorukat élik meg és máris vannak lelkes apostolaik a vidéken, kik nem dicséretre, hanem csodálatra méltó eredményeket tudnak felmutatni. Bennük megvan a szövetkezeti ügy fejlesztésének első tényezője a meggyőződés és lelkesedés ereje. A szövetkezeteket nem elég megalakítani, tovább kell őket fejleszteni. Egységes szervezet a fennállás biztosítéka. Az évekkel ezelőtt alakult ú. n. keresztény szövetkezetek azért számoltak és számolnak fel, mert nem volt egészséges szervezetük. Erőteljes központra van szükség, amely az összes szövetkezeteket magába ölelje fel, őket anyagi támogatásban, szellemi vezetésben részesítse. A központ megvan már. Most meg kell szilárdulnia, hogy kellő tőke- és szellemerővel rendelkezzék. E végből szükség van arra, hogy a vidéki szövetkezetek egytől-egyig csatlakozzanak a központhoz. A mostani állapotnak, amelyben egyes szövetkezetek a csatlakozástól garasoskodva fáznak, véget kell vetni. Erre az illető szövetkezeteknek elsősorban a maguk érdekében van szükségük. A csatlakozott szövetkezetek részéről pedig kívánatos, hogy minél kevesebb áruhitellel bénítsák a központ tőkeerejét. Tegyük félre a rekriminációkat, amelyek kivált az áruközvetítés körül támadnak manap még, törekedjünk a központ tökéletes kiépítésére, majd akkor nem lesz okunk az elégedetlenségre. A nagy gyakorlati értékű beszédet a hallgatóság tetszéssel fogadta. Kirschanek Ödön:«A fogyasztási szövetkezetek és a kereskedők» címen tartott magvas előadást, melyet közelebbről szövetkezeti rovatunkban egész terjedelmében közlünk. Előadása végén a következő javaslatot nyújtotta be. 1. A kér, fogysz. szövetkezetek III. orsz. kongresszusa nem tér napirendre a középosztály pusztulása felett, hanem rokonszenvezik azokkal az agrárpolitikai törekvésekkel, melyek a középosztály helyreállítását célozzák; 2. a kereskedelemnek túllengése és visszafejlődése következtében a kereskedelem és közvetítésnek új alapokon való szervezését szükségesnek tartja; 3. a szervezés munkájában előkelő hely jut a fogyasztási szövetkezeteknek, azért a fogyasztási szövetkezeti ügy fejlesztését a magyar nép gazdasági és erkölcsi helyzetének javítása érdekében szükségesnek tartja. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag magáévá tette. Az előadóknak Zichy Aladár gróf elnök mondott köszönetet, ki aztán a szövetkezeti ügy munkásainak kitartásra buzdítása után a közgyűlést feloszlatta. A jelenlevők a népszerű elnök éltetésével oszoltak el. nuszt játszta eb Az előadás utolsó részletében Pogatschnigg hatszólamú vegyeskarra írt Timete Do-minumján kívül három zenedarabot adtak elő, amelyeknek szerzője Meiszner Imre, a Cecilia Egyesület jegyzője. Az előadás befejeztével a «Tantum ergo» hangjai mellett a hivők és a hallgatóság áldásban részesült és ezzel az egyházzenei előadással a katholikus nagygyűlés véget ért. Egyházzenei előadás. Ma esti 5 órakor az országos magyar Ceciliaegyesület egyházzenei előadást tartott a József-utcai Szent Sziv-templomban, amelyet az egyesületi tagok és ájtatos hívők zsúfolásig megtöltöttek. Ott volt Mailáth Gusztáv gróf, erdélyi püspök, Bogisich Mihály c. püspök, s nagyszámban jelent meg a papság, valamint részt vett a katholikus közönség előkelősége. Előadták bevezetésül a következő gregoriumot: «Os justi», «Beatus servus», «Victimae paschali». Ezeket követte három négyes szólamú vegyeskar: Angelas autem Domini, Improperia, Paris Angelicus, egy háromszólamú gyermekkar (In monte Oliveti), végül a II. részt befejezte Kersch Ferenc esztergomi karnagy orgona-ábrándja. Következett Pielnek négyes férfikarra írt «Ave maris stella»-ja, továbbá egy két- és két négyszólamú férfikar; Meiszner Imre pedig orgonán Albrechtberger kettős C-moll fugáját, egy Adagio és Allegrot, végül pedig a pápai Kím AUSZTRIA, A Reichsrathból. Az osztrák képviselőház mai ülésén a pénzügyminiszter pótköltségvetést terjesztett elő az 1901-iki költségvetéshez, ami által a kiadások 1650.653.596, a bevételek pedig 1651.390.927 koronára emelkednek. Beterjesztett továbbá egy törvényjavaslatot a községi és más önkormányzati kölcsönök illetékkedvezményei tárgyában. A javaslat az eddig esetről-esetre szükségessé vált törvényhozói akció helyett általános felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a községek és más önkormányzati testületek beruházási és konvertálási célokra szolgáló kölcsöneire nézve illetékkedvezményeket vagy illetékmentességet engedélyezzen. Az interpellációk között van Daszynski interpellációja a vitás tátrai tengerszemnek a magyar csendőrség részéről való egyoldalú megszállása tárgyában; továbbá Hoffmann V. Wellenhof interpellációja a déli vasút személyzetének tervezett leszállítása és a 16 órai munkaidő állítólagos behozatala tárgyában. A beérkezett irományok felolvasása után Koerber miniszterelnök válaszolt néhány interpellációra. Hartel közoktatásügyi miniszter válaszol az inns-ibrucki egyetemen előfordult események tárgyában hozzá intézett interpellációra. A miniszter elítéli a német diákok eljárását, úgyszintén az olasz diákok utcai tüntetéseit és kijelentette, hogy távirati úton megtette a szükséges intézkedéseket. A miniszter tudatában van annak a kötelességének, hogy az olasz tanárokat mindenkor meg kell oltalmaznia hivatásuk zavartalan gyakorlásában. Az innsbrucki egyetemen az olasz diákok kedvéért évtizedek óta vannak olasz előadások, egyelőre a jogtör-ténet és a jogi államvizsgák tárgyaiból. Természetes azonban hogy az olasz párhuzamos tanszékek semmiképp sem érinthetik az egyetem eredeti jellegét. Minthogy új fakultást egy nap alatt létesíteni nem, lehetett és minthogy ennek előkészítése megfelelő tanítószemélyzet készentartását teszi szükségessé, az egyetemen több olasz magántanárt alkalmaztak. Az, egyetem tanácsának a dolga, hogy ott külön olasz fakultás szerveztessék-e. Ha nem lehetséges, a kormány kötelessége lesz gondoskodni róla, hogy az olasz diákoknak más módon tegye lehetővé, hogy anyanyelvükön végezhessék tanulmányaikat. A kormány e végre ki fogja kérni a Heichsrath alkotmányos hozzájárulását. A legközelebbi ülés kedden lesz. A helyzet. Osztrák képviselői körökben azt beszélik, hogy a csehek fegyverszünetet kötöttek a kormánynyal. A brünni cseh műegyetem öt tanárának kinevezése szintén megnyugtató hatással volt a csehekre. A költségvetési bizottság ma este ülést tart. A minisztertanács és a rendelkezési alap költségeinek tárgyalásánál az egyes pártok a kormányhoz való viszonyukra vonatkozólag politikai nyilatkozatokat fognak tenni. KÜLFÖLD: Li Hung Csang meghalt. Kínának nagy gyásza van. Mint egy reggeli távirat jelenti Li Hung Csang az éjjel 11 órakor meghalt. Kína legnagyobb államférfia veszett el benne, ki a legnagyobb viszályok, a legkényesebb helyzetekben mindig meg tudta találni a módot a megegyezésre, a kínai érdekek megvédésére. Az utóbbi időkben azonban keserű csalódások érték. Európának Kína ellen viselt háborújában elvesztette Kína bizalmát s nem tudott megegyezést hozni az európai hatalmak és hazája között. Elvesztette hitelét mindkét részen s e annyira elkeserítette, hogy teljesen visszavonul